1950-1957 között hajtották végre a Palomar Observatory Sky Survey-t (POSS-t), vagyis a Palomar Égboltfelmérést. Ennek keretében egy nagy Schmidt-távcsővel igen jó határmagnitúdóig körbefotózták az égboltot, és így pillanatszerűen megörkítették az Univerzum akkori állapotát látható fényben. A lemezek átvizsgálása számos galaxis, galaxishalmaz, szuperhalmaz, pekuliáris galaxis; nyilthalmazok, gömbhalmazok; csillagközi felhők; különleges objektumok, pl. fehér törpék, kettősrendszerbeli neutroncsillagok, szétszakadó csillagok stb. felfedezéséhez vezetett.
Az égbolt azonban változik, bár sokszor csak lassan. Emellett a technika is fejlődik, jobb felbontást, jobb határmagnitúdót tudunk ma már elérni, mint 65 évvel ezelőtt, ezért néhány évtized után megérett az idő egy újabb POSS elkészítésére, ennek neve lett POSS-II. Ezt is a Palomar-hegyi 48 hüvelykes (122 cm-es) Schmidt-távcsővel végezték el, kb. 1000 fotólemezt vettek fel színenként (B-ben 22,5 mg-ig, R-ben 20,8 mg-ig, I-ben 19,5 magnitúdóig tudtak lemenni), többségüket 1985-1990 között. Abban a fél évtizedben erősen változott a fényszennyezés mértéke (folyamatosan nőtt). Az akkori és az 1980-as évekbeli képek összevetése további érdekes változásokra deríthet fényt. (Az első POSS-t készítő csillagászok, ha még életben vannak, leginkább már nyugdíjasok, tehát ilyen összevetésekhez több generáció munkája szükséges! Sem a régebbi technikát, sem a korábbi generációt nem szabad lenézni, óriási és nagyon hasznos, pontos megfigyelési anyagot hagytak ránk. Jelenleg a PannSTARRS projekt keretében kéthetente tervezik végigfotózni a teljes, éppen látható égboltot, tehát nem lesznek évtizedes kihagyások többet – remélhetőleg. A mai CCD a fotólemezekkel ellentétben inkább a vörös fényre érzékenyek egyébként.)
A lemezeket digitalizálták, és színes felvétellé is összerakták őket.
E színes képek közül egy példát mutat a mellékelt POSS-II kép, amelyen sötét filamentumokat lehet látni.
Ezek a sötét ködöknek is nevezett porcsomók az égen a Fiastyúk és a Kalifornia-köd között találhatók. Elnyelik a mögöttük lévő csillagok fényét, ezért vizuálisan úgy tűnik, mintha sötét lyukak lennének az égen a csillagok között. Kevésbbé sűrű ködök vagy ködrészek elvörösítik a mögöttük lévő csillagok fényét. Nagyon erősen kiexponált képen, mint amilyen ez is, azonban előtűnik, hogy a közeli forró, kékes csillagok fényét azért haloványan, de visszaverik.
Az ilyen porcsomó egyszer majd csak összeomlanak, mert gravitációsan nem stabilak, és csillagok születnek majd belőlük.
