VCSE - A Helix-köd a 3,6 m-es CFHT-távcsővel - APOD, CFHT
VCSE – A Helix-köd a 3,6 m-es CFHT-távcsővel – APOD, CFHT

A CFHT rövidítés feloldása: Canada-France-Hawaii Telescope, vagyis Kanadai-Francia-Hawaii távcső. Ez egy 3,6 méteres főtükrű optikai-közeli infravörös távcső, amit 4204 méter tengerfelszín feletti magasságban helyeztek el Mauna Keán, a Hawaii államot alkotó szigetcsoport legnagyobb szigetén. A nemzetközi együttműködésben megvalósult műszer 1979 óta szolgálja a csillagászat tudományát, Cassegrain-rendszerben. A távcsővel a kanadai, francia és amerikai csillagászok mellett a finanszírozásba később bekapcsolódó kínai, tajvani, brazil és koreai csillagászok észlelhetnek. Az Európai Unió által anyagilag szponzorált OPTICON program keretében az EU összes tagállamának – így Magyarországnak is – a csillagászai is pályázati úton kaphatnak a műszerre némi távcsőidőt. Az elbírálás alapja a benyújtott pályázat tudományos megalapozottsága. Cserébe az OPTICON kismértékben szponzorálja a műszer fenntartását.

A CFHT-n egy 40 CCD-kamerából álló 378 megapixeles, az égből egy négyzetfokot lefedő, MegaCam nevű képalkotó eszköz; egy négy detektorból álló, 16 megapixeles, közeli infravörösben (JHK fotometriai sávokban)  dolgozó eszköz (WIRCam), egy echelle-spektrográf és egy másik spektrográf dolgozik. Tervezik a SPIROU nevű infravörös színképelemző készülék felszerelését is, amivel lakható exobolygókat és légkörüket kutatnák majd a jövőben.

A fenti kép a CFHT-val készült az NGC 7293-ról. Ez a Vízöntő csillagképben fekvő planetáris köd a Helix-köd, magyarosabb átírásban a Hélix-köd nevet kapta. Magyarul gyakran nevezik Csiga-ködnek, holott a “helix” szót magyarra csavarvonalnak vagy spirálvonalnak kellene fordítani. Kétségtelen, a csigaház is spirálvonal alakot követ és a Csiga-köd irodalmibb, mint a Csavarvonal-köd… Így az elnevezés fenntartható.

Érdekes, hogy a 700 fényévre fekvő és 7,6 mg-s planetáris ködöt sem Messier, sem Herschel nem fedezte fel. Csak K. L. Harding találta meg 1824 körül. Megtalálását alacsony felületi fényessége nehezíthette, fénye ugyanis nagy területre (25 ívpercre, majdnem a telehold látszó méretére) oszlik el, így integrált összfényessége ellenére nehéz objektum.

Az NGC 7293 asztrofizikájáról részletesebben itt írtunk korábban.

A planetáris ködök a közepes tömegű (0,5-6…8 naptömegű) csillagok fejlődésének egyik fázisa. E csillagok a magbeli hidrogénégés lezárulta után – amikor a hidrogén nagyon kiürül a magjukban – vörös óriáscsillaggá válnak, majd e fázis végén elvesztik külső burkukat, magjuk pedig fehér törpévé válik. A leváló burokból alakul ki a planetáris köd, ami kis távcsövekben bolygószerűnek néz ki, ezért kapták nevüket róluk. Nagyobb nagyításokkal azonban feltűnik sokszor gyűrűs szerkezetük. A táguló gyűrű és a szétporló ködanyag mintegy százezer év alatt teljesen eloszlik, elkeveredik a környező csillagközi anyaggal. Ezáltal felismerhetetlen lesz, és eltűnik. A volt csillagra csak a fehér törpe emlékeztet.

A planetáris ködök anyaga főleg hidrogén és hélium, amiből magának az eredeti csillagnak a külső köpenye is állt. Ugyanakkor tartalmaz bőségesen a vörös óriás állapotbeli héliumégésből létrejött oxigént és nitrogént is: e kettő keveréke a közönséges földi levegő.

Más nukleáris folyamatokkal a hélium és az oxigén közötti elemek is létrejönnek, amik az általunk ismert földi élethez a szénnel együtt nélkülözhetetlenek. A planetáris köd anyaga, miután elkeveredett a csillagközi anyaggal, új csillagok és bolygórendszerek születésében játszhat szerepet és azokba beépülhet. Így a mi testünkben lévő víz (H2O), szén, nitrogén stb., jobbára planetáris ködöket is megjárt anyagból származik.

A mi napunk is mintegy 5-6 milliárd év múlva planetáris köddé válik, közepén egy fehér törpével.

A Csiga-köd fenti képe a MegaCam kamerával készült. A képen a vöröses területek az ionizált hidrogén, a zöld a kétszeresen ionizált oxigén vonalait reprezentálják.

 

Az NGC 2264 jelölés két csillagászati objektumot jelöl egyszerre: a Kúp-ködöt (ang. Cone-nebula, lehetne Tölcsér-ködnek is fordítani) és a Karácsonyfa-halmazt (ang. Christmas Tree Cluster). A Kúp-köd egy csillagkeletkezési terület, amelyből ma is folyamatosan születnek új csillagok. A ködből már létrejött “legöregebb” csillagok mintegy 3-4 millió évesek, és ifjabb kistestvéreik folyamatosan követik őket a következő pár millió évben még. A ködből már megformálódott csillagok alkotják a nem hivatalosan Karácsonyfa-halmaznak nevezett, az előzőek értelmében tehát rendkívül fiatal nyilthalmazt, Az NGC 2264 jelölés egyszerre vonatkozik a ködösségre és a nyilthalmazra (“csillaghalmaz köddel”).

Az NGC 2264-et 1785. december 26-án, karácsony másnapján fedezte fel William Herschel. Egy kiváló megfigyelő-csillagász sohasem pihen, még ekkor sem, ha derült az ég.

Az NGC 2264 3,9 mg összfényességű, így akár szabad szemmel is látható rendkívül jó égen, zavaró városi és falusi fényektől távol, jó szemű megfigyelő által. Az objektum távolsága a Naprendszertől kb. 2600 fényév és a Monoceros (Egyszarvú) csillagképben látszik.

Az alábbi képen látszik a Karácsonyfa-halmaz a ködösségével együtt (az Európai Déli Obszervatórium felvétele).

 

VCSE - Az NGC 2264. A Karácsonyfa-halmaz főbb csillagait zöld vonallal összekötöttük a fa jobb láthatósága érdekében. - ESO
VCSE – Az NGC 2264. A Karácsonyfa-halmaz főbb csillagait zöld vonallal összekötöttük a fa jobb láthatósága érdekében. – ESO

A Kúp-köd a karácsonyfa csúcsánál látszik, olyan, mintha a csúcsdíszt fordítva tették volna fel a fára. Egy közel kúp alakú sötét területet lehet itt látni.

Ez a kúp alakzat egy sötét abszorpciós (elnyelési) köd, amely hideg molekuláris hidrogénből és ugyancsak hideg porból áll. A kúp fényesebb, vékony falai ionizált hidrogént tartalmaznak, ennek rekombinációs sugárzását látjuk fényleni. Az ionizációt az NGC 2264 legfényesebb csillaga, az S Monocerotis okozza. A Kúp-köd maga mintegy hét fényév hosszú, látszólag pedig 10 ívperc kiterjedésű hosszában.

A Kúp-köd kialakulása összes részletében még nem megmagyarázott, de sok csillagász arra gondol, hogy ez egy Bok-globula (ezek hideg molekuláris hidrogént és port tartalmazó magok, amikből egyszer majd csillagok lehetnek), és egyszerűen egy ilyen Bok-globulát kerülnek meg a Karácsonyfa-halmaz fényes csillagainak csillagszele.

A nyilthalmaz legfényesebb csillagai körül kékes reflexiós ködök veszik körül.

A 21. században a Spitzer Űrtávcső, egy infravörösben dolgozó teleszkóp vizsgálta meg a halmazt. A 2005-re datált vizsgálatban mindössze százezer éves, protocsillagokat és fiatal, szinte újszülött, halvány, csak infravörösben világító csillagokat fedeztek fel a halmazban. Hasonlattal élve ezek még mindig csak “ki szeretnének kúszni” a szülőmagjukból. Ezek az objektumok szinte teljesen egyenlő távolságra vannak egymástól(az észlelés megfelel az elméleti várakozásnak). A Spitzernek a halmazról készült képét az alábbiakban mutatjuk be. A szóban forgó protocsillagok és újszülött csillagok a kép közepén, a fényes csillaghoz közel egy halmazt formálnak, amit – stílszerűen – Hópehely-halmaznak (ang. Snowflake-cluster) neveztek el és csak infravörösben látható.

VCSE - A Hópehely-halmaz az NGC 2264-ben. A halmaz a ködösség előtt látszik, a kép közepén lévő fényes csillag alatt és körül, a halvány rózsaszínes pontokkal feltűnő protocsillagok és fiatal csillagok alkotják. A Hópehely-halmaz a kép keresztirányú méretének kb. hetedét-nyolcadát teszi ki csak. - A Spitzer Űrtávcső felvétele
VCSE – A Hópehely-halmaz az NGC 2264-ben. A halmaz a ködösség előtt látszik, a kép közepén lévő fényes csillag alatt és körül, a halvány rózsaszínes pontokkal feltűnő protocsillagok és fiatal csillagok alkotják. A Hópehely-halmaz a kép keresztirányú méretének kb. hetedét-nyolcadát teszi ki csak. – A Spitzer Űrtávcső felvétele

 

VCSE - A Rókaprém-ködösség -- Adam Block képe, Mount Lemmon SkyCenter Schulman Telescope
VCSE – A Rókaprém-ködösség — Adam Block képe, Mount Lemmon SkyCenter Schulman Telescope

 

Érdemes szót ejteni a Rókaprém-ködösségről is, ami a Sharpless 273 nevet is viseli (röv. S 273). Nem messze a Kúp-ködtől látszik egy kékes-vöröses derengés, ami egy reflexiós köd (a kékes) és egy emissziós köd (a vöröses rész) együttese. Stewart Sharpless 1953-ban (I. rész) és 1959-ben (II. rész) publikálta fényes emissziós ködöket tartalmazó katalógusát.

Minden kedves tagtársunknak, barátunknak, ismeretlen és ismerős támogatóinknak, a csillagászat és a természettudományok összes barátjának kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet, derült éjszakákban gazdag 2018-at kívánunk!

VCSE - Spirális felhőörvény a Jupiteren - Juno, APOD
VCSE – Spirális felhőörvény a Jupiteren – Juno, APOD

Naprendszerünk legnagyobb bolygója, a Jupiter sávos kinézetű: a világosabb sávokat zónáknak, a sötétebb sávokat öveknek nevezik. Ezek egymást váltogatva fordulnak elő a felszínen. A sávokat kb. 50 km magas felhőrendszerek alkotják. A sávokban viharok is előfordulhatnak, a Nagy Vörös Folt pl. már a 17. század óta létező anticiklon a Jupiter Déli Egyenlítői Övében. Mérete komoly ingadozásokat mutatott az elmúlt évszázadokban.

A Jupiterhez nemrég érkezett Juno űrszonda a fentebb bemutatott képet kb. 30 ezer km távolságból készítette, és a rajta látható hatalmas, spirális, örvénylő vihar kb. a Földével egyező méretű.Az óramutató járásával ellentétes irányban pörög.

A Junóról itt írtunk korábban, további Juno képeket pedig a küldetés oldalán lehet megtekintemi.

VCSE - Színes holdfelvétel - APOD, A. Paillou
VCSE – Színes holdfelvétel – APOD, A. Paillou

Vizuálisan a Holdat fehérnek, néha sárgásnak látjuk, holdkelte vagy holdnyugta idején a horizontközeli vastagabb légrétegeken át nézve narancsosnak, vörösesnek. Holdfogyatkozásokkor a földi légkör szóró hatása miatt a színe lehet narancsos, élénkpiros, téglavörös, de akár barnás-vöröses árnyalatú is.

Távcsőbe vizuálisan betekintve a Holdat többnyire fehérnek látjuk (ha színszűrő nélkül nézzük). Sőt, ha színes fényképezőgéppel készítünk holdfelvételt, azon is vagy sárgás, vagy fehéres lesz a képe. Valójában a Hold szürkés színe válik fehérré attól, hogy rengeteg napfényt ver vissza.

Ám a Holdnak is vannak színei, csak nagyon nehéz észrevenni. Ez azért van így, mert a színárnyalatok-beli különbségek a holdfelszínen rendkívül kicsinyek, ezért a Holdról készült színes képeken a színárnyalatokat mesterségesen nagyon szét kell húzni, hogy előtűnjenek.

2013. december 19-én a Nap Csillagászati Képe (APOD, Astronomy Picture of the Day) Francsics László magyar amatőrcsillagász színes holdfelvétele volt. A Tycho-kráterről készült színes holdképével pedig egy nemzetközi asztrofotográfiai versenyen kategóriagyőztes lett.

2017. november 11-én A. Paillou színes holdképe lett APOD. Ezt a képet mutatjuk be fentebb. A színek különböző anyagok felszíni jelenlétének köszönhetők. A kékes árnyalatok titánban gazdag rétegeket jeleznek. A narancsos és bíbor színű területek szegények titánban és vasban is. A holdbéli Appenninek-hegység (a képen középen) felett a Mare Vaporum nevű holdtenger látható, a legnagyobb kráter a képen a 83 km átmérőjű Arkhimédész.

VCSE - Az NGC 7789 nyilthalmaz - G. Seigneuret felvétele, APOD
VCSE – Az NGC 7789 nyílthalmaz – G. Seigneuret felvétele, APOD

 

Caroline Lucretia Herschel (1750 – 1848) William Herschel, az Uránusz felfedezőjének húga volt, maga is neves amatőrcsillagász. Caroline Herschel volt az egyik legelső, ha éppen nem a legelső női megfigyelő csillagász. Több üstököst felfedezett, pl. a 35P/Herschel-Rigollet-t, ami 155 évente kerüli meg a Napot. 1828-ban megkapta az angol Királyi Csillagászati Társaság aranyérmét, ami nagyon rangos kitüntetésnek számított; 1835-ben a társaság tiszteletbeli tagjának, 1838-ban az Ír Királyi Akadémia tagjának választották. Együtt dolgozott a bátyjával, ennek eredménye nemcsak a nyolc üstökösfelfedezése volt, de Caroline Herschel is részt vett  távcsövek elkészítésében, és mélyegeket is talált. Az M110-et 1782-ben Messier-től függetlenül detektálta. 1802-ben a bátyja neve alatt publikálták a valójában általa elkészített mélyég-objektum katalógust, ami 2000 ismert és 500 új felfedezésüket tartalmazta. Ez a katalógus lett az alapja a 19. század végén összeállított New General Catalogue-nak, az NGC-nek.

A Herschelek Németországban születtek, de később Angliába költöztek és ott érték el csillagászati felfedezéseiket. Caroline Herschel bátyja halála után visszaköltözött Németországba, onnét folytatta észleléseit, de inkább katalógusának pontosításán dolgozott. Nem volt férje és gyereke, miután beleszeretett a csillagászatba, szinte csak annak élt. 97 éves korában hunyt el. Sírja Hannoverben található.

Mary Sommerville-lel együtt, akivel együtt választották meg a Királyi Csillagászati Társaság tiszteletbeli tagjainak, egyben a társaság első női tiszteletbeli tagjai is voltak.

Róla nevezték el az 1888-ban megtalált (281) Lucretia kisbolygót, és a C. Herschel holdkrátert is.

William bátyjával együtt összesen 2400 csillagászati objektum felfedezői voltak.

1783-ban találta meg a ma NGC 7789-nek nevezett nyílthalmazt a Cassiopeiában. Tiszteletére informálisan, nem hivatalosan néha “Caroline rózsájá”-nak nevezik ezt a csillagcsoportot. A halmaz tőlünk kb. 8000 fényévre fekszik, korát 1,6 milliárd évre becsülik. Látszó átmérője a telehold méretével vetekszik, ezért nagy nagyításokhoz nem jó célpont. Kisebb távcsővel is látható, de ha a halmaztagokból sokat akarunk látni, akkor közepes távcső igen kis nagyítással a megfelelő hozzá. Ezért nyári táborainkban a binokulárok és a kis távcsövek kedvelt célpontja. Binokulárral foltnak látszik, a távcsövekben csillagokra bomlik.

A halmazban a fősorozati csillagok mellett néhány vörös óriáscsillag is látható. Azt a színindex-értéket, amelyeknél kékebb csillagok nincsenek a halmazban a fősorozaton  elfordulási pontnak nevezik a csillagászok a szín-fényesség diagramon, és ezt a pontot lehet felhasználni a halmaz korának mérésére.