Már a Geminida meteorraj maximumakor felmerült az ötlet, hogy ha lesz rá lehetőség a Quadrantida maximumot is meg kellene figyelni! Karácsony után elkezdtük folyamatosan figyelni az időjárási előrejelzéseket.

Az elején még biztató volt, hogy az enyhe időben valamelyik magasabb észlelőhelyről, esetleg az Adria mellöl lessük meg az eseményt. Szilveszterre óriásit változott a helyzet, északkelet felől sarkvidéki levegő árasztotta el az országot. De legalább száraz volt, így szinte mindenhol megszűnt a köd, kiderült az ég! Persze minden csoda 3 napig tart, hát ez még addig sem, mert délnyugat felől mediterrán ciklon támadta be az országot. Már kezdtünk lemondani a quadrantidákról, de mivel az időjárási helyzet percről percre változott, egyre inkább úgy nézett ki, hogy talán némi esélyünk lesz a keleti területeken, Hajdúság Nyírség környéke. Szinte az utolsó pillanatig bizonytalan volt az észlelőhely, szinte óránként tartottunk helyzetelemzést, hogy mi legyen, hova menjünk, egyáltalán lesz-e értelme elindulni valahova.

Végül döntés született, mivel Sárneczky Krisztián jóvoltából meghívást kaptunk az MTA Piszkéstetői csillagászati obszervatórium területére. Így hát útnak eredtünk, Tepi, Tordai Tamás, és én, bizonytalan esélyekkel, de lelkesen és reménykedve, hogy a Mátra ezen csúcsán talán szerencsénk lehet. Mint utólag kiderült, a lehet legjobban választottunk. Este 11 körül érkeztünk meg, csodás derült ég, de farkasordító hideg, és gyenge szél fogadott minket. Gyorsan körbejártuk a területet, honnan érdemes észlelni, és kis töprengést követően, az 60cm-es SC teleszkóp kupolája melletti füves területre esett a választás. Én gyorsan elkezdtem kipakolni, és összeszerelni a fotós felszerelésemet. Három gépet, három különböző objektívvel állítottam hadrendbe. Erősen bíztam benne, hogy a technika nem fogja feladni, hiszen az észlelés kezdetén, éjfél után tíz perccel, már -15 fok alatt volt a hőmérséklet!

Az első órákban kevés meteor hullott, de így is szinte mind Quadrantida volt. Fényesebb, csak elvétve, inkább a halványak domináltak.

De az idő előrehaladtával a darabszámuk, és a fényességük is nőt valamelyest. Az ég egészen fél négyig elfogadható volt, annak ellenére, hogy a holdsarló is egyre magasabbra emelkedett.

Fél négy után megérkeztek az első komolyabb fátyolfelhők, de rövid idő múlva, megint jobb lett az ég.

Fél öt előtt nemsokkal a szél a völgyekből erősen párás levegőt kezdett fölénk sodorni, amiből a nagy hideg miatt hódara kezdett kicsapódni.

Ekkor fejeztük be az észlelést, és kezdtünk összepakolni. Összegezve az éjszakát, nem túl erős, de mégis szép aktivitást láttunk, ami valójába a maximum felfutó szakasza volt, mivel a rádió meteoros észlelések alapján a maximum délelőtt 11 óra körül tetőzött. Az éjszaka leghidegebb szakasza fél 3 körül volt, ekkor a talaj felett 20-30cm-rel -17,5 fokot mértem.