Az APOD mai felvétele egy asztrotájkép, amelyet Jeff Dai készített.

VCSE - Mai kép - Az Orion csillagkép Tibet felett.
VCSE – Mai kép – Az Orion csillagkép Tibet felett.

A felvétel adatai:
Kamera: Canon EOS 6D DSLR (Astro modified);
Objektív: Samyang 35mm f/1.4 AS UMC lens;
Equatorial mount: iOptron Skytracker
Szűrő: Astronomik CLS Filter + Cokin P820 Soft filter;
Felvétel adatai: FocaI ratio:35mm; ISO: 5000; Aperature:f/2.2; Exposure time: 30s;

A felvétel Tibetben a Gyirong völgyben készült egy évvel ezelőtt. A felvételen látható az Orion övének három csillaga, majdnem függőlegesen a háttérben látható Himalája felett. Az  Orion-köd jól látható kissé jobbra lefele. Ezt egy izzó, vöröses körív szegélyezi, amit Barnard-ívként ismerünk. A Barnard-ív (katalógus kijelölése Sh 2 -276) egy emissziós köd, amely része az Orion Molekulafelhőnek. Ez a felhő tartalmazza a sötét Lófej-ködöt és a fényes Orion-ködöt is. A Barnard-ív középpontja megközelítőleg az Orion-köd. Az ív kiterjedése a Földről szemlélve mintegy 600 szögperc. Jól látható hosszú expozíciós fényképeken, de jó szemű megfigyelők szabad szemmel a nagyon sötét égbolton is képesek megpillantani, ha megfelelő, pl. H-béta (egyesek szerint OIII) szűrőt tartanak maguk elé.

Csizmadia Szilárd kiegészítése 2015. október 6-án:
Ezt állítja az angol nyelvű wikipédia forrás megjelölése nélkül. Mike Inglis: Field Guide to the Deep Sky Objects c. könyvének 238. oldala szerint a Barnard-ív észlelése a legnagyobb kihívás a szabadszemes észlelőknek, de nem említi, hogy szűrőt kellene használni hozzá.  Könyve második kiadásának 233. oldalán pontosít: eszerint OIII szűrő kell szabad szemes észleléséhez, és csak az ív keleti részét lehet szűrő használatával és szemmel megpillantani, de a nyugati rész megpillantásáról nem érkeztek beszámolók. Steven R. Coe: Nebulae and how to observe them c. könyvének 77. oldalán arról számol be, hogy UHC szűrőt tartva a szeme elé látta az ívet egyes éjszakákon, de csak az Orion-övtől keletre eső részét. Nagyon alapos sötét-adaptációt ajánl az ilyen észlelésekhez. Ugyancsak 4°-nyi ívdarabot látott 8×42-es binokulárral, de csak nagyon jó éjszakákon és nagyon sötét helyen. A nagyon neves észlelő, Philip S. Harrington viszont kétségbe vonja a különböző szabad szemes észlelések realitását. Cosmic challange: The Ultimate Observing List for Amateurs c. könyvének 60. oldalán azt a véleményét fejti ki, hogy bár nagyon sok észlelői beszámolót olvasott, miszerint mélyég-szűrők segítségével látták szemmel a Barnard-ívet vagy egyes darabjait, szerinte ezek többsége téves észlelések, és valójában az ún. Hamis-ívet láthatták, amit vagy tíz darab 4,5-5 mg-s csillag alkot, a pszí, 33, 38, omega, 56 és 60 Orionis csillagok, amihez társul még a SAO 132 732, 55 Ori, 49 Ori és az üpszilon Ori. Ugyanakkor nem vonja kétségbe, hogy egyes rendkívüli alkalmakkor mégis látták a Bafrnard-ív egyes darabjait jó észlelők: sötét, hegyvidéki helyen, amikor nem volt semmi holdfény, pára, cirruszfelhő, és az Orion delelése közelében tartózkodhatott, távol voltak minden településtől – és természetesen fekve vagy kényelmesen ülve helyezkedtek el az észlelők. Csak elfordított látással végzett észleléseket hisz el Harrington, és H-béta vagy OIII szűrőt ajánl ő is. A Barnard-ív szabadszemes láthatósága tehát az ő számára, a mi számunkra is kétséges, de nem hihetetlen – a döntést csak az hozhatja meg, hogy ha alkalmunk nyílik rá, megpróbáljuk ellenőrizni és magunk is észlelni az ívet.

A bal oldali fényes, vörös csillag a Betelgeuse, míg a jobbra látható ragyogó kék csillag pedig a Rigel.