VCSE – Lófej-köd – Hoogeveen, Hollandia, Budai Beáta, Paragi Zsolt (a kép kattintásra nagyítható)

Csillagképződési helyeken, mint az Orion-ködöt és a Lófej-ködöt is magában foglaló molekuláris felhőkomplexumban, bőségesen található por az űrben. A Lófej-köd mélyén is folyik csillagkeletkezés, csak kisebb mértékben, mint egyéb részeken, és a por fényelnyelő hatása miatt vizuálisan nem megfigyelhető. Az Orion-komplexum fura égi bugyra ez, amit fiatal csillagok által fűtött forró plazma és a sűrű molekuláris felhő, a kis tömegű csillagok és az általuk generált kifúvások, illetve a halálosan ionizáló sugárzás és a törékeny molekulák kölcsönhatása alakított ki.

A forró plazma forrása fiatal, nagy tömegű O- és B-típusú csillagok. Nemrégiben írtunk róla, hogy az O-típusú csillagok rendkívül ritkák. Ezen a képen egyből kettő van, a két legfényesebb! A kép tetején található σ Orionis egyike azon sok csillagnak, amelyek ragyogásra késztetik azokat a gázfelhőket, amelyek hátterén megjelenik a Lófej-köd sziluettje. Az Alnitak pedig az Orion övének a legkeletibb csillaga, a bal oldalon található. Ez világítja meg a Láng-ködöt, amelynek szintén jelentős porsávjai vannak. És van egy kisebb reflexiós köd is, amely közvetlenül a középponttól balra van. Ezt is egy olyan csillag világítja meg, amely majdnem olyan forró, mint a másik kettő.

De honnan származik a por a világűrben? Az alapelemek (szén, oxigén, könnyűfémek és egyéb elemek a vasig) a csillagokban képződnek. A porszemkezdemények egy része a vörös óriáscsillagok (relatíve) hűvös légkörében keletkezik. Ezek a csillagszéllel és a felrobbanó szupernóvákkal kerülnek a csillagközi anyagba, majd a táguló és hűlő szupernóva-maradványokban, illetve hűvös molekuláris ködökben kondenzálódnak tovább, különböző fázisokban. Míg a por kellemetlenséget okoz a csillagászok számára, mivel elnyeli a fényt, ugyanakkor kiváló eszközt is nyújt a galaxisok tanulmányozására. A por által elnyelt fény hőként ismét kibocsátódik az infravörös tartományban. Mivel ez a sugárzás a csillagképződés mellékterméke, meg lehet mérni nagyon távoli galaxisokban is a csillagképző aktivitást annak alapján, hogy mennyit sugároznak az infravörösben. Érdekes módon, bár a fizikai folyamatok nagyon különbözőek, ugyanez igaz a rádióhullámokra is. Ha az elektromágneses spektrum látható részén túli tartományait is figyeljük, sok mindent megtudhatunk a csillagközi térben zajló folyamatokról!

VCSE - A képen több mélyég-objektum is megfigyelhető, ezeket Csizmadia Szilárd jelölte be a képen. A Lüfej-köd sötétköd-katalógusokban is szerepel B33 (Barnard 33) néven. - Eredeti fotó: Budai Beáta, Paragi Zsolt
VCSE – A képen több mélyég-objektum is megfigyelhető, ezeket Csizmadia Szilárd jelölte be a képen. A Lófej-köd sötétköd-katalógusokban is szerepel B33 (Barnard 33) néven. – Eredeti fotó: Budai Beáta, Paragi Zsolt

A sűrű molekuláris felhők ideális helyek a csillagképződéshez, de a fiatal csillagok intenzív sugárzása roncsolhatja is a felhő molekuláit, így szabályozva a csillagkeletkezést. A Lófej-ködöt a fiatal csillagok által felhevített plazma hozta létre, összenyomva sűrítette a hideg csillagközi gázt. A csillagképzés részletes folyamatait azonban a Lófej-ködön belül még mindig nem értjük. Ebben segíthet például a SOFIA infravörös obszervatórium, amely egy 2,5 méteres átmérőjű teleszkópot hordozó Boeing 747SP jetliner repülőgép. Az űrben lévő por nem nyeli el az infravörös fényt ugyanúgy, mint a látható fényt. Sőt, a közeli valójában infravörös hullámhosszakon a Lófej-köd szinte világít, amint azt a Hubble űrtávcső képein is láthattuk (és itt van ugyanennek a képnek a művészibb változata). Hogy egy rossz szóviccel éljünk, így lesz a csillagközi por a mérgelődés tárgya helyett a vizsgálat tárgya.

Fényképünkről kicsit többet (például Williamina Fleming szerepét az egész történetben) az angol nyelvű blogunkon találhattok:
https://cities-and-skies.com/dust-in-space-the-dark-side-of-star-formation/

Fleming felfedezései közül többet is észleltek a VCSE tagjai és mások:

Az M78, IC 434 és M42 fotografikus észlelése – Nagy Berta László

Pickering-háromszög

Fátyol-köd – Majoros Attila

A Sharpless 103 Hattyú-hurok (Fátyol-köd régió) fotografikus megfigyelése – Ágoston Zsolt

A kép adatai:

Kép készítésének dátuma: 2021. február 21., március 1., március 2.
Kép készítésének helye: Hoogeveen, Hollandia
Expozíciós idő: 5,3 h (40×180 s+20×300 s+20×300 s); Optolong L-eXtreme
Érzékenység: gain 240
Képfeldolgozási lépések: nem volt, Photoshop, Astro Pixel Processor
Távcső és mechanika: 81/384 Apokromát
Kamera vagy detektor: egyéb, átalakított
Vezetés: egyéb
Kómakorrektor: nem volt