[VCSE-LevLista] A Nagy Androméda-köd

[szilard.csizmadia at dlr.de]

Kedves Tamás!

"Most akkor ezek után merjem megmutatni a tegnap este lerajzolt
binokuláros Jupiteremet ? :)) Hihetetlen módon kb 10 percre eltűntek a
felhők, a pára is visszahúzódott... majd vissza a szokásos állapotba.."

Igen, merjed! Kérlek rá.

Egyfelől azért, mert a binokulár olcsó, kézben gyerek által is hordozható, kíváló megfigyelőeszköz, ezért szeretnék mindenkit bátorítani használatára. Van, aki binokulárral évtizedek alatt több ezer változócsillag-megfoigyeléssel komolyan hozzájárul(t) az asztrofizika fejlődéséhez, sok szakcsillagász használt ilyen adatokat pl. a vörös óriáscsillagok vizsgálatához. (Ezzel nem azt mondom, hogy a csillagászat minden területén elegendő a tudományos igényű vizsgálódáshoz ilyen binokuláros adat, de akad elvétve ilyen terület is.) A binokulár okozta öröm pedig feledhetetlen. Én pl. tavaly így néztem a Vénusz-átvonulást, és talán még jobban is tetszett, mint 7 cm-essel 2004-ben.

A vizuális élmény más, mint a fotografikus/CCD-s. A szem dinamikus tartománya nagyobb, mint a digitális eszközöké. A digitális fényképezés maradandó felvételt ad, és sokkal halványabb objektumokat, ködöket megőrökít, és olyanokat is láthatóvá tesz, amiket a szemünk nem lát: nemcsak a halványabb részleteket, de sokszor csak ezeken csodálhatjuk meg a Világegyetem színeit. A vizuális élmény végetér, amint elveszük a szemünket a szemlencsétől. Mégis, beégődik a memóriánkba. Ezenfelül, a szem nagyobb átfogó-képessége miatt pl. egyszerre élvezheted az Orion-ködöt és a Trapézium négyescsillagának látványát. A legtöbb Orion-köd képen a Trapézium nem látszik, mert a köd halványabb részeinek megörökítése érdekében túlexponálják, és ezért elveszik a köd közepén a négy csillag a köd fényében. Mintha ott sme lennének. A napokban láttam egy direkt Trapéziumról készített képet: a négyescsillag látszik, de hogy ne vesszen el a ködösségben, a ködöt készítője nem exponálta ki, így azon meg a ködösség nem látszik. Szóval vagy az egyik, vagy a másik jön elő a képen... Egyszerűen csak a szem dinamikája jó ahhoz (ma még? a technika fejlődik, és talán több szoftveres ismeretre is szükség lenne némely asztrofotósnak), hogy a Trapéziumot és az Orion-ködöt __egyszerre__ élvezhesd. Pl. az is egyfajta látásmód és hozzáállás eredménye, hogy szoftveresen valaki mit javít fel, emel ki és ezért mit tüntet el a látványból, vagyis az ő személyiségéből sokat megtudunk. Pl. sok asztrofotós (nem Lacira gondolok) az égi hátteret teljesen leviszi feketére, mert az a személyes prekoncepciója a legtöbb embernek, hogy az égi háttér tök' fekete. Nem igaz! Nemcsak a fényszennyezés miatt szürkés, hanem egy fotón előjönnek a Tejőt halvány diffúz felhői, a háttércsillagok összeolvadó fénye stb. Mégis, a legtöbb csillagászati felvételen zoftveresen nyomják le a hátteret teljesen feketére. (Ezzel a kép dinamikája is rossz irányba változik, részletek tűnnek el.)

Ez nem a fényképezés ellen szól, vagy a binokulárok és a vizális távcsövezés mellett. Egyszerűen arról szól, hogy a kétféle megfigyelési technika, a vizuális és a fényképezés mást ragad meg az Univerzumból, de mindkettő fontos az ember számára (ezen felül a személyes élmény emberi vonatkozásairól nem is beszéltünk, ami mindkettőben benne van, csak másképp). A kettőnek együtt kell jelen lennie az amatőrcsillagászatban. Vajon a turisták miért mennek el Londonba a Tower Bridge-et megcsodálni? Más fényképeiről, sőt, a profi fotósok __jobb__ képeiről is ismerhetnék... A saját képeiket akarják elkészíteni róla, és a saját szemükkel akarják látni. Mint mi az Orion- vagy az Androméda-ködöt.

Laci képe nagyon szép, tetszik, és gratulálok neki.

Felhívom figyelmeteket Preczlik Gábor legújabb Hold-képére, ami a http://www.vcse.hu vagy a http://www.vcse.hu/hedervari_preczlik_2013feb28.html közvetlen linkről érheő el (a Hédervári-kráter a kép érdekessége). Nagyon bele kell nagyítani, hogy a hegyhátsáli 50 cm-es távcső képe elromoljon. Eredetiben igazán élvezetes! De a napokban azt mondtam Gábornak: vegyen a kezébe egy pohár érdes olasz vörösbort, hallgasson űrzenét, a képet kicsinyítse le a felére, és úgy nézze. Festményszerű hatást nyújt, ahogy a terminátor vonalán egyes hegycsúcsok kráteroldalak, kráterbelsők súroló napfényt kapnak, és kiemelkednek a sötétből. Amikor egy asztrofotó festménnyé válik, akkor mintha egy rajzon örökítenéd meg a látványt. A rajz az, ami a vizuális élményedet megpróbálja visszaadni. Én számokkal, a matematika és a fizika nyelvén írom le az Univerzumot munkaidőben, de munkaidőn kívül az esztétikai oldala is elkezd érdekelni. Számomra az emberi szem által adott látványt megközelítő fotó az esztétikus (=tetszetős, szép), mert ez közelíti meg a szemem által adott élményt. Ha nagyobb távcsővel nézelődhetnék, akkor látnám azokat a részleteket, amiket a fotó ad. Szóval nekem ezért tetszett Gábor fotója.

De amikor arról beszélünk, ki milyennek lát egy pl. van Dyck-festményt (nekem a portréi mindig olybá tűnnek, mintha élnének, és meg akarnának mozdulni a következő pillanatban - az egyetlen festő, akinek portréiról ezt tudom gondolni), akkor Te ezt látod bele a képébe, én meg azt. Így vagyunk az asztrofotókkal is. Ez már ugye a műelemzés . amiről ugye Arany ezt írta: "...gondolta a költő - gondolta a fenét..." (http://www.kortarsonline.hu/2002/08/gondolta-a-fene/9953 , ajánlom egyébként a magyar irodalomtanárok figyelmébe).

Szóval igenis érdemes megosztani a ___teljes___ észlelést, és aztán beszélnünk róla, és kiértékelnünk. Nemcsak technikai szempontból (az is fontos, akárcsak a festők technikája, hogy egy asztrofotó az éjszaka folyamán és azután a számítógépen milyen lépésekkel készül), de a technikán túlmutató mondnaivalója is van ezeknek a fotóknak, rajzoknak, és: szöveges leírásoknak.

Üdv,
Szilárd