A következőkben a júliusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot.

A Nap júliusban 05:15 (NYISZ) körül kel, 20:30 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése – NYISZ = UT + 2 h, NYISZ = KözEI + 1 h, ahol UT a világidő, KöZEI a közép-európai idő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold július 2-án, első negyed július 9-én, telihold július 16-án, utolsó negyed július 25-én lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).

VCSE - Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2019. július 15-én este 22 óra NYISZ-kor. (Az égtájak rövidítése: N: Észak, NE: Északkelet, E: Kelet, SE: Délkelet, S: Dél, SW: Délnyugat, W: Nyugat, NW: Északnyugat.) A képre nagyítva nagyobb méretben is megtekinthető a térkép. A világoskék sáv a Tejút sávja. A koncentrikus köörk húszfokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágózó vonalak az azimutok 20 fokonként. A csillagok 4,6 magnitúdóig vannak feltüntetve. - A kép a Cartes du Ciel programmal készült (Cs. Sz.)
VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2019. július 15-én este 22 óra NYISZ-kor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A képre nagyítva nagyobb méretben is megtekinthető a térkép. A világoskék sáv a Tejút sávja. A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. A csillagok 4,6 magnitúdóig vannak feltüntetve. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült (Cs. Sz.)

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

Látványosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ – 2 óra):
07.07. 05:01 A Vénusz eléri legnagyobb deklinációját.
07.09. 17:08 A Szaturnusz oppozícióban a Nyilas csillagképben.
07.13. 20:29 A Jupiter 1,4°-ra a 90%-os Holdtól.
07.14. 14:47 A Plútó oppozícióban a Nyilas csillagképben.
07.16. 20:01 Részleges holdfogyatkozás, legnagyobb fázis: 21:31.
07.21. 11:32 A Merkúr alsó együttállásban a Nappal.
07.26. – 08.01. VCSE NYÁRI TÁBOR, ŐRIMAGYARÓSD.
07.30 18:00 A Déli Delta Aquaridák (ZHR=25) és az Alfa Capricornidák (ZHR=5) meteorrajok maximuma.
07.31 02:41 A Merkúr 4°-ra az 1,5%-os Holdtól.

A Hold földközelben július 5-én 07:00 NYISZ-kor 363 726,2 km-re a Föld centrumától, látszó átmérője 32,9′.
A Hold földtávolban: július 21-én 02:02 NYISZ-kor 405 478,7 km-re a Föld centrumától, látszó átmérője 29,5′.

Holdfázisok: A holdfázisok időpontjait NYISZ-ben adjuk meg minden esetben – más táblázatokhoz képest kerekítések és eltérő efemeriszek miatt 1-2 perc eltérés lehetséges.

2019. 07. 02. 21:16: Újhold.
2019. 07. 09. 12:54: Első negyed.
2019. 07. 16. 23:38: Telehold.
2019. 07. 25. 03:18: Utolsó negyed.

HOLDFOGYATKOZÁS

A július 16/17-i részleges holdfogyatkozás: 66%-os részleges holdfogyatkozás lesz egy keddről szerdára virradó éjjel. Európából megfigyelhető. A félárnyékos fogyatkozás gyakorlatilag észrevehetetlen lesz; a többi része teljesen látszik derült idő esetén az egész Kárpát-medencéből. A jelenség főbb időadatai a következők:

A Hold felkel Zalaegerszegen: júl. 16. 20:35 NYISZ (az ország középső részein kb. negyedórával, keleti részein kb. félórával korábban!)

Félárnyékos fogyatkozás kezdete: 20:42 NYISZ

Részleges fogyatkozás kezdete: 22:01 NYISZ

Fogyatkozás közepe: 23:31 NYISZ

Részleges fogyatkozás vége: júl. 17. 01:00 NYISZ

Félárnyékos fogyatkozás vége: 2:20 NYISZ

A Hold lenyugszik Zalaegerszegről nézve: 4:35 NYISZ

A Hold a földárnyék déli részét érinti, ezért a Hold észak felé lévő oldala fordul majd az árnyékba (delelés idején ez a látható felső része lesz szabad szemmel).


A Merkúr 2019. évi láthatóságát lásd itt. A hónap elején napnyugta után, a hónap végén napkelte előtt megfigyelhető.

A Vénusz napkelte előtt kereshető a keleti látóhatáron, de megfigyelhetősége kedvezőtlen.

A Mars előretartó mozgást végez, az esti órákban még látható a nyugati égen.

A Jupiter az egész éjszaka megfigyelhető a déli égen.

A Szaturnusz a déli égen alacsonyan megfigyelhető egész éjszaka.

Az Uránusz a Kos csillagképben jár, éjfél körül kel.

A Neptunusz a Vízöntőben jár, késő este kel, utána már kereshető a délkeleti látóhatár közelében.

Olvasd tovább

A Júniusi Epszilon Ophiuchidák (JEO) egy kevésbé ismert meteorraj, amit csak 2014-ben fedezett fel Rudawska és Jenniskens. A felfedezéshez klaszter-analízist használtak, a bemenő adatok a 2007-2009 között Japánból (SonotaCo) készült 64 650 darab amatőr videómeteoros észlelés volt, illetve a CAMS videometeoros hálózat kaliforniai kamerái által 2010-2011-ben rögzített 40 744 meteor. Ezek között kerestek új meteorrajokat az észlelt szimultán meteorokból. A Southworth-Hawkins-féle régi, még a fotografikus korszakból származó D-kritérium alapján azonosították az áramlatokat. (D<0,05 volt a D-kritérium, és legalább hat tagból kellett állnia egy csoportnak, hogy meteorrajként azonosítsák.) Akkor 43 régebbi meteorrajt és 45 újat találtak meg az adathalmazban. Rudawska és Jenniskens kilenc darab JEO-meteort azonosítottak. Az eltelt években számuk pár tucatra nőtt, idén azonban jelentős aktivitást produkáltak.

2019. június 19-én 8 óra és június 26-a 5 h UT között 88 JEO-meteort észlelt P. Jenniskens a CAMS Kaliforniában, Új-Zélandon, Dél-Afrikában, Floridában, Arizonában és a Benelux-államokban felállított kameráival. Ez megtöbbszörözi az eddig ismert JEO-meteorok számát. A JEO-raj maximuma SL = 92,11 foknál volt. A radiánspont a RA=245,2 és D=-7,4 pontban volt (1.3, illetve két fokos szórással). A JEO-meteorok lassúak, légkörbeli sebességük mindössze 14,2 km/s (+/- 1,1 km/s). Az új észlelések jelentősen pontosították a JEO-raj pályaelemet is. Ezzel lehetővé vált a szülőégitest azonosítása. Úgy tűnik, ezek a hullócsillagok valószínűleg a 300P/Catalina periodikus üstökösből származnak.

A 4,42 év keringésidejű 300P/Catalina üstököst a Catalina Sky Survey nevű programban dolgozó csillagászok fedezték fel, és a program nevéről adtak nevet az üstökösnek. Ez Arizonában, a Steward Csillagvizsgáló Catalina-állomásán működik. Délen is volt egy fiókállomása Ausztráliában, azonban a finanszírozás megszűnte miatt azt 2013-ban bezárták. A működő északi felmérés 1,5 méteres, f/2-es és 68 cm-es, f/1,7-es nagy látómezejű távcsöveket használ arra a célra, hogy a földpályát megközelítő, Földre esetleg veszélyes, 1 km-esnél nagyobb égitestek mindegyikét felfedezzék. A távcsövek a Mount Lemmonon és a Mount Bigelow-on vannak elhelyezve. A -100 °C-ra hűtött kamerákkal egy 30 másodperces képen elérik a 21,5 magnitúdós határfényességet is V sávban. Ez a program fedezte fel a Földbe becsapódott 2014 AA és 2018 LA aszteroidákat is (nevezhetnénk őket meteoroidoknak is) a számtalan nagyobb kisbolygó mellett.

Forrás: IAU CBET 4642 (2019. jún. 29.)

2019. június 22-én, magyar idő szerint délelőtt készült képeken egy 2019 MO-nak elkeresztelt, gyorsan mozgó objektumot fedeztek fel. Az észlelések Hawaii-ról készültek, ott tehát éjjel volt. A felfedezés a Pan-STARRS2 1,8 méteres Ritchey-Chrétien távcsővével, illetve az ATLAS 0,5 m-es reflektorával történt. Abszolút fényessége mindössze 29,3 magnitúdó volt, ami alapján mérete 3-4 méteresre tehető.

Az objektum a Karib-tenger térségében csapódott be, miután meteorként húzott át a légkörön. Így a 2019 MO egy meteoroidnak tekinthető (bár mérete meghaladja az IAU által a meteoroidok-kisbolygók közt megállapított 1 méteres határt). A becsapódás június 22-én, magyar idő szerint a késő esti órákban történt. Nappal készült műholdas felvételeken látszik is a nyoma. Ez a negyedik ismert eset, amikor a becsapódás előtt még a világűrben felfedezték a neküönk ütköző égitestet.

A becsapódást a GOES-16 műhold észlelte, képét itt mutatjuk be:

VCSE - A GEOS-16 műhold felvétele a becsapódás fényéről (fehér folt). A kép tetején Haiti, Dominika, illetve Puerto Rico szigete van berajzolva. - Spiegel Online
VCSE – A GOES-16 műhold felvétele a becsapódás fényéről (fehér folt). A kép tetején Haiti, Dominika, illetve Puerto Rico szigete van berajzolva. A képen a nyom feltehetően szaturálódott, azért terjed ki ennyire (vagyis műszereffektusnak gondolható, a valóságban kisebb lehetett) – Spiegel Online

 

VCSE - A Föld, a 2019 MO pályája (fehér), és a Föld pályája (kék). Forrás: JPL, wikipedia
VCSE – A Föld, a 2019 MO pályája (fehér), és a Föld pályája (kék). Forrás: JPL, wikipedia

Az ATLAS felfedezése után a Pan-STARRS2 is elkezdte észlelni, és két órával később bizonyossá vált a nagyon hamar történő becsapódás.

VCSE - A 2019 MO pályája, az infrahang és radardetektálások helye. - Forrás: University of Hawaii
VCSE – A 2019 MO pályája, az infrahang és radardetektálások helye. – Forrás: University of Hawaii

A 2019 MO mozgása 3:1 arányú rezonanciában volt a Jupiterrel, és talán Alinda-típusú kisbolygók közé tartozott. Ezek fél nagytengelye 2,5 CSE körüli, az excentricitás 0,4 és 0,65 közötti. (Az excentrikus pálya miatt keresztezhetik ezek a földpályát.) A névadó (887) Alindát Max Wolf fedezte fel 1918-ban.

Becsapódásuk előtt korábban a 2008 TC3, 2014 AA és 2018 LA kisbolygókat (inkább meteoroidokat) figyelték meg.

Forrás: IAU CBET 4638 (2019. jún. 28.) és Spiegel Online, wikipedia, University of Hawaii

A következőkben a júniusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez  szeretnék ajánlani néhány objektumot.

A Nap júniusban 04:45 (NYISZ) körül kel, 20:45 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése – NYISZ = UT + 2 h, NYISZ=KözEI+ 1 h, ahol UT a világidő, KöZEI a közép-európai idő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold június 3-án, első negyed június 10-én, telihold június 17-én, utolsó negyed június 25-én lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

Látványosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ – 2 óra):
06.10. 15:29 A Jupiter oppozícióban(-2,6 magnitúdó, 46″ látszólagos átmérő). A Jupiter éjféltájban delel.
06.15. 19:28 A Merkúr kedvező esti láthatósága (0 magnitúdó, fázisa 55%).
06.18. 19:25 A Merkúr és Mars közelsége az Ikrek (Gemini) csillagképben.
06.21. 15:54 Nyári napforduló.
06.23. 23:16 A Merkúr legnagyobb keleti elongációja.
06.25. 01:12 A Hold mögül kilép a 33 Piscium (4,6 magnitúdós, 53%-os holdfázis).

A Merkúr 2019. évi láthatóságát lásd itt. A hónap során jól megfigyelhető napnyugta után a nyugati ég alján. 23-án lesz a legnagyobb keleti kitérésben.

A Vénusz napkelte előtt kereshető a keleti látóhatáron, de megfigyelhetősége kedvezőtlen.

A Mars előretartó mozgást végez, az esti órákban látható a nyugati égen, másfél órával a Nap után nyugszik.

A Jupiter az egész éjszaka megfigyelhető a déli égen, 10-én szembenállásba kerül a Nappal.

A Szaturnusz késő este kel, a déli égen alacsonyan megfigyelhető.

Az Uránusz a Kos csillagképben jár, hajnalban látható déli irányban.

A Neptunusz a Vízöntőben jár, éjfél körül kel, utána már kereshető a délkeleti látóhatár közelében.

Olvasd tovább

VCSE - A Leo-triplett. Balra az NGC 3638, -az M66 (jobra lenn) és az M65 (fenn). - (C) Markus Bauer felvétele
VCSE – A Leo-hármas. Balra az NGC 3628, az M66 (jobbra lenn) és az M65 (fenn). – (C) Markus Bauer felvétele

Hogyan írjuk e háromtagú galaxiscsoport nevét? Magyarul lehetne akár Leo-hármas is, és akkor egyszerűbb lenne. Nem magyarul a kérdés nehezebb. Az APOD Leo Triplet-ként említi, ezt a nevet ismétli meg Francsics László oldala is magyarul. Csakhogy más oldalakon két t-vel, Leo Triplett-ként találjuk. A híres SEDS oldal is két t-vel írja. Némely asztrofotós honlapján egy oldalon belül van egy t-s és két t-s változat is, csak hogy még jobban keveredjen a helyesírás. Nekem úgy tűnik, hogy angol nyelvterületen egy t-vel, német nyelvterületen két t-vel írják. Magyarul a szót két t-vel kell írni az idegen szavak szótára szerint. Eredete szerint a triplett (vagy angolul triplet) francia szó és két t-vel írandó. A szó “háromból álló csoportot” jelent. Talán a legjobb, ha tudjuk, hogy ha az angol nevét ismételjük meg a galaxiscsoportnak akár magyar nyelvű szövegben, akkor Leo Tripletet írunk (kötőjel nélkül!), de magyarul nyugodtan írhatunk Leo-triplettet is (kötőjellel).

E három galaxis kb. 31 millió (M66), illetve 35 millió (M66 és NGC 3628) fényévre van tőlünk. W. H. Smyth a 19. században tévesen P. Méchainnek tulajdonította az M65 és az M66  felfedezését, aki szerinte közölte volna a galaxisok helyét Messier-vel. Valójában Charles Messier fedezte fel őket. Sajnos a tévedést igen sokszor megismétlik különböző könyvekben és honlapokon. Messier 1780. március 1-én vette fel őket a katalógusába, de lehetséges, hogy már korábban is látta őket. 1773. nov. 1-2-án egy üstökös elhaladt az M65 és az M66 között, de akkor Messier még nem látta ezt a két galaxist az üstökös erős fénye miatt.

Az M65 normális Sa típusú spirálgalaxis. Kevés benne a gáz és a por, emiatt a csillagkeletkezés üteme nagyon kicsi benne. A spirálkarjaiban azért fel lehet fedezni a kevéske újonnan születő csillagot. Szinte minden hullámhosszon teljesen átlagos, érdektelen objektumnak néz ki. Ugyanakkor az M65 korongja kissé meg van hajlítva. 1978-ban arra jutottak, hogy mintegy 800 millió évvel ezelőtt az M66 és az NGC 3628 nagyon közel haladt el egymáshoz, és kölcsön is hatottak. Egy Z. Duan nevű csillagász felvetette, hogy talán ekkor kissé távolabbról az M65 is csatlakozott hozzájuk, és ez hajlította meg kissé a korongját. Ugyanő felvetette, hogy talán ez egy horgas spirálgalaxis, csak a kedvezőtlen rálátási szög miatt nem látjuk a belső részeit.

Az M66 egy SABb típusú spirálgalaxis, vagyis a horgas és a nem horgas spirálgalaxisok között helyezkedik el osztálybesorolása szerint. 95 ezer fényév átmérőjűre becsülik. Porsávok és fényes csillaghalmazok látszódnak benne. Már öt szupernóvát megfigyeltek benne (SN 1973R, SN 1989B, SN 1997bs, SN 2009hd, SN 2016cok).

Az M66 az NGC 3628 melletti, előbb említett elhaladásakor erős, árapály-eredetű perturbációkat szenvedett el. Emiatt a központi tömege megnőtt a szélsőbb részek rovására, és nagyon nagy lett benne a molekuláris gáz aránya az atomoshoz képest. Érdekes módon a semleges hidrogént ez a megközelítés teljesen kitúrta az egyik spirálkarjából. Emiatt került bele az M66 a Pekuliáris (különleges, eltérő) Galaxisok Atlaszába: spirálkarja megjelenése furcsa, és porsávok vannak benne.

A Leo-hármast alkotó galaxisok egyikében, az M66-ban detektáltak már cianopolién nevű anyagot is.

Az NGC 3628 is érdekes galaxis. Néha Hamburger-galaxisként is említik. Ez egy éléről látszó spirálgalaxis, valószínűleg szintén horgas spirális.

Az M66 kb. 9,0 mag-s, az M65 kb. 9,3. Az NGC 3628 halványabb, 9,5 – fura, hogy Messier nem katalogizálta. A Leo Triplet néven ismert galaxiscsoporthoz tartozik fizikailag még a 11 mg-s NGC 3593 is, így valójában négyes rendszert alkotnak. Nagyon valószínű, hogy ez a galaxiscsoport és az M96-galaxiscsoport egymáshoz is kötődik, egy aprócska galaxis-szuperhalmazt alkotva.

A Leo-triplett jól fotózható. Vizuálisan a két Messier-galaxis nehezen, és csak extrém sötét égről látható binokulárokkal. Elméletben 5 cm-es távcsővel is észlelhető, de könnyen látható  7 cm-es nyílástól felfelé. 20 cm-es vagy nagyobb távcsövekkel. Tavasszal az esti égbolton könnyen elkaphatók. A fenti képen kb. két fokos égterület van bemutatva. Készítője, Markus Bauer 2019. február-márciusban négy éjszakán vette fel a képeket. 110 db hatperces képet (összesen jó 11 óra expozíciós idő) kombinált össze ISO 800 érzékenység mellett. A detektor Canon EOS 1000D volt, a távcső pedig egy 150/750-es Newton-reflektor HEQ-5 mechanikán. A vezetés ASI120MC kamerával történt. További részletek ezen a linken találhatók.