Dátum/Időpont : 2016. 11. 28., 09:00-09:20 UT
Felszerelés: 150/750 Newton + 3x Barlow + Baader Solar Filter ND5
Légkör nyugodtsága: 5-8/10
Légkör átlátszósága: 2-3/5
Hőmérséklet: ~3°C
Helyszín : Canis Maior Nap Obszervatórium, Nagykanizsa
Észlelő: Bognár Tamás
Kategória-archívum: Észlelés
“Csíkhúzós” – Ágoston Zsolt
A VCSE megfigyelőhétvégéjén Dobronhegy-Balázsfán, 2016. 10. 29-én készült “csíkhúzós” (startrail) képem, 64 darab 30 másodperces képből, összesen 32 percnyi expozícióból készült. Samsung NX300 fényképezőgéppel, illetve Samyang 8mm-es halszemobjektívvel készült F3.5 rekesszel és ISO400 érzékenységgel. A különálló képeket Starstax -al fűztem össze, az utófeldolgozás Adobe Lightroom és Adobe Photoshop szoftverekkel történt.
NGC 1499 – Kalifornia-köd – Schmall Rafael
A VCSE Őszi észlelőhétvégéjén készítettem ezt a képet. Eredetileg 100 expót terveztem hozzá, de az időjárás kissé akadályozta a munkámat. Legnagyobb öröm a vizuális megpillantása lett volna, no majd legközelebb.
Dátum: 2016-10-29 22:00
Távcső: Canon EF 200mm f2.8
Mechanika: SkyWatcher EQ-5 Pro mechanika Synscan vezérléssel
Kamera: Canon EOS 6D (átalakított)
Exp. idő: 35x180sec, ISO2000, f3.2
Helyszín: Dobronhegy
Messier 27 – Ágoston Zsolt
2016. szeptember 24-én, Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételem a Messier 27 planetáris ködről. 20x120s objektum (light), 10 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), ISO 800 érzékenységen felvett képből.
A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 150/750 -es Newtontávcsővel és átalakított Canon EOS 550D fényképezőgéppel készült.
Eredetileg több expozícióbólból szerettem volna összeállítani a képet, de bepárásodott a főtükör, ezért csak 20 képet tudtam felhasználni a 64-ből. Tíz kép volt igazából jó minőségű, a többi csak “kevésbé rossz”.
A Kis Róka (Vulpecula) csillagképben található Messier 27 (Dumbbell-köd, Súlyzó-köd, Almacsutka-köd) katalógusjelű mély-ég objektum az egyik legfényesebb és legnagyobb látszólagos kiterjedésű planetáris köd, népszerű célpont amatőrcsillagászok és asztrofotósok között. 15 cm átmérőjű Newton-távcsővel 27x-es nagyítás mellett mérsékelten fényszennyezett külvárosi égen könnyen észrevehető a halvány, almacsutkaszerű középső régiója.
Az aszrofotómon a fényesebb, súlyzószerű területen világoskék és “S” alakban elhelyezkedő vörös térségek különíthetőek el, a vöröses színt az ionizált hidrogén adja a ködnek. A központi területet kétoldalt halvány, kék színű térség övezi.
1764. július 12-én fedezte fel Charles Messier, fel is vette katalógusába a kb. 1300 fényév távolságra található, kb. 3000-4000 éve kialakult ködöt. Az 1,44 fényév átmérőjű planetáris köd valójában egy közepes méretű csillag életciklusának végén ledobott ionizált gázburka, közepén egy fehér törpe figyelhető meg, mely az elpusztult csillag magjából kialakult fehér törpe.