VCSE – Az NGC 1499 jelű diffúzköd és az (584) Semiramis kisbolygó nyoma. A mellékelt képen egy rövid kis csík található. Ez az (584) Semiramis (ejtsd: szemirámisz) kisbolygó nyomvonala, amit a Kalifornia-ködről (NGC 1499) készült összeadott képeimen látszik. Medián szűrővel összeadva a felvételeket, gyakran kiátlagolódik egy kisbolygó nyoma, összegezve viszont megmarad. – Molnár Iván felvétele
Bizony, érik még meglepetések az amatőr asztrofotósokat. Az NGC 1499 Kalifornia-ködöt fotóztam és a feldolgozás után egy rövid csíkot fedeztem fel az összegzett képen. A feldolgozás előtt átnézem az egyes fotókat és a repülőgéppel, műholddal, meteorral fűszerezetteket eleve szelektálom, de ezt nem vettem észre, mert pontszerű volt. Csizmadia Szilárd csillagász gyors reagálásának köszönhetően megállapítást nyert a rejtélyes mozgó égitest, ami nem más, mint az (584) Semiramis kisbolygó. A kisbolygót August Kopff fedezte fel 1906. január 15-én. Az én észlelésem idején fényessége 10,8 magnitúdó volt. A kisbolygó 3 év 239 nap alatt kerüli meg a Napot, forgásideje 5 óra 4 perc, átmérője 56 km. Az asszír/babiloni királynőről, Szemiramiszről nevezték el.
Szemiramisz legendáktól övezett alakja valós személy volt, állítólag ő építette Babilon városát.
A képek 2018. november 5-én 22:49 – november 6. 01:42 UT között készültek SkyWatcher gyártmányú 80/600 ED APO távcsővel. Reduktor-korrektor 0,85x, szűrők nélkül. AZ-EQ 6 GT mechanikán volt a műszer, vezetés nélkül. Canon EOS 600D átalakított fényképezőgéppel, ISO 1600 érzékenységen 85 x 120 sec kép készült, ebből 70 db került összegzésre: összesen 2 óra 20 perc. Feldolgozás: DSS. PS, DPP szoftverekkel, 10 db dark, 10 db flat és 10 db bias alkalmazásával. Észlelési hely: Gemini Astronomical Observatory, Negyed, Szlovákia.
Margit híd, csíkhúzó – Soponyai György díjnyertes felvétele – Kattintásra megnő
Idén első alkalommal hirdette meg a világítástechnikai hulladékgazdálkodással foglalkozó Electro-Coord Magyarország „A fény természete” című fotópályázatát, amellyel a természetes és mesterséges fények életünkre gyakorolt hatására és egyben a környezetvédelemre hívja fel a figyelmünket. A fotópályázatot két, a mesterséges, illetve a természetes fény kategóriában hirdették ki. A mesterséges fény kategóriát Soponyai György asztrofotós nyerte el a „Margit híd, csíkhúzó” c. képével, egy izgalmas perspektívájú urbánus asztrotájképpel. Az izgalmasan szerkesztett nagylátómezejű fotót György a Margit híd középső pillére előtt készítette a kora hajnali órákban. A felvételen feltűnnek a város Duna-parti nevezetességei, többek között az Országház is.
2018 augusztus közepén került megrendezésre a VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor. A korábbi aggodalmakat teljesen feloszlatta az előrejelzések tüzetes vizsgálata, miszerint sok derült várható a tábor idején, néhány felfrissítő fronttal.
Ahogyan két évvel ezelőtt (2016-ban), úgy most is Zselickisfalud adott helyet a tábornak. Nagy előnye a helynek a kevés fényszennyezés. Csupán Kaposvár fényei zavarhattak be minimálisan. Az égbolt abszolút sötét a környéken, hiszen a déli horizont fele már nem voltak falvak, városok, amik bevilágítottak volna. A falunak a hátránya, hogy egy völgyben fekszik, így gyakori jelenség a pára és a köd. A másik hátrány a horizontot takaró fák, melyek azért kevesebb gondot okoztak. Illetve egy kis csavar volt a helyszínnel. Az utolsó este adott volt a lehetőség a Zselici Csillagpark területén az észleléshez, ahol se pára, se pedig a fák nem jelentettek problémát.
2018-ban is elég szép számban gyűltek össze a táborozók. Látványosabbnál látványosabb távcsövekbe lehetett belenézni. Ugyanúgy lehetett észlelni a Giabocini-Zinner üstököst, a Jupitert, Szaturnuszt, Marsot, egy 5 centis lencsés távcsővel, mint az 50 centis tükrös rendszerrel. Terítékre kerültek a mélyég objektumok is, mint például az M57, M31, M13, M15 (stb). Az asztrofotós szekcióban is szép számban születtek a fotók. Varázsló-köd / Stephans Quintett / Észak-Amerika-köd / Integető Szellemek / Írisz köd (stb). A tábor egy látványos esemény köré szerveződött, ez pedig a Perseidák. Hullócsillagot rengeteget lehetett észlelni a holdfénymentes és a sok derült estének köszönhetően. Rengeteg meteor volt, közöttük sok nyomot hagyott.
Napközben előadások voltak, naprendszer kísérlet, kötetlen beszélgetések és kirándulások / strandolások. Meg lehetett figyelni, hogy hogyan készül egy távcsőtükör, illetve, hogy hogyan érkezett egy görgőfelhős zivatar (strandolás közben). Bárki, aki először vett részt egy ilyen táborban, szinte biztosan “megfertőződött” a csillagászattal és valószínűleg jövőre is jön.
VCSE – 2018. VCSE tábor fullldome – Schmall Rafael
A 2018-as táborból már nem maradhatott ki a teljes égboltot és előteret lefedő “fulldome panoráma“. 50 kép kellett ahhoz, hogy sikerüljön megvalósítani az elképzelést: egy egész érdekes előtérrel rendelkező, az égboltot átszelő Tejutat. A “halszem” jobb oldalán (nyugaton) az asztrofotósok foglaltak helyet, míg északon és délen, egész pontosan középen a hosszúfókuszú és nagy fényerejű Dobson távcsövek uralták az észlelőrétet (pl. 458/1900, 500/2000 stb). Délebbre a kisebb, könnyen mozgatható távcsövek erdeje foglalt helyet, míg balról (keletről) jöttek be a fő folyosón az óvatos “vöröslámpás” észlelők.
A fénykép Canon EOS 6D és Samyang 24/1.4 segítségével készült. Egy panel 24mm-en, ISO 10000-es érzékenységen, f/2-es rekesszel készült egész pontosan 10 másodpercig. Két expó között forgatni kellett a kamerát, mely miatt az előtérben már elmozdult egy-egy távcső, így nem sikerült tökéletesre az illesztés.
VCSE – NGC 7000, az Észak-Amerika-köd – Fábián Kálmán felvétele
A kép 63×8 perc objektum (light), 17 db sötétkép (dark), 40 db mezősimító kép (flat-field) felhasználásával készült el, amiket 2018. augusztus 10-17. között vettem fel Zselickisfaludról, a VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagász Megfigyelőtáborból. Átalakított Canon EOS 700D-t használtam hozzá egy 150/750-es Skywatcher Newton-távcsövön, ami EQ-5 GoTo mechanikán volt. A vezetéshez egy Lacerta Mgen-t alkalmaztam. A kép feldolgozása Photoshopban történt. Talán minden egyes pixelében megbújt a VEGA ’18-as tábor kiváló hangulata.
A szerk. kiegészítése:
Az NGC 7000 felfedezését általában William Herschelnek tulajdonítják (1786), de más források szerint nem ezt figyelte meg, és a felfedező a fia, John Herschel, aki valamikor 1833 előtt találhatta meg. Először 1890-ben sikerült lefotózni. Nevét az egyik földrészre hasonlító alakjáról kapta. Nagy nagyítások előnytelenek megfigyeléséhez, azokkal szinte semmi nem látszik belőle, mert a kontraszt lecsökken. Inkább kisebb nagyítású (akár csak 10-szeres!), nagyobb látómezejű, fényerős távcsővel érdemes próbálkozni, hogy vizuálisan megfigyeljük. Érdemes három fokos vagy nagyobb látómezőt használni, mert a köd hatalmas kiterjedése – négy teleholdnyi – ezt megkívánja. De leghalványabb részeit is beleszámítva hat szögfokra kiterjed az égen. Beszámoltak már arról is, hogy ha valaki UHC típusú mélyégszűrőt tett a szeme elé, akkor szabad szemmel is látta vidéki, sötét, holdtalan ég alól!
Az NGC 7000 egy csillagkeletkezési terület, ahol ma is születnek új csillagok. Vöröses színét a benne lévő ionizált hidrogén sugárzása adja. Távolsága a becslések szerint 1800, az átmérője 100 fényév. Ez a becslés akkor érvényes, ha a köd ionizációját a Deneb, a Hattyú főcsillaga okozza. Ez azonban nem biztos, a köd távolsága nem igazán ismert pontosan. A köd és a Föld között sötét csillagközi felhők helyezkednek el, ezek a köd egyes részeit eltakarják előlünk, ezzel járulva hozzá a megfigyelhető alakzat kinézetéhez.
Az NGC 7000 a Denebtől pár fokra van. Ha a Vegától indulunk el a Deneb felé, akkor a Deneben még túl kell menni a meghosszabbított egyenesen, de csak kb. annyi távolságot, amennyi a Vegát elválasztja a hozzá legközelebbi Lyra-beli csillagtól. E ponttól a Hattyú szárnya felé lesz kb. 1-2 fokra a köd közepe.
A távolságok ismerete a csillagászatban rendkívül fontos, mert ez alapján mondhatjuk meg, hogy például egy objektum a valóságban mekkora teljesítménnyel sugároz, mekkora a mérete, vagy hogyan tágul az Univerzum stb.
VCSE – A Naphoz legközelebb lévő ismert csillagok és barna törpék. A cikkben ismertetett barna törpe ezeknél messzebb van, 19,2 fényévre. A képen szereplő angol nyelvű feliratok magyarul: Light-year: fényév. Oort Cloud: Oort-felhő. disc. és évszám: a felfedezés éve. Az Alfa Centauri esetében az 1839-es évszám arra utal, hogy ekkor mérték meg trigonometrikus parallaxisát, vagyis ekkor fedezték fel, hogy milyen közel van hozzánk – szabad szemmel látható csillagként természetesen ismerték korábban is. A kép forrása: https://www.space.com/25659-coldest-brown-dwarf-near-sun-discovery.html
A barna törpék távolságát igen nehéz megmondani, mert halványak. A most bemutatásra kerülő WISE J154151.65-2250249 barna törpét csak 2011-ben fedezték fel, mert halványsága miatt a korábbi műszerekkel nem lehetett megtalálni. A WISE egy infravörös felmérés volt, amiben halvány, hideg, optikaiban nem, de infravörösben elég fényes objektumokat is meg lehetett örökíteni. Fényessége a J-sávban 20,99 magnitúdó, látható fényben még halványabb. Pl. a 20 magnitúdóig észlelő Gaia nem is látja, így nincs rá közvetlen trigonometrikus parallaxissal mért távolságértékünk. A Hubble Űrtávcső (HST) és a Spitzer infravörös űrtávcső felvételein viszont látszik. Y1 színképosztályú, 350-441 K között lehet a hőmérséklete, és modellszámítások szerint 12-31 jupitertömegű lehet.
Ha ismerjük egy objektum spektrumát, vagy legalább a magnitúdóit több hullámhosszon, akkor megmondhatjuk, melyik elméleti spektrummodell illeszkedik legjobban a mérésekhez. Az illeszkedés megtalálásához a távolságot is változtatni kell, hiszen a távolabbi objektum halványabb. Addig kell változtatni a távolságot, hőmérsékletet, kémiai összetételt stb., amíg a megfigyelt magnitúdókat vissza nem kapjuk a lehető legjobb egyezéssel. Ilyen módszerrel ennek a barna törpének a távolságára mindössze 2,8 parszeket (pc) kaptak, a hibahatár lefelé 0,6 pc, felfelé 1,3 pc volt. Vagyis igen közel lenne hozzánk (az Alfa Centauri hármas rendszere, ami a Proxima Centaurit is tartalmazza és a Naphoz legközelebbi csillagnak szokás nevezni, mintegy 1,3 pc-re van). Ugyanakkor több spektrummodell is létezik barna törpékre, és más modell illesztésével a távolság 8,2 pc-nek adódott, tehát a kétféle módszer jelentős ellentmondásban volt. 2012-ben ezt gondosabb analízis révén 4,3 parszekre javították. Mint látható, meglehetősen ellentmondó eredményeket kaptak korábban.
2013-ban egy vizsgálat 6,75 pc-s távolságot állapított meg, egy másik azt mondta, hogy legalább 6 parszekre vagy többre van.
2014-ben felfedeztek egy 2,5 mg-vel fényesebb, tőle 1″-re lévő másik csillagot, ami zavarta az ilyen elméleti modellspektrumok illesztését – ez lehetett az egyik fő oka a korábbi, ellentondó eredményeknek. Mivel a Spitzer képskálája nem túl jó, korábban nem lehetett a két objektumot szétválasztani. A Hubble űrtávcső jobb képskálája – vagyis nagyobb térbeli felbontása – viszont lehetővé tette a szoros, optikai kettőscsillag felbontását, és a barna törpe távolságára parszeket kaptak.
A Gaia DR2 az optikaiban jól látható csillagok milliárdjára mérte meg a nagyon pontos trigonometrikus parallaxisértékeket. Ezekkel a HST korábbi képeit jobban lehetett kalibrálni és pontosabban lehetett figyelembe venni a csillagok sajátmozgását, illetve azt, hogy a parallaxisok miatt ők is elmozdultak a képen az idők folyamán. Ezzel a háttércsillagok pozícióját pontosabban meghatározták a HST-képeken – a Gaia nem látta a barna törpét. A barna törpe pozícióját az így kalibrált HST-képeken szereplő csillagokhoz mérték, és pontosabb távolságot kaptak: a barna törpe eszerint tőlünk parszekre van, ami most már megbízható értéknek tekinthető. Ez a távolság kb. 19,2 fényévet jelent a Naptól.
Ez is mutatja, hogy még a Gaia DR2 fantasztikus pontosságú parallaxisértékeinek világában is milyen nehéz egy-egy nagyon közeli objektum távolságát pontosan meghatározni. Jelen esetben három nagy értékű műhold (Gaia, Spitzer, HST) kellett hozzá.
