VCSE - Az NGC 2022 planetáris köd a Hubble Űrtávcső (Hubble Space Telescope, HST) felvételén - Forrás: NASA/ESA
VCSE – Az NGC 2022 planetáris köd a Hubble Űrtávcső (Hubble Space Telescope, HST) felvételén – Forrás: NASA/ESA

Az NGC 2022 planetáris ködöt először William Herschel látta az emberek közül 1785. december 28-án. Ez az Orion-beli planetáris köd kb. 8210 fényévre található a Naprendszertől. A csillagászok alaposan tanulmányozták, és a következőket állapították meg róla:

28″ látszó átmérőjű. (A Jupiter látszó átmérője 30 és 50 ívmásodperc (“) között változik. 30″-nek azonban akkor mutatkozik, amikor együttállásban van a Nappal, és ilyenkor optikai távcsövekkel nem, vagy csak nehezen észlelhető. Szokásosan 40-50″-nek látjuk a korongját, amikor a Nappal átellenes oldalon jár.) Halványabb és ritkásabb halója azonban 40”-ig elnyúlik, ez kis távcsővel nem észlelhető.

Kettős héjú planetáris köd, ami azt jelenti, hogy egy, a csillagszél által összenyomott belső héj és egy sokkal diffúzabb, ködszerűbb külső héj alkotja. A belső, vékonyabb vastagságú, gömb alakú héj sugarát 0,326 ± 0,039 fényévre becsülik. Ez 28 ± 2 km/s sebességgel tágul. A külső héj vetületben kör alakú, így akár a valóságban gömb alakú is lehet; sokkal lassabban tágul, mint a belső héj. (Emiatt a belső héj egyre közelebb kerül a külső héj külső sugarához.) A ködben lévő anyag mindössze a Nap tömegének 19%-a. A központi fehér törpe 15,92 magnitúdós vizuálisan, így nagyon nagy távcső és nagyítás kell a megpillantásához. A törpe felületi hőmérséklete 122 000 K.

8 cm-es távcsővel, OIII szűrő használatával már látható jó égen az Orion tetején, a Vadász feje közelében; ekkora távcsővel azonban még csak egy egyenletes fényű, szürkés fénykorong, aminek a kiterjedése kicsi és fényessége alacsony. Kis nagyításokkal akár csillagszerűnek is tűnhet, esetleg felfúvódott csillagnak, de 60x-os nagyítás környékén már feltűnik, hogy kiterjedtebb, mint a csillagok.

Varga György 30 cm-essel ilyen leírást adott vizuális látványáról:

300/1500 Dobson (2018. jan. 19., Ják): Kicsi, kerek, homályos folt.

Ennek a bejegyzésnek a szerzője örült volna, ha hasonlóan röviden fogalmazhatja meg a látványt. Ő így látta 35,5 cm-es műszerrel:

355/1600 Dobson (2023. nov. 11/12., Őrimagyarósd, VCSE novemberi észlelőhétvége, T=4, S=9): N=239x (6,7 mm Scientific Explorer): azonnal feltűnő, könnyen észrevehető, az M57-hez képest kb. nyolcadakkora méretű planetáris köd az Orion északi részén; fényes, a SAC katalógusban megadott 11,7 magnitúdónál fényesebbnek, olyan 10,5 mag körülinek saccoltam; szürkésfehéres, homogén belső fényességű, közel kör alakú folt szűrő nélkül; OIII szűrővel a széle árnyalatnyit halványabb (kb. a teljes méret 1/8-át kitevő szélességű külső halója van), ami recézett-csipkés szélű; széle az égi háttértől határozottan elválik. OIII szűrő még inkább kiemeli a háttérből. OIII szűrővel közepesen gazdag csillagmezőben látszik. Tetszetős, bár részletet alig mutató PL. (A VCSE 2023. nov. 10-12-i észlelőhétvégéjén történt megfigyelés, amit többek szintén megtekintettek.)

Források:

https://esahubble.org/images/potw1932a/

www.eszleles.hu

Finlay, Warren H. (2014), Concise Catalog of Deep-sky Objects

Pottasch et al. (2005): Abundances of planetary nebulae NGC 2022, NGC 6818 and IC 4191, Astronomy and Astrophysics 436, 953

Sabbadin et al. (1984): The planetary nebulae NGC 1535 and NGC 2022, Astronomy and Astrophysics 136, 193

SIMBAD

A következőkben decemberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot.

A Nap decemberben 7:30 (KözEI) körül kel, 16:00 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI=UT+1 h, ahol UT a Universal Time, a világidő.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Utolsó negyed december 5-én, újhold december 13-án, első negyed december 19-én, telehold december 27-én lesz.

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2023. december 14-én este 22 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A világoskék sáv a Tejút sávja. A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.
VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2023. december 14-én este 22 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A világoskék sáv a Tejút sávja. A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.

Olvasd tovább

VCSE - Az Abell 31 felvétele - Fotó: Mezei Balázs
VCSE – Az Abell 31 felvétele – Fotó: Mezei Balázs

 

Az Abell 31 az egyik legnagyobb ismert méretű öreg planetáris köd. Ismert Sh2-290 és PK 219+31.1 néven is. A planetáris ködök között ősinek, idősnek számít, kora akár 130 000 év is lehet. Éppen idős mivolta okán tágult nagyon nagyra, az idő elég volt, hogy a ködöt létrehozó csillag külső rétegei messzire eljussanak. Anyaga már kezd beleütközni a csillagközi anyagba. Éppen ezért az égbolton látszó egyik legnagyobb planetáris köd, 17 ívperces (!). 12 magnitúdónyi összfényessége azonban ezen a mintegy fél teleholdnál picit nagyobb területen terül el, ezért nagyon halvány felületi fényességű planetáris köd. A Rák (Cancer) csillagképben látszik. A ködösség főleg hidrogénből és oxigénből áll.

Távolsága kb. 2000 fényév, átmérője közel 10 fényév. Központi csillaga egy apró, de nagyon forró, felszínén 85 ezer °C-os fehér törpe, aminek mérete nagyjából négyszerese a Földének. Tömege körülbelül fele akkora, mint a Napunk tömege, ami azt jelenti, hogy egykoron valószínűleg kétszeres naptömegű csillag lehetett. Az elvesztett anyagot a csillag vörös óriás állapotában az idők folyamán a csillagszelek elfújták. Legalább egymilliárd évnyi „normális”, azaz fősorozati élet letelte után a csillagszelek jellemző sebességéből ítélve a drasztikus tömegvesztés folyamata körülbelül 130 ezer éve kezdődhetett.

A köd viszonylag nagy sebességgel, déli irányban mozog, itt jellegzetes ív alakú lökéshullám látható, ahol a köd anyaga a környező csillagközi anyaggal való kölcsönhatás során összenyomódik. Az ellenkező oldalon a gáz viszonylag szabadon mozog, itt a köd határa meglehetősen diffúz.

A képen a kék szín az oxigén, a piros a hidrogén jelenlétére utal. Annak ellenére, hogy a kék a szülőcsillag környezetében látszik, az oxigén valószínűleg az egész ködben jelen van, de csak a fehér törpéhez közel kap elegendő gerjesztő sugárzást, hogy világítson.

A kép készítésének adatai:
Távcső: 250/960 Newton+Skywatcher F4 kómakorrektor
Időpont: 2023-03-23

Helyszín: Zalaegerszeg

Átlátszóság: 3

Nyugodtság: 6

Kamera: QHY294PROM

Mechanika: Stabi7Proto

Expozíciós adatok: L: 108×2 perc R: 69×2 perc G: 52×2 perc B: 59×2 perc hidrogén alfa (4,5 nm): 70×20 perc oxigén III (4,5 nm): 64×20 perc, összesen 54 óra.

Szűrők: Antlia LRGB – H-alfa – OIII

Jandó Attila tisztítja meg a videón látható módon egyik tagtársunk 9 mm-es Goldline okulárját. Az okulár az évek alatt mindenfelé járt az ég alatt, és rengeteg koszt összeszedett a párás egek alatt. A tisztítás körtepumpával kezdődik, aktív szenes ecsettel folytatódik, majd optikai tisztítókendő és optikai tisztítófolyadék használatával fejeződik be. Az okulár tulajdonosa a következő, derült éjszakán jelentős határmagnitúdó-javulásról számolt be, és nagyon köszönte a beavatkozást!

 

Míg más optikai eszközöket tiszta, esetleg vákuumozott optikai laboratóriumokban használnak, mi ezt nem tehetjük meg: a csillagok a szabadban vannak, az Univerzumot nem a laboratóriumban, hanem a tágas ég alól figyeljük meg. A szennyeződések a legóvatosabb használat mellett is elkerülhetetlenek. Az itt bemutatott eljárás természetesen nemcsak okulárok, de keresőtávcsövek, zenittükrök tisztítására is használható. A segédtükröket és a főtükröket is lehet így tisztítani, főleg, ha esetleg csak egy kisebb szennyeződést akarunk eltávolítani, de ha az egész felületet tisztítjuk, akkor – nagyobb méretük folytán – másképp szoktuk ezt csinálni. Erről később mutatunk be egy videót.

A bemutatott tisztítóeszközök könnyen beszerezhetők távcsöves szakboltból vagy az internetről (eBay, Amazon stb).

A mobiltelefonos felvételt készítette: Csizmadia Szilárd.

Egy koszos okulár...
Egy koszos okulár…

A 2023. június 20-án, Namíbiában az Isabis völgyében, a Decca Station megfigyelőhelyen készült felvételemet szeretném megosztani veletek, a Skorpió csillagképben található, Messier 7 katalógusszámú “Ptolemaiosz-halmazról”. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 színes hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 61×60 sec objektum (light), 25 sötét (dark), 25 mezősimító (flat), 25 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Siril, Startools és Photoshop szoftverek segítségével történt.

Messier 7 - M7 - Ptolemaiosz-halmaz - VCSE - Ágoston Zsolt
Messier 7 – M7 – Ptolemaiosz-halmaz – VCSE – Ágoston Zsolt

A halmaz a nevét Klaudiosz Ptolemaioszról, az ókori Egyiptomban élt matematikusról, geográfusról, és csillagászról kapta, aki először tett a csillaghalmazról írásos említést az időszámításunk szerinti második században. Itthonról csak nagyon nehezen figyelhető meg, mivel nagyon alacsonyan délen van, Namíbiában viszont a zenitig emelkedett a legdélebbi Messier-objektum.

Szabadszemmel is észrevehető volt halovány pacaként a Tejút magja környékén: egy 15×50-es binokulár már csillagokra bontotta a halmazt, mely már ezzel a nagyítással is nagyon látványos volt.

A felvételen rögtön észrevehető a nyilthalmaz belsejében lévő mintegy 30 fényes, kék színben ragyogó csillag. A csillagok elrendeződése laza, közel négyzetes alakban. A belső csillagokat távolról további csillagok veszik körbe, ezek a felvétel szélein láthatóak. A halmaz hátterében a Tejút magjának számtalan csillaga látszik, ahogy sárgás fénnyel teljesen belepik a képet. A nyílthalmaz alatt még egy sötétköd is látszik (jelölése: B287).

A kép jobboldali szélén, a középtől felfelé egy sárgás, sűrű, kompakt csillagcsoport látszik. Ez az NGC 6453 jelű gombhalmaz, amely a Naprendszertől kb. 37 000 fényév távolságra található. 8′-es, 10 magnitúdós, így vizuálisan egy közepes méretű amatőrcsillagász távcsővel könnyen észlelhető már Magyarországról. Onnét nézve, ahonnan jobban a horizont fölé emelkedik, mint hazánkból, jóval kisebb távcső, akár egy 5 cm-es is elegendő sötét helyről. 1837. június 8-án fedezte fel a Fokvárosból észlelő John Herschel.

Ptolemaiosz felfedezése után csak 1654-ben tanulmányozták részletesebben, amikor Giovanni Battista Hodierna 30 csillagot számolt össze a halmazban. Charles Messier 1764 májusában felvette a katalógusába, annak hetedik tagjaként.

Összesen 80 csillagból áll, átmérője 25 fényév, 220 millió éves, kb. 1000 fényévre található tőlünk.