A most felfedezett hatalmas, 30 fok (!) hosszúságú, főleg hidrogéngázból álló ívdarab – egy körív egy része – feltehetőleg egy mintegy százezer éve robbant szupernóva maradványa.

VCSE - A most felfedezett hatalmas hidrogénív (sárga szakasz) és teljes körré való képzelebeli kiegészítése (piros kör) elhelyezkedése a csillagképek között. A hidrogénív szabad szemmel nem látszik, csak hosszú expozíciós idejű, nagyon nagylátószögű felvételeken. - Forrás: Sky and Telescope
VCSE – A most felfedezett hatalmas hidrogénív (sárga szakasz) és teljes körré való képzeletbeli kiegészítésének (piros kör) elhelyezkedése a csillagképek között. A hidrogénív szabad szemmel nem látszik, csak hosszú expozíciós idejű, nagyon nagy látószögű felvételeken. (A Sky and Telescope képén egy M betű kimaradt a Zsiráf = Camelopardalis csillagkép latin nevéből.) – Forrás: Sky and Telescope, Robert Benjamin, Gregg Dinderman

Ultraibolya és keskenysávú hidrogénszűrőkkel sikerült ezt az új mélyég-objektumot felfedezni. Mivel nagyon ritka és vékony alakzat, az égbolt feltehetően legnagyobb szupernóva-maradványa eddig észrevétlen maradt. (A legnagyobbat a látszó mérete szerint kell érteni.) A felfedezést a Párizsi Egyetemről Andrea Bracco és munkatársai tették. Az Ursa Maior-Ívnek (ang. Ursa Major Arc) elkeresztelt mélyég-objektumot a NASA Galaxy Evolution Explorer (GALEX, galaxisfejlődést kutató műhold) ultraibolya képein találták. Két évtizeddel ezelőtt már észleltek errefelé egy két fok hosszú filamentumot, és ezt szerették volna újraészlelni. A modern, érzékenyebb eszközzel azonban egy alig pár ívperc szélességű, de 30 fokra elnyúló ívet találtak. (Néhány évtizede ennek csak kis darabját tudták az akkori műszerezettséggel észlelni.)

A felfedezésről beszámoló levél az európai Astronomy & Astrophysics (A&A) című folyóiratban jelent meg.

Néhány amatőrcsillagász, mint Dennis di Cicco és David Mittelmann, a hidrogén-alfa 656,3 nm-es vonalán fotózzák az égboltot és szeretnék az egész égbolt hidrogén-alfa térképét elkészíteni. Ezeken a képeken utólag szintén megtalálták ezt a hidrogénívet, és csatolták is az A&A-ban megjelent cikkhez (amelynek így amatőrcsillagász szerzői is vannak).

VCSE - A hajszálvékony Ursa Maior-ív sok-sok fokon át követkető az amatőr hidrogén-alfa felmérés képein- Forrás: Sky and Telescope, Dennis di Cicco
VCSE – A hajszálvékony Ursa Maior-ív sok-sok fokon át követhető az amatőr hidrogén-alfa felmérés képein – Forrás: Sky and Telescope, Dennis di Cicco

A feltételezett szupernóva-maradvány gázfelhője mára már majdnem szétoszlott, talán csak ez az ív maradt meg belőle. A környező gázt összesöpri maga előtt – ennek tulajdonságaiból 600 fényévre becsülik az ív közepének távolságát tőlünk.

A Lockman-lyuk és a Groth-féle Széles Csík a szupernóva-maradványon belül található. A Jay Lockman csillagászról elnevezett “lyuk” szintén a Nagygöncöl csillagképben található. Érdekessége az, hogy a Tejútrendszerben megszokotthoz képest nagyon-nagyon kevés semleges hidrogént tartalmaz csak. A Groth-féle Széles Csík egy 70×10 ívperces terület a Nagygöncöl-Ökörhajcsár csillagképek határán, ahol 2004-2005-ben a Hubble Űrtávcsővel egy rendkívül mély felvételt csináltak távoli extragalaxisok után kutatva. Robert Benjamin úgy gondolja, hogy a feltételezett szupernóva-robbanás kisöpörte innen az anyagot, és ezért errefelé különlegesen tiszta a “galaktikus átlátszóság”.