Audiatur et altera pars

„Nomen est omen – mondta Plautus. A mondás jelentése megközelítő fordításban: Nevében a végzete. Értelmezve a név maga már árulkodó: jó vagy rossz irányban. Ha a hazai tágabb környezetünkre tekintünk, lehetne az MCSE mondjuk Kulin György Csillagászati Egyesület. Vagy a zalaegerszegi Vega, teszem azt Izsák Imre Csillagászati Egyesület.S a sort még hosszan lehetne folytatni.
Hogy miért nincs így azt most, ebben az ünnepélyes pillanatban ne firtassuk.” – írta Vértes Ernő az Egyesületi Híradó 2010/1. számának 27. oldalán.

„Audiatur et altera pars” – hallgattassék meg a másik fél is, annak okán, hogy az idézet utolsó mondata nyitva hagy egy minket érintő gondolatsort, melyet a magunk részéről lezárnánk, és talán a VCSE névadásának tényei sem lesznek unalmasak az Egyesületi Híradó Olvasói számára.

Egyesületünk, a Zala megyében működő, zalaegerszegi székhelyű Vega Csillagászati Egyesület 1994-ben alakult meg; elődje, a Vega Klub pedig 1991-ben jött létre. 1991-ben az amatőrcsillagászat helyzete Zalaegerszegen – minden bizonnyal hasonlóan az ország más részeihez – nem volt rózsás. A Csillagászat Baráti Köre addigra megszűnt, a TIT csillagászati tevékenysége egyre gyérebb lett. Eltűntek az ismeretterjesztő előadások is. Bár Zalaegerszegen is volt Uránia Csillagvizsgáló, a bemutatások oly’ ritkák voltak, hogy aki távcsővel akart az égre nézni, annak saját magának kellett gondoskodnia műszerről. A magyar amatőrcsillagászok új országos szervezetének, a Magyar Csillagászati Egyesületnek sem volt még Egerszegen sok tagja, helyi szervezetről ezért ekkortájt nem nagyon lehetett szó. Aki Egerszegen, a ’90-es évek legelején élményeit másokkal megosztva szerette volna művelni az amatőrcsillagászatot, annak nem volt adott semmilyen már létező, valóban működő közösség. A városnak egy nagy helyzeti előnye volt: Juhász Tibor szerkesztésében Zalaegerszegen jelent meg a legendás amatőrcsillagász folyóirat, a Szentmártoni Béla alapította Albireo, amely mintát mutatott arra, hogy hogyan lehet megismerni az éjszakai égbolt csodáit. S bár a lap maga nem jelentett élő helyi közösséget, mégis: Szentmártoni Béla lapjából megismerve az amatőrcsillagászat élményét és módszereit, az ő mély-ég- és kettőscsillag-katalógusait használva az észleléseinkhez, az ő példáját követtük a klub névadásában is, amikor elhatároztuk, legyen Zalaegerszegen ismét egy amatőrcsillagász klub, lehetőséget adva személyes találkozásokra, közös beszélgetésekre és munkára a helybéli amatőröknek.

A precedensértékű példa adva volt, így az AAK mintájára mi is egy csillagot választottunk névadóul, a nyári északi égbolt legfényesebb csillagát: a Vegát[1]. A Vega Klub és a Vega Csillagászati Egyesület neve tehát Szentmártoni Béla által alapított hagyományt követ, és úgy érezzük, ez a hagyomány semmivel sem értéktelenebb a névválasztás során felmerülő más lehetőségeknél.

A Vega Klub hamarosan mind céljait tekintve, mind taglétszámában kinőtte a klub kínálta kereteket. Így 1994-ben elhatároztuk, hogy a Vega Klubot hivatalosan is bejegyeztetjük, megalapítjuk a Vega Csillagászati Egyesületet – az előrelépés e vonala más szervezeteknél (a GAE-nél is) megfigyelhető természetes fejlődési útvonal. A saját magunk által létrehozott értékeket meg akartuk őrizni, tovább szerettük volna vinni: teljesen nyilvánvaló, magától értetődően természetes volt, hogy mind eddigi múltunk, mind a szervezet jellege és formája (csillagászati, egyesület) meg fog jelenni a névben. Az önazonosságunkat szimbolizáló Vegát nem tagadhatjuk meg.

A mi Egyesületünk életében évről évre két nagy esemény ismétlődik meg: a közgyűlés és a nyári megfigyelőtábor. Az éjszakai égbolttal természetesen inkább az utóbbiakon kerülünk kapcsolatba. A nyári táborokban, jóval vacsora után, amikor észleléshez készülünk, a szürkületben, a zenit tájékán a legelső csillag, amit megpillantunk, a Vega. Az igazi patrióták, az együvé tartozók élménye, amikor egymásnak mosolyogva mutatunk ilyenkor fölfelé: a Vega! Ezek a pillanatok azok közé tartoznak, melyek azonos érdeklődésű emberek csoportjából valami erősebb kötelékkel is összetartozókká teszik tagjainkat.

Zala megyében számos csillagász született, közülük – minden kétséget kizáróan – a  legkiemelkedőbb az 1929-ben született, és 1965-ben fiatalon elhunyt Izsák Imre Gyula, akiről holdkrátert és kisbolygót is elneveztek. Hogy szülővárosa nem feledkezett meg róla, azt jelzi a következő felsorolás: Juhász Tibor kezdeményezésére egerszegi szülőháza falán emléktáblát helyeztek el (az évenkénti megemlékezésen akkor és azóta is folyamatosan tiszteletét teszi a VCSE); Izsák nevét Zalaegerszegen 1991 óta képzőtársaság, 1994 óta alapítvány és általános iskola, valamint – a Zrínyi Miklós Gimnázium szervezésében – tanulmányi verseny is viseli. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Csillagászati Tanszékének csillagvizsgálóját 2007-ben az egyetem egykori hallgatójáról, Izsák Imréről nevezték el – az avatóünnepség fényéhez a VCSE jelentős anyagi támogatása is hozzájárult, arról nem is beszélve, hogy tagtársaink közül nem egy a csillagda külső munkatársaként vagy obszervátoraként maga is hozzájárult az Izsák Asztrofizikai Obszervatórium (IAO) elindításához és működtetéséhez. Úgy gondoljuk, hogy ez a névadás kiemelkedő jelentőségű: az ország legnagyobb hírű egyetemén nem végezhet csillagász szakos hallgató anélkül, hogy az elméleti jellegű égi mechanikai tanulmányain kívül a megfigyelési gyakorlatokon is ne találkozna Izsák Imre nevével, ráadásul ilyen különlegesen megbecsült módon. Az obszervatóriumban folyó kutatási eredmények közlése révén pedig a nemzetközi csillagászati élet is folyamatosan találkozhat a nevével (cikkei idézései mellett). Izsák univerzális jelentőségű személyisége pontosan ilyen elismerést, emlékművet érdemel hazájában – a VCSE pedig feladatának tekintette, hogy részt vegyen e névadásban, és amivel csak szükséges, segítse, hogy a 2007-es avatási ünnepség létrejöhessen, és az méltó legyen Izsák nevéhez.

A fentiek talán érzékeltetik: amikor a VCSE 1994-ben létrejött, már több zalaegerszegi civil szervezet is viselte Izsák nevét. Még ha lett volna is szándék, sem lett volna lehetőség felvenni nevét. Egyesületünk első elnöke, Simonkay Ferenc kezdeményezésére szándékunk inkább volt Izsák Csillagvizsgáló létrehozása: 13 évvel később örültünk, hogy melléállhatunk anyagilag és munkával is Érdi Bálint professzor kezdeményezéséhez, hogy az ELTE Csillagászati Tanszékének csillagdáját nevezze el a tanszék kollektívája IAO-nak. Ezen kívül pedig jó kapcsolatokat alakítottunk ki például az Izsák Imre Alapítvánnyal és az Izsák Imre Képzőtársasággal  – az egyébként velük sokáig közösen működtetett csillagászati szakkörből többen lettek a VCSE tagjai.

Habár csak a magunk dolgairól tartjuk ildomosnak szólni, a Magyar Csillagászati Egyesület Kulin Györgyről való elnevezése kapcsán oly’ nyilvánvaló a helyzet, hogy azt talán maga az MCSE is így látja, ahogy mi most pár sorban említjük. A Magyar Csillagászati Egyesület 1989-ben az 1946-os MCSE utódjaként alakult újjá: az alakuló közgyűlésen Kulin György is részt vett. Talán nem merészség azt gondolni, hogy Kulin maga is így, ezzel a névvel örült az újjáalakulásnak; ’89-ben egy élő ember nevét amúgy sem vehette volna fel a szervezet. Azt pedig tényleg elismerhetjük, hogy az MCSE ápolja Kulin emlékét (ld. pl. Kulin-emlékérem); de talán leginkább azzal, hogy így, ezzel a Kulin által adott névvel léteznek.

 

Csizmadia Ákos, Csizmadia Szilárd
a Vega Klub alapítói
a VCSE alapító tagjai

[1]     Hogy miért nem lett a szervezet neve az AAK-hoz még jobban hasonlító módon Vega Amatőrcsillagász Klub: ennek rövidítését, a VAK-ot disszonánsnak éreztük egy főleg vizuálisan észlelő amatőrcsillagász közösség esetében… Ennyit a dolog humoros oldaláról.