
<html dir="ltr">

<head>

<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=iso-8859-2">

<style id="owaParaStyle" type="text/css">P {margin-top:0;margin-bottom:0;}</style>

</head>

<body ocsi="0" fpstyle="1">

<div style="direction: ltr;font-family: Tahoma;color: #000000;font-size: 10pt;">2011. június 28.<br>

<a href="http://www.vcse.hu/" target="_blank">http://www.vcse.hu</a><br>

http://apod.nasa.gov/apod<br>

<br>

A mai kép talán életlennek hat, de nem az. Egyszerûen csak ilyen képeket kaphatunk a 8 méteres VLT-vel (Very Large Telescope, azaz Nagyon Nagy Távcsõ, az Európai Déli Obszervatórium Chilében lévõ távcsõegyüttese) infravörös tartományban. A kép kiterjedése az

 átlója mentén 5,63 ívmásodperc (!), azaz a Jupiter látszó méreténél kb. nyolcszor kisebb. A képen látható alakzat az Orion csillagkép fényes, narancsos-vöröses fõcsillagának, a szuperóriás csillag Betelgeuse körüli infravörösben észlelhetõ porburok. A csillag

 távolságában ez 400-szoros Nap-Föld távolságnak felel meg, azaz mintegy 60 milliárd km-nek. A köd jelenleg is tágul, mérete nagyon lassan nõ. A központi részt kitakarták, hogy a csillag fénye ne ragyogja túl a kdöt: a belsõ részben magának a Betelgeuse-nek

 a külön felvett képe látszik. Az ilyen hatalmas vörös óriáscsillagok életük utolsó szakaszában - mint most a Betelgeuse - lefújják magukról a külsõ rétegeiket, ennek nyomait látjuk a képen. Az így ledobott anyag gazdag szénben, oxigénben és más nehezebb elemekben,

 pl. feltehetõen sziliciumban. Ez és a hasonló porfelhõk késõbb elkeverednek a csillagközi anyaggal, amelybõl új bolygók születnek, pl. szilárd felszínû bolygók is.<br>

<br>

--------<br>

A Perseidák maximuma: augusztus 12-én.<br>

</div>

</body>

</html>