Az NGC 6101 egy gömbhalmaz az Apus (Paradicsommadár) csillagképben messze délen, -72°-os deklináción, így Magyarországról nem látható.

VCSE - Mai kép - NGC 6101 keresőtérkép
VCSE – Mai kép – NGC 6101 keresőtérkép

 

James Dunlop (1793-1848) skót csillagász fedezte fel az 1820-as, 1830-as évekbeli ausztráliai tartózkodása során. Legalább 20 cm-es nyílású távcső kell csillagokra bontásához, de mivel mindössze 9 magnitúdós, kisebb műszerekkel is észlelhető bolyhos folt. 

VCSE - Mai kép - Newton 110/805
VCSE – Mai kép – Newton 110/805

 

VCSE - Mai kép - NGC 6101
VCSE – Mai kép – NGC 6101

 

VCSE - Mai kép - NGC 6101
VCSE – Mai kép – NGC 6101

 

Olasz-holland-német csillagászcsoport a Hubble Űrtávcsővel és az Európai Déli Obszervatórium (ESO) 8,2 méteres VLT-távcsövével észlelte nemrégiben ezt a gömbhalmazt. A nagyon alapos képfeldolgozás és csillagszámlálás után úgy gondolják, a halmaz háromszor akkora, mint korábban gondolták, de ennek az eredménynek az érdekessége eltörpül a másik eredményük mellett.

Egy normális gömbhalmazban, ahogy az évmilliárdok jönnek egymás után, tömegszegregáció jön létre: a nagyobb tömegű csillagok a halmaz tömegére süllyednek le, a középpontban koncentrálódnak, a kisebb tömegűek pedig a halmaz szélére szorulnak ki. Mindezt a gravitáció hozza létre.

Öt olyan másik gömbhalmaz van, amiben nem észleltek ilyesféle tömegszegregációt: az omega Centauri, az NGC 2419, a Palomar 14, a Terzan 8 és az Arp 2. Ehhez a csoporthoz csatlakozott hatodikként most az NGC 6101. Hogy ez milyen kis létszámú csoport, az ahhoz mérhetjük, hogy mintegy 200 gömbhalmaz van a Tejútrendszerben.

Többféle elképzelés is van, hogy ebben a hat gömbhalmazban miért nem ment végbe még a tömegszegregáció: lehetséges, hogy az egyes objektumok esetében más és más az ok. Az omega Centauri esetében pl. a gömbhalmaz gyors forgása keltette centrifugális erő akadályozhatta meg a tömegszegregáció létrejöttét – más halmazok nem forognak ilyen gyorsan. Egy másik lehetőség, ami az omega Centauriban és a többi említett pekuliáris gömbhalmazban is történhetett, hogy ezek valaha a múltban több százszor nagyobb halmazok voltak, amelyek elveszítették a külső rétegeiket és csak az egységesebb magjuk maradt vissza. Az omega Centauriról, a Palomar 14-ről és az NGC 2419-ről is felvetették már, hogy ezek a gömbhalmazok álgömbhalmazok, és valójában a Tejútrendszer árapályereje által szétszedett törpegalaxisok maradványai csak.

Az NGC 6101 esetében még nem ismerjük a forgási tulajdonságait, így nem tudjuk, vajon a centrifugális erő felelős-e a hiányzó tömegszegregációért. 2004-ben egy másik kutatócsoport már felvetette, hogy az NGC 6101 a Canis Maior törpegalaxis-áramlatból származhat (ld. pl VEGA 102-ben a “Közeli galaxisokról” írt cikkemet a CMa-áramlatról). Lehetséges, hogy a Tejútrendszer halójának sötét anyaga által kifejtett gravitációs erő keltette árapályerők szedik szét a CMa-áramlatot, és abból szakították le az NGC 6101-et a múltban. A gömbhalmaz kora, fémessége és Tejútrendszerbeli mozgásának sebessége és iránya egybevág azzal, hogy a Cma-törpegalaxisról szakadhatott le – például retrográd pályán mozog a Tejútrendszerben, míg a normális úton keletkezett gömbhalmazok direkt irányban.

Ugyanakkor az is igaz, hogy az omega Centauri, az NGC 2419 és az NGC 6101 esetében nem igazán jól ismerjók az ún. relaxációs időt, ami ahhoz szükséges, hogy a csillagrendszerük dinamikai egyensúlyba jusson. Lehetséges, hogy sok halmaztagot még nem fedeztünk fel bennük (túl halványak), ezért a relaxációs idő hosszabb, és több idő kell nekik a jelenlegi koruknál is, hogy a tömegszegregáció végbemenjen. Ugyanakkor az is igaz, hogy az omega Centauriban éppen magyar kutatónő mutatta ki még 1998-ban (Jurcsik Johanna, MTA Csillagászati Kutatóintézete,http://adsabs.harvard.edu/abs/1998ApJ…506L.113J), hogy a gömbhalmaz kémiailag nem homogén, hanem a halmaz egyik oldaláról a másikra haladva nő a csillagok átlagos fémtartalma. Ez is arra utalhat, hogy az omega Centauri nem egyszerre keletkezett, hanem hosszú idő alatt és több hullámban, ami egy gömbhalmaztól szokatlan, mert azt gondoljuk, csillagaik egyszerre keletkeztek. (Ilyen többhullámú csillagkeletkezésben az első csillagok fémszegényebbek voltak, ám a következő körben létrejöttek, a csillagkeletkezési régiókhoz közelebbiek már fémben gazdagabbak, ld.http://adsabs.harvard.edu/abs/2007ApJ…663..296V)

Vagyis, még nagyobb távcsövekre van szükség, amelyekkel még halványabb halmaztagok is megtalálhatók a gömbhalmaz belsejében és a centrumtól távolabb is a kérdés eldöntéséhez.

Forrás: http://arxiv.org/abs/1507.04776