VCSE - Az Abell 31 felvétele - Fotó: Mezei Balázs
VCSE – Az Abell 31 felvétele – Fotó: Mezei Balázs

 

Az Abell 31 az egyik legnagyobb ismert méretű öreg planetáris köd. Ismert Sh2-290 és PK 219+31.1 néven is. A planetáris ködök között ősinek, idősnek számít, kora akár 130 000 év is lehet. Éppen idős mivolta okán tágult nagyon nagyra, az idő elég volt, hogy a ködöt létrehozó csillag külső rétegei messzire eljussanak. Anyaga már kezd beleütközni a csillagközi anyagba. Éppen ezért az égbolton látszó egyik legnagyobb planetáris köd, 17 ívperces (!). 12 magnitúdónyi összfényessége azonban ezen a mintegy fél teleholdnál picit nagyobb területen terül el, ezért nagyon halvány felületi fényességű planetáris köd. A Rák (Cancer) csillagképben látszik. A ködösség főleg hidrogénből és oxigénből áll.

Távolsága kb. 2000 fényév, átmérője közel 10 fényév. Központi csillaga egy apró, de nagyon forró, felszínén 85 ezer °C-os fehér törpe, aminek mérete nagyjából négyszerese a Földének. Tömege körülbelül fele akkora, mint a Napunk tömege, ami azt jelenti, hogy egykoron valószínűleg kétszeres naptömegű csillag lehetett. Az elvesztett anyagot a csillag vörös óriás állapotában az idők folyamán a csillagszelek elfújták. Legalább egymilliárd évnyi „normális”, azaz fősorozati élet letelte után a csillagszelek jellemző sebességéből ítélve a drasztikus tömegvesztés folyamata körülbelül 130 ezer éve kezdődhetett.

A köd viszonylag nagy sebességgel, déli irányban mozog, itt jellegzetes ív alakú lökéshullám látható, ahol a köd anyaga a környező csillagközi anyaggal való kölcsönhatás során összenyomódik. Az ellenkező oldalon a gáz viszonylag szabadon mozog, itt a köd határa meglehetősen diffúz.

A képen a kék szín az oxigén, a piros a hidrogén jelenlétére utal. Annak ellenére, hogy a kék a szülőcsillag környezetében látszik, az oxigén valószínűleg az egész ködben jelen van, de csak a fehér törpéhez közel kap elegendő gerjesztő sugárzást, hogy világítson.

A kép készítésének adatai:
Távcső: 250/960 Newton+Skywatcher F4 kómakorrektor
Időpont: 2023-03-23

Helyszín: Zalaegerszeg

Átlátszóság: 3

Nyugodtság: 6

Kamera: QHY294PROM

Mechanika: Stabi7Proto

Expozíciós adatok: L: 108×2 perc R: 69×2 perc G: 52×2 perc B: 59×2 perc hidrogén alfa (4,5 nm): 70×20 perc oxigén III (4,5 nm): 64×20 perc, összesen 54 óra.

Szűrők: Antlia LRGB – H-alfa – OIII

A 2023. június 20-án, Namíbiában az Isabis völgyében, a Decca Station megfigyelőhelyen készült felvételemet szeretném megosztani veletek, a Skorpió csillagképben található, Messier 7 katalógusszámú “Ptolemaiosz-halmazról”. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 színes hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 61×60 sec objektum (light), 25 sötét (dark), 25 mezősimító (flat), 25 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Siril, Startools és Photoshop szoftverek segítségével történt.

Messier 7 - M7 - Ptolemaiosz-halmaz - VCSE - Ágoston Zsolt
Messier 7 – M7 – Ptolemaiosz-halmaz – VCSE – Ágoston Zsolt

A halmaz a nevét Klaudiosz Ptolemaioszról, az ókori Egyiptomban élt matematikusról, geográfusról, és csillagászról kapta, aki először tett a csillaghalmazról írásos említést az időszámításunk szerinti második században. Itthonról csak nagyon nehezen figyelhető meg, mivel nagyon alacsonyan délen van, Namíbiában viszont a zenitig emelkedett a legdélebbi Messier-objektum.

Szabadszemmel is észrevehető volt halovány pacaként a Tejút magja környékén: egy 15×50-es binokulár már csillagokra bontotta a halmazt, mely már ezzel a nagyítással is nagyon látványos volt.

A felvételen rögtön észrevehető a nyilthalmaz belsejében lévő mintegy 30 fényes, kék színben ragyogó csillag. A csillagok elrendeződése laza, közel négyzetes alakban. A belső csillagokat távolról további csillagok veszik körbe, ezek a felvétel szélein láthatóak. A halmaz hátterében a Tejút magjának számtalan csillaga látszik, ahogy sárgás fénnyel teljesen belepik a képet. A nyílthalmaz alatt még egy sötétköd is látszik (jelölése: B287).

A kép jobboldali szélén, a középtől felfelé egy sárgás, sűrű, kompakt csillagcsoport látszik. Ez az NGC 6453 jelű gombhalmaz, amely a Naprendszertől kb. 37 000 fényév távolságra található. 8′-es, 10 magnitúdós, így vizuálisan egy közepes méretű amatőrcsillagász távcsővel könnyen észlelhető már Magyarországról. Onnét nézve, ahonnan jobban a horizont fölé emelkedik, mint hazánkból, jóval kisebb távcső, akár egy 5 cm-es is elegendő sötét helyről. 1837. június 8-án fedezte fel a Fokvárosból észlelő John Herschel.

Ptolemaiosz felfedezése után csak 1654-ben tanulmányozták részletesebben, amikor Giovanni Battista Hodierna 30 csillagot számolt össze a halmazban. Charles Messier 1764 májusában felvette a katalógusába, annak hetedik tagjaként.

Összesen 80 csillagból áll, átmérője 25 fényév, 220 millió éves, kb. 1000 fényévre található tőlünk.

A 2023. június 17-én, Namíbiában az Isabis völgyében, a Decca Station megfigyelőhelyen készült felvételemet szeretném megosztani veletek a Dél Keresztje csillagképről, és a mellette elhelyezkedő Szeneszsák nevű sötétködről. A kép Skywatcher Star adventurer mechanikára rögzített Samyang 135 mm-es objektívvel és egy átalakított Canon 6D-vel készült, 65×90 sec objektum (light), 25 sötét (dark), 25 mezősimító (flat), 25 flatdark, ISO3200 kép összegzéséből. A feldolgozás Siril, Startools és Photoshop szoftverek segítségével történt.

Dél Keresztje és Szeneszsák - VCSE - Ágoston Zsolt
Dél Keresztje és a Szeneszsák – VCSE – Ágoston Zsolt

A Dél keresztje (Crux) a déli égbolt legkisebb, de talán leglátványosabb csillagépe. Nevét a négy legfényesebb csillaga alkotta keresztről kapta, ezek: Acrux, Mimosa, Gacrux, delta Crucis. Ausztrália és Új-Zéland zászlaján is szerepel a csillagkép, illetve évszázadokon át segítette a hajósokat a navigációban, mivel a kereszt hosszabb tengelye majdnem pontosan a déli égi pólusra mutat.

A kereszttől balra lent látható a Szeneszsák sötétköd, az égbolt egyik leglátványosabb, legnagyobb kiterjedésű sötétköde. 15×50-es binokulárral megfigyelve még látványosabb volt, ahogy a kisebb tintapacák szétszabdalták a sűrű csillagmezőt. Ez az átlátszatlan csillagközi porfelhő eltakarja a mögötte lévő csillagok fényét, így egy látszólag csillagmentes űrt képez a Tejút közepén.

A Dél Keresztjében még megfigyelhető néhány nyílthalmaz is: a kereszt alján, az Acrux fölött látható NGC 4349, a kereszt bal oldalán, a Mimosátol balra lent található NGC 4755 és a kereszt közepe felé elhelyezkedő NGC 4439 és NGC 4337. A felvétel jobb alsó sarkában még az IC 2944 katalógusszámú Futó Csirke-köd is észrevehető.

A 2023. június 20-án, Namíbiában az Isabis völgyében, a Decca Station megfigyelőhelyen készült felvételemet szeretném megosztani veletek, a Daru (Grus) csillagképben található, NGC 7552, 7582, 7590, 7599 katalógusszámú galaxisokból álló “Grus-kvartettről”. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 színes hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 64×180 sec objektum (light), 25 sötét (dark), 25 mezősimító (flat), 25 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Siril, Startools és Photoshop szoftverek segítségével történt.

VCSE - Grus kvartett - Fotó: Ágoston Zsolt
VCSE – Grus kvartett – Fotó: Ágoston Zsolt

Itthonról egyáltalán nem figyelhető meg, annyira délen van. Namíbiában viszont hajnalban már észlelhető volt ez a galaxis-négyes. A négy nagy galaxison kívül számos kisebb, távoli csillagvárost is megfigyelhetünk.

A fénykép közepén az NGC 7582 spirálgalaxis látható, ami egy aktív, kettes típusú Seyfert galaxis: a magjában található különösen nagytömegű (10 millió naptömeg) fekete lyukba gáz áramlik, aminek hatására a mag vidéke kifejezetten világos, és erős rádióforrás. Átmérője 100 000 fényév körüli, megközelítőleg 70 millió fényévre található.

Tőle jobbra-lent az NGC 7590 spirálgalaxist láthatjuk, majd jobbra továbbhaladva a nála nagyobb NGC 7599 spirálgalaxist. A felvétel bal felső sarkában az NGC 7552 galaxist láthatjuk.

A négy galaxis távolsága a Földtől: 60-70 millió fényév, egymáshoz is közel helyezkednek el. Az NGC 7582 és az NGC 7552 is csillagontó galaxis.

 

A Seyfert galaxisokról további olvasnivaló:

http://vcse.hu/tag/seyfert-galaxis/

 

Emlékszünk Pandóra szelencéjének történetére? Bár Pandóra neve azt jelenti, “minden ajándék”, mégis rossz emlékünk lehet róla. Bár megtiltották neki, hogy akárcsak a közelébe menjen, őt annyira furdalta a kíváncsiság, mi lehet benne, hogy kinyitott egy szelencét (kicsi dobozkát; más forrásokban hombárt), amiből kiszabadult a Betegség, a Bánat, a Szegénység, a Bűn, az Öregség – mire Pandóra megijedt, lecsapta a fedelet, így csak a Remény maradt a szelencében.

VCSE - Pandora halmaza, vagyis az Abell 2744 jelű galaxishalmaz a James Webb Űrtávcső felvételén. A képskálát a jobboldali vízszintes szakasz adja meg (40 ívmásodperc, a az átlagos telehold látszó méretének negyvenötöd része), Forrás: Európai Űrkutatási Ügynökség (ESA), a baloldali nyílak az égi irányokat mutatják, míg a legalsó sorban a szűrők nevei vannak, és hogy melyik szűrőnek milyen színt adtak a hamisszínes kompozit kép elkészítéséhez. A szűről neveiben szereplő számokat százzal osztva a szűrő centrális hullámhosszát kapjuk mikrométerben, tehát pl. az F115W szűrő áteresztésének közepe 1,15 mikrométer található. https://esawebb.org/images/weic2220b/
VCSE – Pandóra halmaza, vagyis az Abell 2744 jelű galaxishalmaz a James Webb Űrtávcső felvételén. A képskálát a jobboldali vízszintes szakasz adja meg (40 ívmásodperc, az átlagos telehold látszó méretének negyvenötöd része). A baloldali nyilak az égi irányokat mutatják, míg a legalsó sorban a szűrők nevei vannak, és hogy melyik szűrőnek milyen színt adtak a hamisszínes kompozit kép elkészítéséhez. A szűrők neveiben szereplő számokat százzal osztva a szűrő centrális hullámhosszát kapjuk mikrométerben, tehát pl. az F115W szűrő áteresztésének közepe 1,15 mikrométeren található. – Forrás: Európai Űrkutatási Ügynökség (ESA) https://esawebb.org/images/weic2220b/

Olvasd tovább