Kategória: Észlelés

A Nap Zalaegerszegen októberben a hó közepén kb. 07:00 (NYISZ) körül kel, 18:00 (NYISZ) körül nyugszik (ld. lentebb részletesebben). (A NYISZ a nyári időszámítás, a KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, utóbbi megegyezik a polgári téli időszámításunkkal. NYISZ = UT + 2 óra, KözEI = UT + 1 óra.) Az ország középső részén kb. negyed, a keleti részén kb. fél órával hamarább kel és nyugszik a Nap, illetve a Hold. Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Utolsó negyed október 6-án, újhold október 14-én, első negyed október 22-én, telehold október 28-án lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ-2 óra): 10.06. 10:00 Az októberi Camelopardalidák meteorraj maximuma (ZHR=5) 10.09. 07:00 A Draconidák meteorraj maximuma (ZHR=5) 10.18. 13:23 A Hold elfedi az Antarest (fedés vége: 14:38) 10:22             Az Orionidák meteorraj maximuma (ZHR=20) 10.28 20:13 Részleges holdfogyatkozás (19:35-20:53, nagysága: 0,12) A Merkúr a hónap elején még kereshető napkelte előtt keleten, de láthatósága egyre romlik. 20-án felső együttállásban van a Nappal, a hónap végén már nem figyelhető meg. A Vénusz egész hónapban megfigyelhető hajnalban, a keleti égen. 24-én van a legnagyobb keleti kitérésben. A Mars a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. A Jupiter a Kos csillagképben látható este, déli irányban. Fényessége -2,9 magnitúdó, látszó átmérője 49". A Szaturnusz a Vízöntő csillagképben látható kora estétől éjfélig, délkeleten. Fényessége 0,7 magnitúdó, átmérője 18". Az Uránusz a Kos csillagképben látható estétől, délkeleten. A Neptunusz a Halak csillagképben látható az esti óráktól az éjszaka első felében, délkeleten. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési-delelési-nyugvási időpontjai NYISZ-ben vannak megadva. Barangoljunk a Hattyúban októberben Sue French és a Herschel család segítségével… Az NGC 6866 egy nyílthalmaz, amelyet Caroline Herschel fedezett fel 1783. július 23-án. Az NGC 6866 könnyen megtalálható, hiszen a keresőtávcsőbe tekintve egy látómezőben látszik a Delta Cygnivel, mely halmaztól 3,5 fokra nyugat-északnyugatra fekszik. (A klasszikus keresőtávcső látómezeje 5° átmérőjű, ilyen a SkyWatcher 50/190-ese is például.) A halmaz közelében lévő legfényesebb csillag egy 7 magnitúdós, vöröses-narancssárga csillag, tőle 24’-re nyugatra. Egy kistávcsővel, 87x-es nagyítással, kb. 30 csillag látszik 10’ hosszan, mint egy sárkány. A sárkány ÉNY-D irányú, a hegye lehajlik. A testet 17 csillagból álló 6’-es csomó alkotja, a fényesebbek egy észak-déli sávba gyűltek össze. A következő célpontunk, az NGC 6910, szintén egy nyílthalmaz a Hattyú (Cygnus) csillagképben. William Herschel fedezte fel 1786. október 17-én. A halmazt fia, John Herschel is megfigyelte 1828. szeptember 18-án. Ez az apró halmaz 33’-re észak-északkeletre fekszik a Sadrtól (Gamma Cygni), azaz a Hattyú szárnyainak felezőpontjától. 87x-es nagyítással két 7 magnitúdós sárgás csillag és a nyolc 10 magnitúdós csillagból álló gyöngyház fényű, kettéhasadt lánc látszik, ami egy kb. 5’ hosszú Y alakú mintában egyesül. Ezt még féltucat halványabb csillag tovább díszíti. Az NGC 6910 az IC 1318 egy homályos szakaszába van beágyazva, amely a Sadr (γ Cygni) körüli ködösség. Ez a Sadr-régió. A Sadr körüli diffúz, emissziós köd a Hattyú keresztjének közepe. Az emissziós, diffúz ködök mellett számos sötét ködöt is tartalmaz. Maga a Sadr körülbelül 2,2 magnitúdós. A régió körüli ködös területek is meglehetősen világosak. 17-szeres nagyítás mellett, nagylátószögű okulárral és a 3,6°-os látómezővel már egy kistávcső is elképesztő komplexumról árulkodik. A három legfényesebb folt 1,9°-ra északnyugatra, 0,8°-ra kelet-északkeletre és 1,1°-ra kelet-délkeletre található a Gammától. Mindegyik nagyjából északkelet-délnyugati irányú, és körülbelül 30-40” hosszúnak tűnik. Azt a látszatot keltik, mintha a látómező csillagai halványodnának a Sadr felé és ezáltal a Gamma Cygni egy tölcsér alján ülne. (Az NGC 6910 Y-alakú csillagcsoportot formáz egyébként, látványos bemutatói célpont.) Az IC 1318-t gyakran Gamma-Cygni-ködként emlegetik, és bár a Sadr körül látható, de a köd és a csillag nem kapcsolódik egymáshoz, így nem a Sadr okozza az emissziós köd ragyogását sem. Mint ahogy néha Pillangó-ködnek is nevezik, de ez a „kétkaréjos” kozmikus felhő nem tévesztendő össze az NGC 6302-vel, egy másik Pillangóval, amely planetáris köd, és kb. 3800 fényévre van tőlünk, a Skorpió csillagképben. Sue French: Deep-Sky Wonders 234-235. o. Már többször említettük Walter Scott Houstont, aki 1946-tól kezdődően 1993-ban bekövetkezett haláláig írta a Sky and Telescope-ba a Mélyég-csodák (Deep Sky Wonders) rovatot. Eddig ilyennel még nem találkoztunk, hogy az eredeti rovatban – ugyan rövidke bejegyzések – háromszor is leírta ugyanazt az objektumot a szerző. Érdemes megfigyelni, mennyit változik a leírása, ahogy telnek az évtizedek… 1946. október: NGC 6866: Szép halmaz halvány csillagokból, mely jobban látszik nagyobb műszerrel. 1973. szeptember: Egy érdekes kis halmaz: NGC 6866, mintegy 20 csillaggal bír, lazán összecsomagolva egy 8’ hosszú ellipszisbe. Összfényessége kb. 9 mg. 25T/150x-el a LM ki volt töltve villogó csillagnyüzsgéssel. 1973. október: Az NGC 6866 kb. ugyanolyan méretű, mint az M29, és egy mg-val halványabb. A katalógusok 80 csillagot jeleznek itt. Nincs beszámolóm látványáról 41 cm-es, vagy nagyobb távcsővel, de egy 15 cm-es kimutat egy ködös fénylést, melyet feltehetően felbontatlan csillagok okoznak. A fénylés nyilvánvaló volt 25 cm reflektorral is. Ez is mutatja, érdemes vissza-visszatérni rég megfigyelt objektumokhoz ugyanazzal vagy egy másik távcsővel...