
<html dir="ltr">

<head>

<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=iso-8859-2">

<style id="owaParaStyle" type="text/css">P {margin-top:0;margin-bottom:0;}</style>

</head>

<body ocsi="0" fpstyle="1">

<div style="direction: ltr;font-family: Tahoma;color: #000000;font-size: 10pt;">2012. augusztus 26.<br>

<a href="http://apod.nasa.gov/apod" target="_blank">http://apod.nasa.gov/apod</a><br>

<a href="http://www.vcse.hu" target="_blank">http://www.vcse.hu</a><br>

<br>

A mellékelt HST-felvételen a Macskaszem-köd látszik, ami mintegy 3000 fényévre van tõlünk. Az NGC 6543 néven is ismeretes objektum egy planetáris köd. A köd közepén lévõ csillag valószínûleg kettõs.<br>

<br>

A planetáris ködök nevüket a 18. században kapták, amikor észrevették, hogy ezek kis nagyításokkal bolygószerûen néznek ki, de nagyobb nagyításokkal kiderült, hogy nem bolygók, hanem gázokból állnak (fõleg hidrogénbõl, héliumból, de oxigénbõl és nitrogénbõl

 is). A planetáris ködök vörös óriáscsillagokból keletkeznek. A vörös óriáscsillag színérõl kapta nevét, mérete pedig a Nap jelenlegi méretének 100-szorosa, de akár 1000-szerese is lehet. A vörös óriáscsillagnak éppen a nagy mérete miatt kicsi a felszíni gravitációja,

 ezért 1-2 millió év leforgása alatt akár tömegének 50%-át is elveszítheti! A lefújt anyag, és a vörös óriásról  gyors egymásutánban leváló héjak okozzák a táguló gázködöt a csillag körül, és ezt a táguló, gyorsan - mintegy 100 ezer év alatt - szétoszló ködöt

 látjuk planetáris ködként. A csillagból végül csak egy fehér törpe marad, ami a Napnál mintegy 50-100-szor kisebb méretû (a vörös óriásnál meg akár tízezerszer vagy többször is kisebb).<br>

<br>

Megjegyzés: mintegy 5-6 milliárd év múlva a Napból is vörös óriás, majd planetáris köd lesz.<br>

</div>

</body>

</html>