[VCSE-LevLista] Masik fenyes ustokos

[szilard.csizmadia at dlr.de]

A C/2012 S1 (ISON) utan itt van a kovetkezo jelolt, hogy szabadszemes ustokos legyen jovore:


Szabad szemes üstökös márciusban 

Szép csendben ismét eltelt másfél évtized anélkül, hogy igazán fényes, hosszú
csóvás üstököst láthattak volna az északi félteke lakói. A Hale-Bopp 1997-es
tündöklése után végre ismét itt az esély, hogy egy valóban látványos égi
vándorban gyönyörködhessünk, bár az üstökösök esetében mindig ott van az a
bizonytalanság, ami végső soron ezen égitestek varázsát adja. A mostani
jelöltet, a C/2011 L4 (PANSTARRS)-üstököst már nagyon korán, 2011. június 6-án
felfedezték, amikor még 8 AU-ra járt csillagunktól. A hamarosan elvégzett
számítások megmutatták, hogy az égitest 2013. március 10-én 0,302 AU-ra
megközelíti majd a Napot, ami már olyan távolság, ahol az üstökösök igazán
fényes égitestté válhatnak. A nagy kérdés persze az, hogy ezzel az üstökössel
mi fog történni.
   Az első támpont az abszolút fényesség, ami 5,5 magnitúdónak adódott. Ez
átlagos értéknek számít, de a tapasztalatok alapján egy ilyen méretű
égitest már nem enyészik el a Nap felé közeledve, anyaga elegendő lehet
ahhoz, hogy túlélje a merkúrpálya közelében húzódó napközelpontját. A másik
támpont az üstökös anyagösszetétele, és ebből adódó kinézete, valamint
fejlődése lehet. Egy évnyi megfigyelés után kijelenthetjük, hogy valóban
egy jelentős üstökössel van dolgunk, hiszen a felvételek egyre erősebb, és
igen intenzív porkibocsátást mutatnak, ami arra utal, hogy nagy mennyiségű
illó anyag van az üstökös magjában. A por már 2012 tavaszán spirális
szerkezetet mutatott a fej környezetében, ami szintén csak a nagyméretű
üstökösök sajátja. A porból formálódó csóva 4 AU távolságban is jól
megfigyelhető volt, 2012 tavaszára 30-40 cm-es távcsövekkel már vizuálisan
is láthatóvá vált a 13-14 magnitúdós üstökös. Ezek alapján joggal
remélhetjük, hogy 2013 márciusában az üstökös fényessége eléri a +1
magnitúdót, miközben látványos porcsóvát eregetve megjelenik az esti égen.
   A napközelség előtti időszakban csak a déli féltekéről lesz megfigyelhető,
de 84 fokos pályahajlásának köszönhetően deklinációja gyorsan növekszik
majd. Hazánkból nagyjából a perihélum-átmenet napjától, március 10-étől
figyelhetjük meg, de ekkor még nagyon alacsonyan fog állni az esti, nyugati
égen. Láthatósága a következő napokban nem sokat javul, végig az alkonyati
horizont közelében kell keresnünk a fejét, ám csóvája remélhetőleg magasra
emelkedik majd az égen. Kedvezőnek mondható láthatóságról március utolsó
harmadától beszélhetünk, amikor a Pisces, majd az Andromeda csillagképben
fog látszani, de ekkora fényessége +3-4 magnitúdóra apad. Áprilisban már
igazán kedvező helyzetben figyelhetjük meg, gyors északi irányú mozgásának
köszönhetően a hónap közepétől már cirkumpoláris égitestként láthatjuk a
Cassiopeiában, egyúttal az esti láthatóság is inkább hajnalira változik.
   A fényes csillagokban szegény őszi csillagképek közt haladva nem sok
látványos együttállása lesz, ám április első napjaiban megközelíti az
Andromeda-ködöt (M31), ami remek témát kínál az asztrofotósok számára. Az
együttállás felé közeledve március 27-én este 1,3 fokkal nyugatra láthatjuk
a 3,3 magnitúdós Delta Andromedaetől, két nappal később pedig 1 fokra
megközelíti a 4,4 magnitúdós Pí Andromedaet. Az M31-et április 4-én este
közelíti meg leginkább, akkor 2,5 fokra lesz a galaxis középpontjától,
nyugati irányban. Ezt követően észak felé haladva egyre közelebb kerül a
Tejút sávjához, bár a legérdekesebb együttállása nem egy halmazzal vagy
köddel, hanem a Lokális Halmaz egy újabb tagjával, a 10 magnitúdós IC 10
jelű galaxissal lesz. A Tejútrendszerben található por miatt 3 magnitúdós
fényességcsökkenést elszenvedő csillagontó galaxis nyugati peremén fog
áthaladni az üstökös április 22-én hajnali 3 és 5 UT  között. Ekkor nálunk
már világosodni fog, de a hajnali órákban így is szép felvételeket lehet
majd készíteni a galaxis felé közeledő vándorról.

Üdv,
Sry