A mai képen a Nyilas csillagképbeli Trifid-köd (M 20, NGC 6514) látható. Távolsága kb. 5000 fényév. A köd kiválóan illusztrálja a ködök főbb típusait: a vöröses részek emissziós ködök, amelyek a (főleg ionizált) hidrogén fényét sugározzák; a kékesek reflexiós ködök, amelyek a közeli csillagok fényét verik vissza.

VCSE - Trifid-köd - APOD/R Jay Gabany
VCSE – Trifid-köd – APOD/R Jay Gabany

Ezek háttere előtt pedig a sötét és sűrű porködök sziluettje rajzolódik ki. A Trifid-köd elnevezést ez az objektum egy, a régi őskorban élt háromkaréjú ősrákról kapta: a vöröses részben úgy nyílnak szét a porsávok, mint annak az ősráknak a karéjai. A kb. 40 fényév átmérőjű Trifid-köd a Galaxis egyik legszebb csillagkeletkezési területe.

A Lagúna-köd néven is ismert Messier 8 jelű ködösség látható a mai hamisszínes felvételen, amely tőlünk 5000 fényévre fekszik, és a kép egy 20 fényév nagyságú részletét ábrázolja.

VCSE - Messier 8 - Julia I. Arias and Rodolfo H. Barbá
VCSE – Messier 8 – Julia I. Arias and Rodolfo H. Barbá

A felvétel a 8 méteres Gemini-Dél távcsővel készült, és a rendkívüli élességű felvételt keskenysávú látható tartománybeli szűrővel, és szélessávú infravörös szűrőkkel kapott képekből rakták össze. Fényes ívek, porfelhők, fiatal, kékes csillagok láthatók képen, valamint az újonnan születő csillagok körüli ködösségek, ún. Herbig-Haro objektumok, amelyekből sokszor nyalábok (jetek) lövellnek ki.

A mai képen a jelenlegi legnagyobb távcsőrendszer, az ESO négy darab nyolc méteres távcsövéből álló Very Large Telescope (VLT, Nagyon Nagy Távcső) rendszert láthatjuk a Paranal-hegyi égen.

VCSE - 4 db nyolc méteres távcső - Yuri Beletsky (ESO)
VCSE – 4 db nyolc méteres távcső – Yuri Beletsky (ESO)

A horizonton leginkább jobbra az állatövi fény (a bolygóközi por által visszavert fény) sápadt vöröses derengése látszik. Balra a fényes, nagy objektum a Vénusz. Tőle jobbra a Tejút kel. A Tejút alatt a két ködösség a Nagy- és a Kis-Magellán felhő. Jobbra az Orion látszik a vöröskés Barnard-ívvel. Jobbra a narancsos folt a holdfogyatkozást elszenvedő Hold.

Milyennek látja az Opportunity marsjáró a saját árnyékát a Marson? A mellékelt kép választ ad erre. 2004. óta járja a Mars felszínét a Spirit és az Opportunity robot.

VCSE - Árnyék a Marson - APOD
VCSE – Árnyék a Marson – APOD

A mai képen a Nap a marsjáró háta mögül süt, bele az Endurance kráterbe, és így a robot kamerái könnyedén lefotózzák a saját árnyékát. Balra és jobbra a robot két kereke is látszik. Míg a Spirit csapdába esett és nem mozdúl, addig az Opportunity ma is járja a Mars felszínét.

Merre járnak az emberiség által készített legtávolabbi űrszondák? A mellékelt kép erre választ ad.

VCSE - A legtávolabbi űrszondák - APOD
VCSE – A legtávolabbi űrszondák – APOD

Balra felülnézetből, jobbra oldalnézetből láthatjuk a Naprendszert, és a négy legtávolabbi űrszonda mostani helyzetét. Az 1977-ben indított Voyager-1 már 16 fényórányira (17,5 milliárd km-re, 117 Csillagászati Egységre) van a Naptól – hol van ez egy fényévnyi távolságtól?? A következők a távolságrekorderek sorában a Pioneer-10 (15,4 milliárd km a Naptól), a Voyager-2 (14,2 milliárd km) és a Pioneer-11 (12,4 milliárd km). A Pluto felé igyekvő New Horizon űrszonda jelenleg 3 milliárd km-re található meg a Naptól – csak 2015. júliusában éri el a Pluto térségét. Mindegyik itt megnevezett űrszonda elhagyja majd a Naprendszert – a Voyager-1 jelenleg 17 kilométert távolodik másodpercenként központi csillagunktól. A két, még mindig működőképes Voyager űrszonda már elérték a heliopauzát, azaz a Naprendszer végét, a csillagközi tér kezdetét.