
<html dir="ltr">

<head>

<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=iso-8859-2">

<style id="owaParaStyle" type="text/css">P {margin-top:0;margin-bottom:0;}</style>

</head>

<body ocsi="0" fpstyle="1">

<div style="direction: ltr;font-family: Tahoma;color: #000000;font-size: 10pt;">A Rák-köd egy 1054-ben felrobbant csillag maradványa. (A Rák-ködről, más nevén M1-ről Csizmadia Tamás tartott előadást az egyik tavaly őszi Virtuális Csillagászati Klub-összejövetelünkön.)

 A Rák-köd közepén a szupernóvaként felrobbant csillag maradványa: egy pulzár, azaz egy gyorsan forgó (~30 fordulat/sec), erős mágneses térrel bíró neutroncsillag található, amelynek mágneses tere a forgás következtében gyakran felénk mutat, és ilyenkor egy

 rövid rádiójelet észlelünk. Ugyanakkor a pulzárról néhány évtizede gamma-sugárzást is detektáltak (a gamma-sugárzás a radioaktív sugárzások egyik fajtája, nagy energiájú fotonokból áll, azaz: közönséges, de nagyon rövid hullámhosszú fény). Körülbelül egy hónappal

 ezelőtt a Fermi Gamma-űrtávcső úgy találta, hogy a Rák-ködbeli pulzár gamma-fényessége hirtelen a szokásosnak az ötszörösére növekedett. Úgy tűnik, maga a neutroncsillag felelős ezért a növekményért. A gammasugárzás átmeneti megnövekedésének magyarázata nincs

 még meg, de talán a pulzárt körülvevő mágneses tér szerkezete, erőssége változott meg hirtelen, ami miatt a pulzár által felgyorsított elektronok a Nap flerjeihez hasonló flerkitörést produkáltak - csak erősebbet. A fenti képen a Rák-ködöt normál állapotában

 (balra), illetve a mostani kitörésekor láthatjuk. Összehasonlításképpen a Geminga elnevezésű pulzárt is feltették a képre, amely mindkét alkalommal normál fényességében mutatkozott (a képek gamma-tartományban készültek!).<br>

<br>

2011. május 23.<br>

http://www.vcse.hu<br>

http.//apod.nasa.gov/apod<br>

</div>

</body>

</html>