<html dir="ltr">

<head>

<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=iso-8859-2">

<style id="owaParaStyle" type="text/css">P {margin-top:0;margin-bottom:0;}</style>

</head>

<body ocsi="0" fpstyle="1">

<div style="direction: ltr;font-family: Tahoma;color: #000000;font-size: 10pt;">Kedves Listatagok!<br>

<br>

Bizonyára már értesültetek róla innen-onnan, hogy a CERN fizikusai megismételték nevezetese kísérletüket, amiben a  fénysebességnél gyorsabban haladó neutrínókat véltek észlelni. Az új, a korábbinál is nagyobb gonddal végzett kísérletben, amiben néhány olyan

 lehetséges hibaforrást kiküszöböltek, amikre a kollégák felhívták a figyelmet, szintén azt találták, hogy vannak olyan neutrínók, amik árnyalatnyival gyorsabban jutottak el Svájcból Olaszországba, mint a fénysebesség. Az effektus nagyon pici: a szóban forgó

 neutrínók a fénysebességnél mindössze kb. 0,0025 %-kal haladtak gyorsabban!<br>

<br>

Egyébként, mint azt már korábban írtam a listára, nem nagy baj ez, mert a fénysebesség határsebesség, azaz a speciális relativitáselméletben nem léphetõ át, de ez nem zárja ki, hogy valami ennél gyorsabban haladjon, csak éppen nem lassulhat le a fénysebesség

 alá... Errõl már pl. Timothy Ferris: A vörös határ címû ismeretterjesztõ könyvében is olvashatunk (Gondolat Kiadó, 1985, 183-184. oldal).<br>

<br>

Bár a kísérletben résztvevõk azt állítják, hogy hogy õk valóban képesek ilyen pontossággal mérni, mégis felmerül, hogy számos olyan hatás befolyásolhatta a mérést, amit nem vettek figyelembe. Az egyik ilyen, hogy az idõt GPS-alapon mérték, márpedig e Föld körül

 keringõ mûholdak által szolgáltatott idõjelek pontosságát az is befolyásolja, hogy bizonyos általános relativitáselméletbõl származó korrekciókat pontosan vesznek-e figyelembe vagy sem. Az új mérések szerint jól vették figyelembe.<br>

<br>

Probléma, hogy a neutrínók nem vesztettek útközben energiát. Például vízben vagy a földkéregben kisebb a fény sebessége a vákuumbeli értéknél. Amikor pl. atomerõmûvekben az atommagokból neutrínók szabadulna ki, a vízbe érkezve egy pillanatig a vízbeli fénysebesség-értékénél

 gyorsabban mozognak. Ezért le kell lassulniuk a fénysebesség vízbeli értékére, amit meg is tesznek, de eközben mozgási energiát vesztenek, amit kékes fényként sugároznak ki. Ezt a kékes fényt már sokszor megfigyelték, és Cserenkov-sugárzásnak hívják. A most

 szóban forgó neutrínók a víznél sokkal sûrûbb földkéregben haladtak, de nem vesztettek energiát - hogyan lehetséges ez?<br>

<br>

Egy másik ellenvetés elméleti jellegû. Eszerint a fénysebességet mi az ideális vákuumra értjük, amiben aztán tényleg semmi nincs, csak a fénysebességgel mozgó foton. (A foton a fény részecskéje.) A valódi vákuum azonban sajnos nem ideális vákuum. Heisenberg

 határozatlansági relációja szerint ugyanis nem tudjuk egyszerre abszolút pontossággal mérni az idõt és az energiát. Az ideális vákuum energiája - mivel semmi nincs benne - nulla, de ezt Heisenberg szerint nem tudjuk, hogy mikor annyi: ha ugyanis egy adott

 pillanatban, aminek idõpontját pontosan ismerjük, megmérnénk a vákuum energiáját pontosan, akkor mind a mérés idõpontját, mind a vákuum energiáját egyszerre pontosan tudnánk, és ezt a kvantummechanika nem engedi meg. A gyakorlati feloldása ennek az elmosódottságnak

 az, hogy a mérés idõpontját pontosan tudjuk, de a fizikai vákuum energiája nem pontosan nulla, mert benne mindig megjelennek és eltûnnek részecskék, amik csak úgy elõpattanak a semmibõl. Azért pattanhatnak elõ a semmibõl rövid idõre, mert a vákuumnak néha

 kell lennie egy kis energiûjának, hogy a Heisenberg-reláció ne sérüljön. Ezt az effektust megjósolták és kísérletileg is kimérték: Casimir-effektusnak nevezik. Tehát a vákuumban mindig vannak hirtelen megjelenõ, majd rögtön el is tûnõ részecskék. Mivel a valódi

 vákuum ezért mindig tele van ilyen virtuálisnak nevezett részecskékkel, ezt nem ideális vákuumnak nevezik, hanem fizikai vákuumnak.<br>

<br>

Mivel ez így van, és ez kísérletileg ellenõrzött tény, akkor a fotonok kölcsönhatásba lépnek ezekkel a virtuális részecskékkel, és ezért lelassulnak rajtuk. A neutrínók viszont nem lépnek kölcsönhatásba velük (legfeljebb atomokkal tudnak kölcsönhatásba lépni,

 azokkal is csak ritkán), ezért õk nem vesztenek a lendületükbõl. A neutrínók tehát megvalósítják az igazi, ideális vákuumban mérhetõ fénysebességet, a fény részecskéi, a fotonok viszont nem. Laboratóriumban viszont fotonokkal mérjük a fénysebességet...<br>

<br>

Ez az elméleti magyarázat azért jobb az elõzõnél, mert könnyebben ellenõrizhetõ eredményt ad, és nincs ellentétben jelenlegi tudásunkkal, és a mérési eredményt is helyesnek tartja. (Hogy milyen kozmológiai következményei vannak, azt nem tudom...)<br>

<br>

Egyelõre ennyi: remélhetõleg lesznek még érdekes, új eredmények. A fizika és a csillagászat nem lezárt tudomány, minden fiatalnak sok izgalmas újdonságot tartogat!<br>

<br>

Üdvözlettel,<br>

Szilárd<br>

</div>

</body>

</html>