A csillagászok nagyon sokáig, az amatőrcsillagászok pedig még tovább csak szemmel tekintettek bele a távcsőbe. Az ilyen észlelést nevezzük vizuális észlelésnek. Sokszor rajzban örökítik meg a látványt: most egy ilyen észlelést közlünk. A rajzos észlelés olcsóbb, mint a fotografikus, kevesebb munkával jár, és bár az emberi szem nem olyan érzékeny, mint a fotográfia, a száz-millió fényévekre lévő objektumokat a saját szemünkkel látni csodás, felemelő élmény… Főleg, ha nagy távcsőben részleteket is látunk!

VCSE - Az M33 vizuális látványa 457/1900-as Dobson-távcsőben - Rajz: Fröhlich Viktória
VCSE – Az M33 vizuális látványa 457/1900-as Dobson-távcsőben – Rajz: Fröhlich Viktória

Rajz: Fröhlich Viktória

Szöveg: Csizmadia Szilárd

Olvasd tovább

Az M101 galaxis és környezete (Paragi Zsolt, Budai Beáta)
Az M101 galaxis és környezete (Paragi Zsolt, Budai Beáta)

 

Az M101 egy kedvelt asztrofotós célpont a Göncölszekér rúdja felett. Talán azért, mert viszonylag nagy és könnyen elérhető célpont, meg azért is, mert nagyon szép (és kissé töredezett) spirálszerkezettel rendelkezik, benne számos nagyon aktív csillagkeletkezési területtel. Az M101 valódi mérete a Tejútrendszer majdnem kétszerese, látszó méretét tekintve pedig a telihold kétharmada.

Kis teleszkóppal fényképezve ugyan nem lehet a spirálkarok és a csillagkeletkezési területek finom részleteit megörökíteni, viszont jó pár egyéb, halványabb galaxist is megfigyelhetünk körülötte (érdemes csillagtérképpel összehasonlítani a teljes méretű felvételt). Egyike ezeknek az NGC 5474, ami a kép alján látható (az égen a valóságban az M101-től kb. délkeletre). Ez az M101 egyik kísérőgalaxisa, amivel korábban összeütköztek.

Az M101 és környezete a Cartes du Ciel (Skychart) planetáriumprogram alapján. Az NGC 5474 az M101-től délkeletre található az égen. A narancssárga vonal a Vadészebek (balra) és a Nagymedve (Nagygöncöl, jobbra) csillagképek határát jelöli.
Az M101 és környezete a Cartes du Ciel (Skychart) planetáriumprogram alapján. Az NGC 5474 az M101-től délkeletre található az égen. A narancssárga vonal a Vadészebek (balra) és a Nagymedve (Nagygöncöl, jobbra) csillagképek határát jelöli. A térkép tájolása csak kb. ugyanaz, mint a képé, de ezen is lefelé van az NGC 5474 a fényképjez képest.

Számítógépes szimulációk fedték fel, hogyan torzította el a korábbi találkozás az NGC5474 és (kisebb mértékben) az M101 alakját. Ezek a gravitációs kölcsönhatások nagyon fontosak a galaxisok fejlődésében, felgyorsíthatják a csillagkeletkezés folyamatát, de beindíthatják a központi, nagyon nagy tömegű fekete lyuk aktivitását is. Érdekesnek találod? Fogj egy távcsövet és nézd meg magad!

Részletes leírás az angol nyelvű blogunkon:
https://cities-and-skies.com/small-telescope-astrophotography-the-pinwheel-galaxy/

A szerk. megjegyzése: a képet érdemes kinagyítani, ugyanis rengeteg háttérgalaxis, köztük kísérőgalaxisok is látszanak a részletdús képen.

Az észlelés a www.eszleles.hu oldalra érkezett.

Budai Beáta, Paragi Zsolt - A Markarjan-lánc - VCSE
Budai Beáta, Paragi Zsolt – A Markarjan-lánc – VCSE

Kép készítésének dátuma: 2021. február 13-14.
Kép készítésének helye: Hoogeveen, Hollandia
Expozíciós idő: 42×300 s, Optolong L-Pro
Érzékenység: gain 101
Képfeldolgozási lépések: Photoshop, Astro Pixel Processor
Távcső és mechanika: 81/384 apokromát
Kómakorrektor: Nem volt

Olvasd tovább

Fridrich János - Messier 33 - VCSE

Fridrich János – Messier 33 (M33, Triangulum-galaxis) – VCSE

Egy vegyítést csináltam: a 2019-es vezetés nélküli, átalakítatlan fényképezővel készült képeket vegyítettem a 2020-as vezetett és átalakított géppel készült képekkel. Feldolgozás terén főleg a részletekre fektettem a hangsúlyt. Sajnos a mechanikám nem igazán képes a hosszú expozíciós idejű pontos vezetésre, így magasabb ISO értéken kellett a képek majd’ felét felvennem. Az elkészült kép manuális exponálás mellett is több mint 7 órányi össz-expó idővel rendelkezik, ez eddig a legmunkásabb és legtöbb odafigyelést igénylő objektumom.

Kép készítésének dátuma: 2019. október 28.: 71 db, 2020. szeptember 15. – október 15.: 182 db
Kép készítésének helye: Ság-hegy
Expozíciós idő: 71×60 sec, 182×120-150 sec
Érzékenység: átlagosan ISO 3200
Képfeldolgozási lépések: Deep Sky Stacker, Photoshop
Távcső és mechanika: 200/1000 Newton
Mechanika: EQ-5 GoTo
Kamera vagy detektor: Canon EOS 1300D, Canon EOS 4000D
Vezetés: Lacerta MGEN
Kómakorrektor: SkyWatcher kómakorrektor F/5

VCSE - A Futó Ember-köd (Sh2-279), a Kis Orion-köd (M43) és a Nagy Orion-köd (M42) - Fotó: Budai Beáta, Paragi Zsolt
VCSE – A Futó Ember-köd (Sh2-279), a Kis Orion-köd (M43) és a Nagy Orion-köd (M42) – Fotó: Budai Beáta, Paragi Zsolt

Kép készítésének dátuma: 2021. január 13-14. és 2021. február 13-14.

Kép készítésének helye: Hoogeveen, Hollandia

Expozíciós idő: 36×180 s+60×180 s, Optolong L-eXtreme

Érzékenység: gain 101 (január), 240 (február)

Képfeldolgozási lépések: Photoshop, Astro Pixel Processor

Távcső és mechanika: 81/384 refraktor

Kómakorrektor: nem volt

Az Orion-köd az Orion övétől délre, az Orion csillagképben található (térképet a képen szereplő objektumokról lásd e cikk végefelé). Ez egy diffúz köd a Tejútrendszerben, amely sok fiatal csillagot tartalmaz. A csillagok gyakran csoportosan születnek, úgynevezett nyílthalmazokat alkotnak. A csillagképződés legideálisabb körülményei hideg, poros helyeken vannak, mélyen elrejtve hatalmas molekuláris felhőkben. Amint a fiatal csillagok hidrogénjüket “elégetik”, egyre melegebbek lesznek és megvilágítják környezetüket. Ez kétféleképpen történhet meg. A por ezekben a felhőkben szétszórhatja a csillagfényt, és egy reflexiós ködöt hozhat létre, mint amit Fiastyúk csillagai körül láthatunk. Vagy pedig a forró sugárzás gerjeszti a hidrogénatomokat, és ragyogásra készteti őket, mint ahogy a Rozetta-ködben is látjuk. A nyílthalmazok legtöbb csillaga több tíz, sőt százmillió évig a szülőhelye közelében maradhat, majd egy-két galaktikus keringés alatt szétszóródnak (Shukirgaliyev és tsai 2018).

De nem az Orion köd csillagai! Ez a galaktikus csillagóvoda nagyon dinamikus hely, a csillagok sebessége a szokásosnál nagyobb, mint amire számíthatunk. Ennek oka lehet a nagyon nagy tömegű központi csillagok kölcsönhatása. Kutatók számítógépes szimulációk segítségével még azt is megjósolták, hogy egyes csillagok a köd közepén összeütközhetnek, ahol végül hatalmas fekete lyukat hoznak létre (Šubr, Kroupa és Baumgardt, 2012). Ha ez igaz lenne, akkor nagy energiákon észlelnünk kellett volna ezt a fekete lyukat, amint a ködben lévő gázzal táplálkozik – de nem látunk ilyet! A csillagászok szerint ez azért van, mert a gázelnyelési ráta nagyon alacsony. No de lényeg a lényeg: a csillagok közötti kölcsönhatások miatt egy ilyen dinamikus csillagbölcsőben egyes csillagok szokatlanul nagy sebességgel kilökődhetnek a születési helyükről. És pontosan ez történt a Lángoló Csillaggal (lásd korábbi képünket), amelynek szülőhelye az Orion-ködben volt, de amely ma az Orion csillagképtől messze található.

Fényképünkről kicsit többet az angol nyelvű blogunkon találhattok:
https://cities-and-skies.com/orion-nebula-the-winter-marvel/.

Forrás:
Shukirgaliyev, Parmentier, Just, és Berczik, ApJ, 863, 171, 2018
Šubr, Kroupa és Baumgardt, ApJ, 757, 37, 2012
Wikipédia
Kép leírása angol nyelvű blogunkon itt: https://cities-and-skies.com/orion-nebula-the-winter-marvel/.

A főszerk. (Cs. Sz.) megjegyzése: a háttérlevelezés nyomán úgy tűnik, hogy a nagyon fényes csillagok körül a kékes halót vagy a hollandiai párás ég, vagy az egyik használt szűrő, esetleg a kettő együtt okozza.