
<html dir="ltr">

<head>

<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=iso-8859-2">

<style id="owaParaStyle" type="text/css">P {margin-top:0;margin-bottom:0;}</style>

</head>

<body ocsi="0" fpstyle="1">

<div style="direction: ltr;font-family: Tahoma;color: #000000;font-size: 10pt;">2014. január 20.<br>

<a href="http://www.vcse.hu" target="_blank">http://www.vcse.hu</a><br>

<a href="http://apod.nasa.gov/apod" target="_blank">http://apod.nasa.gov/apod</a><br>

<br>

Régi, és a csillagászat egyik fontos kérdéseinek egyike, hogy milyen is az Univerzum szerkezete. A Sloan Digitial Sky Survey (SDSS) erre is keresi a választ. (SDSS: Sloan Digitális Égboltfelmérés; Sloan a néhai amerikai milliomos neve, aki támogatja a projektet;

 a projekt fő vezetője az USA-ba költözött Szalay Sándor, aki az MTA tagja is.) Ennek keretében egy 2,5 távcsővel, és a rászerelt rengeteg CCD-vel, speciális szűrőkkel milliónyi galaxis közepes pontosságú vöröseltolódását mérik meg - a nagypontosságú vöröseltolódás

 méréshez színképekre lenne szükség, ami ilyen halvány objektumokokra, ekkora tömegben ma még elérhetetlen. z=0,7-es vöröseltolódásig - ami kb. 6 milliárd fényév távolságnak felel meg - a galaxisok eloszlásában mutatkozó érdekes sűrűsödéseket figyeltek meg

 a műszerrel. Ezek a sűrűsödések kb. 490 millió fényévenkénti átlagos távolságonként következnek be, és a korai univerzum ún. barionikus hanghullám-oszcillációiból származnak. A bonyolult fizikusi név semmi egyebet nem takar, minthogy a korai Univerzumban,

 amikor még nem voltak sem csillagok, sem galaxisok, már felléptek sűrűségingadozások, és ahol az anyag sűrűbb volt, ott ma is sűrűbben fordulnak elő galaxisok. A mellékelt kép ezt a jelenséget próbálja meg illusztrálni - figyelem, ez a kép csak egy fantáziakép!<br>

<br>

Az SDSS honlapja: http://www.sdss.org/<br>

<br>

-------------------<br>

Virtuális Csillagászati Klubösszejövetel lesz skype-on e hét szerdán este nyolc órától, amire szeretettel várunk!<br>

</div>

</body>

</html>