Időről-időre előfordul, hogy egyszerre láthatjuk a Naprendszer összes bolygóját. Ilyen legutóbb 2020 nyarán fordult elő, amikor a Naprendszer összes bolygója ugyanabban az egyórás időszakban megfigyelhető volt. Amit mi láttunk akkor, arról itt számoltunk be. Ez nem egyedülálló esemény, mivel 2005-ben és 2016-ban hasonló jelenséget figyelhettünk meg. Most 2022. június második felében, keletről délre (balról jobbra) tekintve nemcsak láthatjuk az öt szabadszemes bolygót, hanem a Naptól mért távolságaik sorrendjében következnek: keleten a Merkúr, majd jobbra haladva a Vénusz, a Mars, a Jupiter és végül a Szaturnusz. Az, hogy ismét Naptól mért távolságuk sorrendjében legyenek látszólag az égen, az legközelebb csak 2492-ben következik be – utoljára 947-ben volt ilyen, hogy a sorrendet is tartották (2040-ben ráadásul az 5 szabadszemes bolygó egy 10 fokos területen belül lesz látható). A jelenség 2022. június 17-étől hajnalonként, 03:30 – 04:10 között már megfigyelhető, de a leglátványosabb június 24-én hajnalban lesz, amikor a holdsarló a Vénusz és a Mars között, középen lesz megfigyelhető. Részletesen lásd itt.

Kihasználva a hétvégi kedvező időjárást, a Vega Csillagászati Egyesület tagjaiból álló kisebb csapat hajnali három órakor elindult a Boncodfölde és Bagod településeket összekötő úthoz, a Zala folyó völgyébe megfigyelni a jelenséget. A megfigyelők: Péter Attila, Vizsi Csaba, Vizsi Imre, Makár Dávid és Ágoston Zsolt. A sík területre érve gyorsan kitelepítettük a fényképezőgépeinket, egy 7×50-es binokulárt és egy 200/1000 mm-es Dobson távcsövet, amivel vizuálisan is megfigyelhettük a bolygókat, 96x-os nagyítással. Kiérkezésünket követően keleten, a távoli fák koronájából előbújt a Vénusz, az éppen a Szaturnusz és Jupiter bolygók között elhelyezkedő 72%-os fázisú Hold pedig szépen bevilágította a tájat. A távcsővel megfigyeltük a Szaturnuszt és gyűrűit, a Hold krátereit, a Jupiter felhősávjait, a négy legnagyobb holdját, a Marsot és a Vénuszt. Négy óra után a távcsővel megtaláltuk a keleten, alacsonyan lévő Merkúrt is, bár a gyorsan világosodó ég alján szabad szemmel már nem láttuk. A kelő Nap egyre erősödő fényében összepakoltunk és hazaindultunk.

VCSE - Vega Csillagászati Egyesület - Ágoston Zsolt, Boncodfölde 2022.06.19. Sony A7s, Samyang 14mm f/2,8; ISO200, 4s, f/4
VCSE – Vega Csillagászati Egyesület – Ágoston Zsolt, Boncodfölde 2022.06.19. Sony A7s, Samyang 14 mm f/2,8; ISO 200, 4s, f/4

 

VCSE - Vega Csillagászati Egyesület - Makár Dávid, Boncodfölde 2022.06.19, Canon 6D & Samyang 20mm F/1.8 2 elemes panorámakép F/6.3 ISO-800 1/3s
VCSE – Vega Csillagászati Egyesület – Makár Dávid, Boncodfölde 2022.06.19. Canon 6D & Samyang 20 mm F/1.8 2 elemes panorámakép F/6.3 ISO-800 1/3s

Olvasd tovább

Sokévnyi sikertelen hazai megfigyelést követően 2018-ban úgy döntöttem, hogy valahol egy új, és talán esélyesebb terepen kellene megkísérelni a téli időszak egyik leglátványosabb meteorrajának a megfigyelését. Európa több pontja is felmerült, mint lehetséges észlelőhely, de valójában magamtól nem tudtam eldönteni, merre legyen a kiszemelt terep. Szerencsémre Molnár Kristián (szlovákiai magyar) barátomnak is megemlítettem, hogy mit tervezek. Ő szinte azonnal rávágta, legyen Andalúzia, Dél-Spanyolország! Ő már járt ott, viszonylag jól ismeri a területet, és oda ő is szívesen velem tartana. Így hát megszületett a nagy elhatározás, az idei Geminida-maximumot az Ibériai félsziget déli részéről, a Betikai-hegységből figyeljük meg.

Az expedíción készült meteorfotókból és más képekből készült válogatás itt tekinthető meg.

Jónás Károly, Molnár Kristián és Engel Gábor andalúziai expedíciójának csoportképe
Jónás Károly, Molnár Kristián és Engler Gábor andalúziai expedíciójának csoportképe

Az út szervezését Kristián intézte, (repülőjegy, szállás, autóbérlés stb). A miniexpedíció időpontját december 12. és 16. közé tűztük ki, két éjszakát, 13/14-ét és 14/15-ét szánva a meteorraj megfigyelésére, illetve 14-én délutánra egy túrát iktattunk be Ardales városka közelében az El Caminito del Ray, az El Chorro szurdok megmászására. Az utolsó napra, 15-ére a turisták által is látogatott tengerpart megnézése lett betervezve. Szerencsére így utólag elmondhatom, hogy minden, így ez is a terveink szerint alakult és a hazaindulás előtti napon El Faro, illetve Fuengirola városka partvidékét, és persze a szállásadó helyünk, érkezési és visszaindulási pontunk, Malaga külterületét is meg tudtuk kényelmesen nézni.

Jónás Károly 2018-as Geminida-expedíciója

Jónás Károly fényképei a Geminida-expedícióról és Gem-maximumról

 

Eljött az indulás napja, és a miniexpedíció három fősre bővült. Engler Gábor, Molnár Kristian, és jómagam Jónás Károly 12-én este nekivágtunk az útnak Malaga felé Ferihegyről. A közel három és fél órás út zökkenőmentes volt. Megérkezésünk után egyenesen a reptértől megközelítően 1 km-re lévő szállásunkra mentünk. Másnap az ébredést követően a társaság elhozta a kölcsönzőből a bérelt járgányt, elkövetkező napjaink guruló otthonát! Miután ez is megtörtént, és a hintó előállt a szállásunk bejárata előtt egy Ford Transit kisbusz képében, bepakoltunk és elindultunk a városba enni- és innivaló-készleteink beszerzésére. Az időjárás szeszélyesen tavaszias volt! Hosszú idő után épp aznap vonult át a térség felett egy hidegfront, záporokkal, helyenként zivatarral. Mire befejeztük a bevásárlást, felszakadozott a felhőzet, felhőátvonulások voltak, de sajnos jelentősen megerősödött a szél is. A hőmérséklet nagyon barátságos 17-18 fok körül alakult. Elindultunk kifelé a városból a már feljebb említett Betikai-hegység sziklás területére. Mivel az előrejelzési modellek éjszakára még felhőátvonulást mutattak szinte az egész Ibériai térség felett, ez a hegyvidéki terület látszott a legjobb választásnak. Hosszas keresgélés után Malagától megközelítően 80 km-re északnyugatra, Raja Vieja sziklás térségében találtunk olyan területet, ahol viszonylag szélárnyékban voltunk, és a panoráma is elfogadható volt. Kristián is és én is két két géppel álltunk neki a meteorok fotózásának. Én emellett még vizuálisan is jegyzetelve észleltem jó pár intervallumon keresztül. Sajnos ezen a terepen is folyamatos volt a felhőátvonulás, teljesen felhőmentes ég alig volt, de mivel gyorsan mozogtak a felhők, szinte az egész éjszakát végig lehetett észlelni. Az első órákban, ameddig a radiáns alacsonyan volt, csak kevés meteor hullott. Este 9 óra után kezdett határozottan nőni a meteorok száma, de mint ezt már több rajnál is megfigyeltük, kisebb-nagyobb csomósodások voltak. Percekig szinte semmi, utána meg hirtelen több meteor is egyszerre. Az első éjszakáról elmondható, hogy sok halvány meteor hullott, és kevés fényes. Igazán kiugróan fényest meg szinte nem is láttunk.

A reggeli és kora délelőtti pihenést követően, körbejártuk autóval a tájat, majd elindultunk az El Chorro szurdok felé. Nos, az a látvány, ami ott fogadott bennünket ezek a geológiai képződmények szó szerint elvarázsoltak – de legalábbis engem! Akit érdekel egy picit is a földtan, annak ezt a lélegzetelállító vidéket látnia kell egyszer az életében. A túrát követően autóbusz vitt vissza minket a kiindulási pontra, ahol az autónkat is hagytuk.

Rövid egyeztetés után elindultunk megfelelő terepet keresni a második éjszakai észlelésre. Most valamivel közelebb Malagához, Alozaina és Pizarra települések között félúton, egy leginkább legeltetésre használt területen táboroztunk le. Az időjárás lényegesen nyugodtabb volt, mint az előző este. Minimális felhőzet, gyengén lengedező szél és kellemes hőmérséklet volt. A felszerelés összerakása közben egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy ezen az elhagyatott területen két autó közeledik felénk. Meglepetésünkre mellénk érve mind a két járgány satufékkel megállt. Az első civil, a második rendőrségi guruló alkalmatosság volt. Körbefogtak minket és igazoltatni kezdtek! Szerencsére a rendőrök tudtak angolul is, így könnyen tudtuk tisztázni a helyzetet. Mint kiderült, az első autóval egy helyi állattartó jött, és ő jelentett fel minket, mert azt hitte, hogy birkatolvajok vagyunk!

Miután tisztáztuk a helyzetet, a rendőrök elnézést kértek, és sok sikert kívánva elmentek. A gazda már nem örült ennyire, de beletörődve otthagyott ő is minket. Meteorok szempontjából ez az este is hasonlóan indult. Az első órákban csak pár meteort láttunk, de amikor már kellő magasságba emelkedett a radiáns, elkezdett beindulni a mókuskerék! Hozzá kell tennem, hogy mivel Budapesthez képest megközelítően 11 fokkal délebbre voltunk, így ennek megfelelően mindkét éjszaka első felében eléggé zavarta az észlelést a kedvenc égi kísérőnk. Ugyanakkor a radiáns is ennyivel magasabbra emelkedett. De így is elég sok meteort láttunk, bár érezhető volt, hogy ezen az éjszakán már a maximum leszálló ágát látjuk. Kevesebb meteort láttunk, de átlagban több fényes volt, mint az előző éjszaka. Összességében elmondható, hogy elégedett is vagyok, meg nem is! Picit látványosabb maximumra számítottam. Az előrejelzéseket megerősítve nagy valószínűséggel a maximum valamikor 14-én kora délután következhetett be, ami megint csak Amerikának kedvezett! Az első éjszaka a maximum felszálló ágában az átvonuló felhőzet tört borsot az orrunk alá, a másodikon a leszálló ágban a sokáig világító Hold nehezítette a megfigyelést. Ennek ellenére a villámexpedíciónkat sikeresnek tartom, mert már nagyon régen volt rá lehetőségem, hogy ezt az érdekes meteorrajt a maximumkor és a rákövetkező éjszakán megfigyeljem.

15-én reggel kevés pihenést követően elmentünk reggelizni, majd elindultunk a tengerpart felé. Ezen a napon már igazi mediterrán időjárás fogadott minket. Szikrázó napsütés, kellemes lágy szellő, és 20 – 21 fok körüli hőmérséklet volt. Jókora szakaszon végigjártuk a partvidéket, ami most is tele volt turistákkal. Estére visszamentünk malagai szállásunkra, leadtuk a kölcsönjárgányt, és készültünk a másnap hajnali visszaútra, Budapestre. A hazavezető út is simán lezajlott, és három óra leforgása alatt átrepültünk a kora nyárból a télbe, lecserélve a narancsfák látványát hókupacokra!

VCSE – Fényoszlopok a Zselicben – Schmall Rafael

A fényoszlopok igen ritkák Magyarországon. A legutóbbi 2013 januárjában volt fotózható egész pontosan fél órára a Zselicben. Azóta mástól nem érkezett róla beszámoló.

2017. november 20-a egy átlagos őszi estének indult. Ám a kissé fátyolfelhős égbolton furcsa foltok látszódtak a csillagászati szürkületben. A Zselici Csillagpark Allsky-kameráján viszont egyértelműen előjöttek a klasszikus fényoszlopok. A kamera alapos vizsgálata után a tettek helyszíne alig negyed órára volt a kiindulóponttól, így gyors reagálással sikerült lencsevégre kapni ezt a különleges légköroptikai jelenséget.

A fényoszlopokat a felhőkben lebegő jégkristályok milliárdjai hozzák létre úgy, hogy a hatszögletű lapkristályok a felületükkel tükörként verik vissza a fényeket és ez az észlelő szempontjából a fényforrás felett és alatt egy-egy oszlopszerű fényfoltként jelenik meg. A fény lehet a Hold, a Nap, de akár a Szíriusz fénye is. Vagy mint a Zselic esetében, a távoli települések fényei.

A felvételen látható oszlopok 20-40km-re lévő templomok díszkivilágításának fényei. Ritkább esetben akár az utcák lámpái is kirajzolódhatnak az égbolton. A fotón a csillagok gyakorlatilag átderengenek a vékony fátyolfelhőn, ami okozta a jelenséget. Balra az Orion csillagkép emelkedik az éjszakai égbolt legfényesebb csillagára, a Szíriuszra mutatva. A kép közepétől kicsit balra a három fő fényoszlop szabad szemmel is látszódott.

A felvétel nyolc darab állóképből áll, mely egy Canon EOS6D-vel és egy Samyang 24mm f1.4-es objektívvel készültek. Egy kép 10 másodpercig készült 10000-es ISO-n és f2-es rekeszen.

A panorámakép a Hét, a Hónap és az Év asztrofotója lett.

http://www.ng.hu/Fold/2017/11/30/2017.-november-asztrofotoja-Fenyoszlopok
https://www.csillagaszat.hu/a-het…/fenyoszlopok-a-zselicben
http://www.ng.hu/Fold/2018/01/14/2017-legjobb-asztrofotoi

 

VCSE - Telihold - Kapiller Zoltán István
VCSE – Telihold – Kapiller Zoltán István

Az alábbi kép 2017. június 9-én készült, telihold alkalmával. A saját oldalamon már közzétettem, de asztrofotósok véleményét is szeretném kérni, mit kellene máshogy csinálni legközelebb. Minden felvétel azonos gépállásból (és azonos gyújtótávolsággal) készült állványról.

Képenként kidolgozás RAW-ból a RawTherapee programmal, majd GIMP-ben betöltöttem a rétegeket, ezután egyenként “csak világosítás” rétegmódba állítottam a legalsó kivételével. (Rajzolást, festést, kivágást, beillesztést stb. nem végeztem.)

Az egyes expozíciók között 140 másodpercet vártam. Eszközök: Canon EOS 700D, Tamron SP AF 70-300mm f/4-5.6 Di VC USD, expozíciós adatok: F11, ISO100, 2s-1/64s, ekv. 150 mm. (A záridőket folyamatosan változtattam az expók között.)

Már úgy látom, legközelebb f/22-t használnék, akkor sem fog szerintem bemozdulni a Hold, viszont a település fényei csillagszerűbbek lennének.

VCSE - Az emelkedő Vega - Schmall Rafael
VCSE – Az emelkedő Vega – Schmall Rafael

Tegnap este készült a fotó, miután a vendégek számos látványos objektumot láthattak. Jó egünk volt egészen éjfélig, aztán jöttek a felhők.

(Canon 6Da / 1.4 USM – ISO 10000 / 10sec / f/2 / 50 mm)