Ezúton hívunk meg Titeket szeretettel az októberi Virtuális Csillagászati Klub előadására:

Előadó: Csizmadia Szilárd

Cím: A barna törpék a távkapcsolatot szeretik

Időpont: 2015. október 19-e, este nyolc óra.

Kivonat: A tömegük szerint csillagok és bolygók között lévő barna törpék pontos osztályozása újabban viták kereszttűzébe került. Lehetnek nagyméretű bolygók epizodikus magfúzióval, vagy elvetélt csillagok, vagy önálló típust is képviselhetnek. keletkezésük, pontos természetük nem ismert. Korábban komoly jelölt volt a sötét anyagra, mára kiderült, sokkal ritkábbak, mintsem bennük lenne a sötét anyag. Mégis, mifélék, kifélék, és miért vannak kevesebben a vártnál? Hogyan befolyásolják a barna törpék a folyékony víz zónákbeli bolygók mozgását és tulajdonságait, és mire lehet következtetni a barna törpékből a bolygók kialakulását illetően? Olvasd tovább

Az Orionida-meteorraj főbb adatai:

Nevük és rövidítésük: Orionidák, ORI.

Jelentkezési időszak: október 1 – november 10. (Más források szerint okt. 2 – nov. 7.)

Aktivitás maximuma: általában október 21-e körül, de hosszan elnyúló maximumot mutatnak okt. 20-24. között.

Radiánspozíció maximumkor: RA=95°, D=+16° (l. a mellékelt térképet).

ZHRmax = 22 meteor/óra (ld. a szövegben a kivételes eseteket)

r = 2,9 (l. még a főszöveget)

V = 66 km/s, gyorsak.

Szülőégitest: 1P/Halley üstökös.

Orionids and epsilon-Geminids1. ábra: az Orionidák és az Epszilon Geminidák (EGE) meteorraj radiánsának helyzete különböző napokon az égen. Forrás: IMO (www.imo.net)

Olvasd tovább

Az APOD mai felvételén a Spitzer Űrtávcső felvétele látható a Messier 104 (más néven M104, NGC 4594 vagy Sombrero-galaxis) objektumról.

 

VCSE - Mai kép - Messier 104
VCSE – Mai kép – Messier 104

 

A Messier 104 (más néven M104, NGC 4594 vagy Sombrero-galaxis) egy Seyfert-2 típusú spirálgalaxis a Szűz (Virgo) csillagképben. Tőlünk mért távolsága: 29,35 millió fényév. Fényessége: 8,98 magnitúdó. Olvasd tovább

Az APOD mai felvételén Dominique Dierick felvétele látható a 2015. szept. 28-i holdfogyatkozásról. 

 

VCSE - Mai kép - Holdfogyatkozás
VCSE – Mai kép – Holdfogyatkozás

 

A felvétel azt a pillanatot mutatja amikor a Holdat beborította a Föld árnyéka. A vörös színű árnyék mellett látható kék színű holdfelszínt a Föld légkörének a peremén, a felső sztratoszférán áthaladó napsugarak okozzák. Az ebben a rétegben található ózon mint színszűrő viselkedik. A vörös fényt szétszórja, míg a kék tartományt átengedi.

 

Az APOD mai felvételén a Pluto legnagyobb holdja, a Charon látható. James W. Christy amerikai csillagász fedezte fel 1978. június 22-én. Miközben a Plutoról készült fényképeket tanulmányozott, megfigyelte, hogy időnként egy dudor jelenik meg a bolygó szélén; a jelenséget évekre visszamenőleg ki lehetett mutatni, így nyilvánvaló volt, hogy ez csakis egy hold lehet. Eredetileg az S/1978 P 1 néven regisztrálták, a Charon nevet 1985-ben kapta az alvilág révészéről, Kharónról (Χάρων). Amíg a Charont fel nem fedezték, addig az nézet uralkodott a tudósok körében, hogy a Pluto eredetileg egy megszökött holdja volt a Neptunusznak. A Charon felfedezése után azonban szokatlannak tűnt, hogy egy holdnak holdja van, így előtérbe került a mára már általánosan elfogadott nézet, hogy a Pluto önállóan keletkezett, nem a Neptunusz holdjaként kezdte pályafutását.

 

VCSE - Mai kép - Charon
VCSE – Mai kép – Charon

 

A hold felfedezése révén – az együttes mozgást megfigyelve – állapították meg a két égitest pontos tömegét, amely a Pluto esetében a várakozásokat messze alulmúlta, és újabb vitákat szült a bolygók definíciójáról. Olvasd tovább