Nemcsak a galaxisok – mint a múltkor bemutatott NGC 1672 – néz ki látható fényben másképp, mint más hullámhosszakon, hanem a planetáris ködök is.

VCSE - A Csiga-köd infravörösben - Mai Kép - Csizmadia Szilárd
VCSE – A Csiga-köd infravörösben – Mai Kép – Csizmadia Szilárd

A Csiga-köd (magyarul Hélix-ködként is emlegetik néha, angolul Helix Nebula, katalógusszáma NGC 7293) a Vízöntő csillagképben található fényes, 7,6 magnitúdós planetáris köd, Magyarországról észlelhető, nyári táborok közepesen alacsonyan kedvelt célpontja – kevesen nézik meg. Kb. 700 fényévre van a Földtől,  ~25 ívperc átmérőjű teljes egészében – majdnem akkora, mint a telehold látszó mérete! Valódi átmérője kétszer 2,9 fényév, minthogy sugara 2,9 fényév, vagyis ha a Nap helyére tennénk a  közepét, akkor a legközelebbi csillagig, a Proxima Centaurig vezető útnak majdnem a háromnegyedénél lenne a ködösség széle (a Proxima 4,1 fényévre van tőlünk).

A Csiga-ködött K. L. Harding fedezte fel a 19. század első negyedében. E sorok írója számára furcsa, hogy egy ilyen fényes és nagy ködösséget Messier és Herschel is elkerült. Talán a nagy mérete okozta alacsonyabb felületi fényessége miatt? -20°-os deklinációja nem annyira alacsony, hogy akár Angliából ne lehessen még észlelni.

Mint minden planetáris köd, a Csiga-köd is egy közepes tömegű csillagból származik, amelyik vörös óriássá vált, és lefújta-ledobta magáról külső rétegeit. Ezeket a rétegeket, köpenyének anyagát látjuk manapság tágulni. A köd közepén itt is egy fehér törpe található, a vörös óriáscsillag magjának a maradványa.

VCSE - A Csiga-köd n - Mai Kép - Csizmadia Szilárd
VCSE – A Csiga-köd n – Mai Kép – Csizmadia Szilárd

A látható tartományban készült kép az ESO egyik távcsövével készült. Már ezen a képen is belenagyítva kitűnik, hogy sugárirányban a köd közepétől kifelé filamentek, gázáramok sugárzódnak ki, mutatva, merre repül az anyag. Még látványosabban feltűnik ez az infravörös képen, amit a Spitzer Űrtávcső késített. A ködösség külsőbb, hidegebb részei is feltűnnek az infravörös képen, hiszen a hidegebb anyag láthatóban alig sugároz, nehéz vagy egyáltalán nem lehet észrevenni olyan hullámhosszakon, ahol a szemünk is érzékeny.

A Spitzer infravörös képén a vöröses színárnyalatot por okozza. A Spitzer képén a meglepetést azt okozta, högy a központi fehér törpét is porburok veszi körül – látható fényben ennek nem volt nyoma. Ez a porburok infravörösben elég szépen fénylik. E kis porkorongot valószínűleg törmelék alkotja. Az eredeti csillag Oort-felhője, esetleg Kuiper-öve élhette túl a planetáris köd keletkezését, és még mindig körbeveszi ilyen törmelékfelhőként a csillag maradvánnyá, vagyis a fehér törpét, vagy a Kuiper-öv maradványaival ütközött a csillagból kiáramló nagy mennyiségű anyag a köd keletkezése idején, és ragadt ott a törpe- és kisbolygók között, netán még kondenzáció révén új törmelékanyag is kialakult a csillag szénben gazdag köpenyének szétáramlásából.