A képek a Balaton Csillagvizsgáló 304/3048 SC-ACF távcsövével és a DMK41 webkamerával készült, közepes égnél.
Hold – Kocsis Antal felvételei
Messier 101 – Schmall Rafael
Elkészült a következő asztrofotóm. Van némi hibája, de az már a templomi reflektor számlájára köthető.
A felvétel technikai adatai:
Skywatcher Newton 150/750
Skywatcher EQ5 GOTO
Baader MPCC Mark III kómakorrektor
Astronomik IR/UV eos clip szűrő
Canon EOS1100D teljes spektrum
Lacerta MGEN autoguider
9×50-es kereső
60×600 sec light + / 20 dark / 20 flat / ISO800 / f5 / 750mm
Feldolgozás:
– stackelés Nebulosity-ben
– utómunka PSben
Égbolt tulajdonságai (Kaposfő):
– 2016.03.31.:
– nyugodtság 5 (zenitben hunyorogtak a csillagok – Jupiter pocsék volt..)
– átlátszóság 4,5
– hőmérséklet 15°C
– 2016.04.02.:
– nyugodtság 7
– átlátszóság 3 (szaharai homok…)
– hőmérséklet 5°C
A Messier katalógusban 101-ikként szerepel ez az objektum. Egy szabad szemmel láthatatlan galaxis a Nagy Medve csillagképben, konkrétan a Göncölszekér rúdjának a két utolsó csillagával: a Mizarral és az Alkaiddal alkot majdnem egyenlő szárú háromszöget. A galaxis tőlünk 21 millió fényévre van, átmérője közelítőleg 170 ezer fényév és kb. ezer milliárd csillagot tartalmaz.
Észlelési ötletek az észlelőhétvégére – Ágoston Zsolt
Néhány megfigyelhető objektumot szeretnék ajánlani az április 9-ei észlelőhétvégére (amennyiben mégiscsak derült idő lenne).
19:33-kor naplemente, de igazán sötét kb. 20:30 körül lesz. A 7,8%-os Hold 22 órakor nyugszik (nyugati irányban).
A Merkúr 21 óra körül nyugszik nyugati irányban.
Kora estétől már megfigyelhető lesz a Jupiter, holdjainak helyzete: Callisto, Ganymedes, Europa, Io. 20:38-kor a Nagy Vörös Folt megfigyelhető lesz (forrás: http://www.acquerra.com.au/astro/software/jupiter.htm). 22:55 – 23:15-ig az Europa és az Io árnyéka is láthatóak a Jupiteren.(A Meteor csillagászati évkönyv 2016 szerint).
A Plejádok, és az Orion-köd 22:30 körülig nagyon alacsony szögben megfigyelhetőek.
Kora estétől kb. 23:00-24:00-ig több Messier katalógusba tartozó nyílthalmaz megtalálható lesz nyugaton (M46, M47, M48, M35, M36, M37, M38).
Valami becsapódott a Jupiterbe március 17-én
A Jupiter erős gravitációs tere eltéríti a kisbolygókat, üstökösöket a Nap körüli szokott pályájukról, ha túl közel mennek hozzá, és nem egy nem egyszerűen másik pályára áll a Nap körül ilyen erős perturbáció után, hanem vagy örökre kirepül a Naprendszerből, vagy épp ellenkezőleg beleütközik a Jupiterbe. Ilyen eseményt figyeltünk meg 1994-ben, amikor kis, 6 cm-es távcsővel is láttuk már a több részre szakadt Shoemaker-Levy 9 üstökös becsapódásának nyomait a Jupiter légkörében, mint sűrű, fekete, nagyméretű felhőket. Talán a 19. században is megfigyelt hasonlót Konkoly Thege Miklós. Néhány más múltbéli, több évtizeddel ezelőtt készült megfigyelés is arra utalhat, hogy olyan felhőnyomokat láttak az akkori észlelők a Jupiteren, amelyek ilyen becsapódásokkor jönnek létre. Senki nem tudja azonban, mikor lesz a következő, és milyen gyakran történik ilyesmi.
Az a nagyon erős gyanú, hogy 2016. március 17-én egy ilyen kisebb kisbolygó vagy üstökösmag becsapódott a Jupiterbe. Az alábbi videó és fotó mutatja a becsapódáskor keletkező fényt és a nyomokat. A jelenséget egy ír amatőrcsillagász rögzítette, nevezetesen John McKeon, egy 28,5 cm-es Schmidt-Cassegrain távcsővel.
A fenti, John McKeon által készített felvételen a becsapódás időpontja 00:48:45 UT. A videó felvételt 28,5 cm-es Schmidt-Cassegrain távcsőre szerelt ASI120mm kamerával és 742nm sávközepű IR szűrő segítségével készült.
Korábban 2009. július 19-én és 2010. június 3-án figyeltek meg hasonló, becsapódásgyanús jelenséget a Jupiteren. A 2016-os jelenségről a videó itt tekinthető meg: http://www.space.com/32411-jupiter-hit-by-comet-asteroid-video.html.
A (37) Fides kisbolygó mozgásának megfigyelése a VCSE távvezérelt csillagvizsgálójából
A 37-ik kisbolygófelfedezés 1855. október 5-én történt Düsseldorfból, amikor Karl Theodor Robert Luther megtalálta ötödik kisbolygóját. Luther összesen 24 kisbolygót fedezett fel, mindegyiket vizuálisan; nevét a Holdon a Luther-kráter és az (1303) Luther kisbolygó őrzi. A (37)-es kisbolygót Fides-ről (ejtsd: fidész), a hűség római istenéről nevezte el. Ezért, és más érdekes felfedezéseiért a 19. században hétszer is megkapta az akkoriban nevesnek számító Lalande-díjat (amit a Francia Tudományos Akadémia 1993-ban más díjakkal összevont, és Nagydíj néven adja ki azóta).
A (37) Fides volt az utolsó kisbolygó, amely bolygójelet kapott, ezután felhagytak ezzel a gyakorlattal. A Fides jele a kereszt volt.
Ennek a kisbolygónak a forgási ideje 1981-82-es mérések szerint 7,3 óra, és egy periódus alatt három maximumot ad; egyes ötletelések szerint azért, mert a Fides kettős kisbolygó lehet.
A Fides főövbeli kisbolygó, 0,18-as excentricitású pályáján 4,29 év alatt járja körbe a Napot; pályahajlása jelentéktelen, mindössze 3°. 108±2 km átmérőjű, pontosabban alakja ekkora krumpliszerű. Átlagsűrűsége a vízének mindössze kétszerese, 2,0 gr/cm3. Albedóját 0,18-ra teszik, abszolút fényessége (H) 7,3 magnitúdó.
A mostani napokban 11,1 magnitúdó körüli fényességű, és a Jupiter közelében látszik. Ez a közelség azonban csak látszólagos, hiszen észleléseink során a Földtől a Jupiter 4,46 CSE-re, a Fides 1,7 CSE-re volt. A kisbolygó a következő hetekben halványodni fog.
Abból a célból, hogy lássuk, mennyire vehető észre egy főövbeli aszteroida elmozdulása a Vega Csillagászati Egyesület távvezérelt csillagdájából, 2,75 perces szüneteket tartva 32 darab 5-5 másodperces felvételt készítettünk, rossz, felhők átvonulásával tarkított ég mellett. Az első kép 2016. március 28-án 18:16:58-18:17:03 UT között, az utolsó ugyanaznap 19:43:07-19:43:12 UT között készült, vagyis az első és az utolsó kép között 1 óra 43 perc 7 másodperc telt el (az első húszas sorozat után nem tartottuk be a 2,75 perces szünetet). A 2 perc 45 másodperces képkészítési időközt úgy választottuk ki, hogy árnyalatnyit több legyen, mint amennyi idő ahhoz kell, hogy a kisbolygó 1 pixelnyit megtegyen a látómezőben. A képskála ugyanis 1,13 ívmásodperc / pixel, és az előrejelzett mozgási sebesség 0,47 ívmásodperc/perc volt.
A használt műszer a csillagda 250/1200-as Newton távcsöve volt, kómakorrektorral, Canon 6D – nem átalakított – fényképezőgéppel, ISO 6400-on.
Az időjárási körülmények rosszak voltak, fátyolfelhők, felhőátvonulások zavartak. Ahhoz, hogy a kisbolygót észlelni lehessen, 5 sec expozíciós idő kellett, ezzel még pontszerűnek is mutatkozott a kisbolygó. Ugyanakkor a közeli Jupiter ennyi expozíciós idővel nagyon beégett, és hatalmas fényudvart áraszt a képen.
A kisbolygó pozícióját a Cartes du Ciel (CdC) – amit a távcső vezérléséhez használunk – a rendszeres frissítések ellenére is csak közelítőleg számolja ki. Azonban a megcélzott aszteroida így is benne volt a látómezőben. Az IAU Minor Planet Ephemeris Center szolgáltatását használva pontosabb pozíciót kaptunk, de csak pár ívperccel tért el attól, amit a CdC adott. Mivel a látómező nagy (103×68 ívperc), ez a pár ívperc eltérés nem jelentett gondot.
A képeket a vezetési hibák kiküszöbölése céljából összetoltuk, hogy a csillagok fedésben legyenek önmagukkal, majd a képeket egyszerűen összeadtuk. Jól látható az alábbi képkivágáson, hogy míg a csillagok pontszerűek, a közel egy és háromnegyed órás megfigyelés alatt a kisbolygó elmozdul: csíkot húz. 11 képet kihagytunk az összegzésből, mert nagyon megnövelte a zajt a rajtuk átvonuló felhőzet. A képkihagyások inkább az észlelési sorozat második felére jellemzők, ezért ott éppen csak kivehető a kisbolygó nyoma. Persze, miután abbahagytuk a Fides észlelését, kiderült…
Felül: a DSS-ből Aladinnal kivágott, megfelelően tükrözött égbolt-kép. Alatta: a mi képünk fele (a keleti részt levágtuk, hogy a Jupiter kevésbé zavarjon be; még így is érezhető, hogy jobbról becsillan). A közölt kép az eredeti kb. fele. Sárga ellipszis jelöli a (37) Fides-t, a többi csillag szépen megfeleltethető DSS-képen szereplőnek (csak amikor az készült, a Fides természetesen nem ott járt).
A mellékelt csillagtérkép az Aladin programból származik, amely egyebek mellett a mély DSS-felmérésből származik. A megtükröztük, hogy a távcső által adott képet mutassa. Szépen lehet látni, hogy a kisbolygó pozíciójában nincsen ismert objektum (sem elnyúlt, sem pontszerű csillag vagy galaxis), vagyis mozgásának sebessége, iránya, és a csík helyzete alapján egyértelműen a (37) Fides-t észleltük. A lenti képre kattintva jobb minőségben lehet a felvételt tanulmányozni.
Egy kinagyított részletkép az előző összegképről (kb. 15×15 ívperc). Míg az összegképen a csillagok pontszerűek maradnak, a kisbolygó elmozdul, és ez csíkhúzást eredményez a felvételen. A kisbolygó csíkja balra fenn látható.
A képen a kisbolygó elmozdulásának szép látványa reményt ad arra nézve, hogy a jövőben akár kisbolygópozíciókat, akár fényváltozásaikat, akár csillagfedéseiket, akár mélyég-objektumokkal alkotott szép együttállásaikat észleljük. Remélhetőleg jobb égen, mint most, amikor is az átlátszóság 2/10-es volt… (Tesztnek persze megfelel.)