<html>
<head>
<meta content="text/html; charset=ISO-8859-2"
http-equiv="Content-Type">
</head>
<body bgcolor="#FFFFFF" text="#000000">
<br>
<blockquote
cite="mid:D7A4E098E9C3F4408CEB70CE8BA66BB60BE5ECBE@dlrexmbx02.intra.dlr.de"
type="cite">
<div style="direction: ltr;font-family: Tahoma;color:
#000000;font-size: 10pt;"><font size="3">
Végezetül hadd emlékeztessek mindenkit arra, hogy Ákos levele
a horizontközeli teleholdak élményét védte, amit én sem vontam
kétségbe. Mindössze e hosszabb levéllel arra szerettem volna
rámutatni, hogy a horizontközeli teleholdak érdekes és
izgalmas optikai illuziója minden teleholdkor bekövetkezik, és
ebben Ákosnak igaza van; de a média felkapott egy egyébként
teljesen másról szóló asztrológiai fogalmat, és
megfigyelhetetlen (észrevehetetlen fényességnövekedés) vagy
lényegtelen (átlagember számára észrevehetetlen látszó
méretnövekedés) dolgot önt ránk.</font><br>
</div>
</blockquote>
<br>
Ez nem teljesen egyértelmű. Számos teleholdat láttam
horizontközelben, ez a 2010. újévi rendkívüli módon kirívó volt.
(Azaz amúgy is mindig szép, valóban.) Jó kérdés, hogy mi lehetett
ennek az oka: maga a horizont struktúrája is számíthat,
befolyásolhatja talán ilyen nagymértékben az illúziót? Vagy a
földközelség néhány százalékot befolyásoló változása lendít át mégis
valamiféle (pl. pszichés, látásfiziológiás) határon? A dolog nehezen
ellenőrizhető, hosszú hónapok megfigyelési sora kellene legalább
megközelítőleg azonos horizont előtt (egyáltalán: horizont előtt,
ami valószínűleg már éves, évtizedes adatsort jelentene, mire a sok
horizontközeli T.H.-észlelés összegyűlne), legalább közel azonos
időjárási körülmények között, azonos megfigyelő által: akinek
viszont a megfigyelés során bizonyosan változik a jelenséggel
kapcsolatos hozzáállása (megszokja a teleholdat). Marad a
mesterséges körülmények között, nagy soakságon végzett kísérlet.
Hajrá <a href="http://brit-tudosok.blogspot.com/">brit tudósok</a>!<br>
<br>
Ákos<br>
</body>
</html>