A következőkben a 2017. március 3-i és 6-i estéken a Vega Csillagászati Egyesület távvezérelt csillagvizsgálójával végzett észlelést ismertetjük. Az észlelést mindkét alkalommal derültben kezdtük, de hamar megjelentek a felhők. Először csak a vezetést tették tönkre azáltal, hogy a vezetőcsillag nagyon gyorsan hol elhalványodott, hol felfényesedett, néha pedig teljesen eltűnt, ami megbolondította a Lacertát. Végül mindkét alkalommal teljesen beborult, így hiába állt rá a távcső elsőre a megfelelő pozícióra – figyelem, ez azért nagy szó, mert egyik észlelő sem volt jelen, mindenki legalább pár tucat méterre egy másik épületben, vagy km-re, vagy éppenséggel mintegy 1000 km-re volt a műszertől az észlelők közül! Mivel az első néhány kép után mindkét alkalommal felhőátvonulásban észleltünk a teljes borultság bekövetkeztéig, ez nem a távcső vagy az észlelők igazi próbája, inkább csak előrejelzi, mire is lenne képes a csillagda akkor, ha végre sikerülne kifognunk derült egeket. A tervezett 4-5 órányi exponálásból alig lett 49 perc végül, az is az említett, észlelésre majdhogynem alkalmatlan ég mellett. Mégis bemutatjuk a képet, mert még kérdés, mire is számíthatunk ettől a megyeszékhelyen, fényszennyezett helyen lévő városból, és e kép alapján tagtársaink biztatást kapnak, hogy érdemes lenne nekik is észlelést kezdeményezniük a műszerrel, illetve mások is meggyőződhetnek arról, hogy a csillagda működik, és egyszer a derült is eléri majd!

A fotografikus észlelés 250/1200-as Newton-távcsővel (a SkyWatcher cégtől), EQmod segítségével távvezérelt EQ-6 GoTo mechanikával, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és Canon 6D fényképezőgéppel történt, Zalaegerszeg Landorhegy nevű városrészéből, Bánfalvi Péter hátsó kertjéből. A vezetést az 50/190-es keresőtávcsőre feltett Lacerta MGEN biztosította – volna, ha a felhők nem zavarták volna munkáját. Az észlelés ismételten teljes távvezérlés mellett zajlott, senki sem volt a távcső mellett, mindenki otthon ült a saját számítógépe előtt.

Az észlelésen Bánfalvi Péter, Csizmadia Szilárd, Fábián Kálmán és Ágoston Zsolt vett részt, Skype, illetve TeamViewer szoftverek használatával. A Messier 51 katalógusszámú galaxist vettük célba, és összesen 56×60 sec objektum (light), 6 sötét (dark), 8 mezősimító (flat), ISO 1600-on felvett kép készült a két éjszaka során.

A képfeldolgozást Ágoston Zsolt végezte el. Az összesen elkészült 56 db képből végül 49-et adott össze az Iris nevű szoftverrel, az így összesített képet Startools 1.3.5 segítségével feldolgozta, végül a további igazítások Photoshop CS6 felhasználásával történtek.

A feldolgozott képen már szépen kirajzolódik az “Örvény-galaxis” jellegzetes alakja a két spirálkarral, és az egyik spirálkarhoz csatlakozó NGC 5195 elliptikus galaxissal. A karok szabályos spirális alakban hagyják el a fényes galaxismagot, majd az NGC 5195 erős gravitációjának hatására torzulnak: csaknem egyenesen haladnak kifelé, ahol el is halványodnak. A spirálkarok mentén helyenként hosszú sötét ködök futnak végig. Az NGC 5195 szintén torzul az M 51 tömegvonzásának hatására: elliptikus formája megnyúlik az M 51 spirálkarjának irányában, a vele ellentétes irányban pedig halványan látszanak a távolabbi, “kiszóródó” csillagok.

A Vadászebek (Canes Venatici) csillagképben található galaxist 1773. október 13-án fedezte fel Charles Messier, majd 1781-ben felvette katalógusába. A közeli NGC 5195 galaxist Pierre Méchain 1781. március 20-án fedezte fel. Az M 51 23 millió fényévre található a Földtől, átmérője 60 ezer fényév, mintegy 100 milliárd csillagot tartalmaz.

1994-ben, 2005-ben és 2011-ben észleltek szupernóvát a galaxisban.

2016. szeptember 24-én, Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételem a Messier 27 planetáris ködről. 20x120s objektum (light), 10 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), ISO 800 érzékenységen felvett képből.

VCSE - Messier 23 - Ágoston Zsolt
VCSE – Messier 27 – Ágoston Zsolt

A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 150/750 -es Newtontávcsővel és átalakított Canon EOS 550D fényképezőgéppel készült.

Eredetileg több expozícióbólból szerettem volna összeállítani a képet, de bepárásodott a főtükör, ezért csak 20 képet tudtam felhasználni a 64-ből. Tíz kép volt igazából jó minőségű, a többi csak “kevésbé rossz”.

A Kis Róka (Vulpecula) csillagképben található Messier 27 (Dumbbell-köd, Súlyzó-köd, Almacsutka-köd) katalógusjelű mély-ég objektum az egyik legfényesebb és legnagyobb látszólagos kiterjedésű planetáris köd, népszerű célpont amatőrcsillagászok és asztrofotósok között. 15 cm átmérőjű Newton-távcsővel 27x-es nagyítás mellett mérsékelten fényszennyezett külvárosi égen könnyen észrevehető a halvány, almacsutkaszerű középső régiója.

Az aszrofotómon a fényesebb, súlyzószerű területen világoskék és “S” alakban elhelyezkedő vörös térségek különíthetőek el, a vöröses színt az ionizált hidrogén adja a ködnek. A központi területet kétoldalt halvány, kék színű térség övezi.

1764. július 12-én fedezte fel Charles Messier, fel is vette katalógusába a kb. 1300 fényév távolságra található, kb. 3000-4000 éve kialakult ködöt. Az 1,44 fényév átmérőjű planetáris köd valójában egy közepes méretű csillag életciklusának végén ledobott ionizált gázburka, közepén egy fehér törpe figyelhető meg, mely az elpusztult csillag magjából kialakult fehér törpe.

VCSE - M13 tesztfotó - Schmall Rafael
VCSE – M13 tesztfotó – Schmall Rafael

Vasárnap este végre kipróbáltam az újonnan befogott 200/800-ast Skywatcher Carbon tubust egy Televue Paracorr kómakorrektorral. Az eredmény lenyűgöző. Még az NGC 6207 galaxis is szépen látszik, ami véletlenül kerül egy látómezőbe az M13 gömbhalmazzal (a baloldali, vörös csillagtól balra felfelé lévő elmosódott folt az NGC 6207).

Maga a tubus igen érzékeny a jusztirozási hibákra, és a póklábak meghajlására, illetve a rossz fókuszálásra. Pontos beállítást követel a rendszer, ha az ember összerakja, akkor bizony legalább fél órát igénybe vesz a műszer felállítása.. Mindig jusztirozni kell az elején, és sok tesztfelvétel kell egyebek mellett.

Ám ha egyszer be van állítva a fókusz helyesen… akkor az úgy is marad, a hőtágulás okozta fókuszelállítódások elkerülésére épített szénszálas tubus miatt.

A cél tesztként az M13 gömbhalmaz volt a Herkules csillagképben

Skywatcher Newton 200/800 Carbon
Skywatcher AZEQ6 GT
Televue Paracorr Type I kómakorrektor (1.15x)
Astronomik IR/UV eos clip szűrő
Canon EOS1100D fullspektrum
Lacerta Mgen autoguider
9×50-es kereső

A felvétel adatai: 30×300 sec light + / 20 dark / 15 flat / ISO800 / f4.5 / 920mm

Feldolgozás:

– stackelés Nebulosity-ben
– utómunka PSben

Égbolt tulajdonságai (Kaposfő):

– 2016. május 8.:
– nyugodtság: 7
– átlátszóság: 4
– hőmérséklet: 15°C

Szerda esti (2015. 12. 30.) megfigyelésemet szeretném megosztani veletek:
Zalaegerszeg-Andráshida városrészéről észleltem, 19:00 és 21:00 között, utána 21:30 és 22:45 között fotografikus megfigyelést is végeztem. A megfigyelés egy 150/750-es newton távcsővel, 28mm-es APEX okulárral történt, 27x-es nagyítással, nagyon jó légköri viszonyok mellett, zöldövezeti területen halványan látható volt a tejút.

VCSE - Messier 42 - Ágoston Zsolt
VCSE – Messier 42 – Ágoston Zsolt

Orion-köd (M42): szabadszemmel halványan megfigyelhető az Orion csillagkép három középső csillaga alatt, 27X-es nagyítással halvány, szabálytalan ködösségként jelenik meg.

Fényképeznem sikerült az objektumot, 50X30s light, 20 dark, és 20 flat képet készítettem, ISO800-on, Deep Sky Stacker-el állítottam össze, Pixinsight LE-vel  a zavaró hátteret (gradienst) kiszűrtem, Adobe Lightroom-al módosítottam, ami során újra láthatóvá vált a gradiens, ezért Pixinsight LE-vel ezt ismét kiszűrtem.

Üdvözlettel:
Ágoston Zsolt

{:hu}

VCSE - A Hét Nővér - Messier 45 - Schmall Rafael
VCSE – A Hét Nővér – Messier 45 – Schmall Rafael

A kép készítésének adatai:
Fényképezőgép: Canon EOS1100D
Objektív: Canon 70-200 f4L
Mechanika: EQ-5, GOTO funkcióval
A kép ISO 800 érzékenységen, f/4 nyílással 12x300sec expozíciós időn készült 200mm-es fókuszban.

Készítette : Schmall Rafael

A Fiastyűk néven is ismert halmazt ősi, mitológiai eredetű nevén Hét Nővérnek is emlegetik, a csillagászatban pedig M45 (Messier 45) jelöléssel került be a katalógusokba. Próbaképpen készültek a felvételek, amelyek összegzett változatát mutatjuk itt be, hogy egy csillagda által nyüstölt EQ-5 tűréshatárát tesztelje az észlelő, Schmall Rafael. Az eredmény számára is meglepő lett. Minimális bemozdulás talán, ha történt… Viszont  már nem lehet megúszni itt sem az autoguidert, noha a fókusz csak 200 mm volt. Rafael szerint, ha valaki vesz egy Lacerta MGEN veuzetőkamera-szettet, akkor annak örökre megszűnik a problémája a vezetéssel. Elmondta nekünk, hogy: “Ha én ezt a Lacerta MGEN-t felpattintottam volna az EQ-5-re, akkor szerintem egy 150/750-es tubust is elvitt volna vezetési hiba nélkül, vagy egy 80/600-ast, amivel már lehet azért fotózni – hát még ha objektívet, ám objektívnél már nem egyszerű annak rögzítése… Hogyan rakjuk rá a mechanikára az objektívet, ha esetleg vezetés is kellene? A mostani ködös időben azon a projekten dolgozom, szóval valószínűleg láthatjátok majd a 2016-os táborban, esetleg képeket is küldhetek róla, hogy milyen lett. Két vas összeszerelése az egész, és mind az objektív, mind a vezetőkamera a helyére kerül – az eredményekről később számolok be.”

{:}{:en}

VCSE - The Seven Sisters - Rafael Schmall
VCSE – The Seven Sisters – Rafael Schmall

 

The Seven Sisters
Testphoto with EQ5GOTO + Canon1100D + Canon 70-200f4L
Stack of 12x300sec exposures (ISO800), details enhance with PS.

However I need to shoot more images for this objektect. More stack and even longer exposures, but this only was a test – testing the mechanics without autoguiding.{:}