VCSE - Északi fény - Román Dávid
VCSE – Északi fény – Román Dávid

A múlt héten volt szerencsém eljutni Svédországba, azon belül is felautózni egészen az északi részre, és ha csak egy röpke másfél órára is, de gyönyörködni az északi fényben (Aurora borealis). Engedjétek meg, hogy az erről készült fotómat megosszam veletek. Aki teheti, nézze meg élőben, csodálatosan szép jelenség, a barátaimmal úgy visongattunk, mint gyerekek a cukorkaboltban.

A felvétel Jukkasjärvi-ban készült, 2017. március 17-én este 10 óra körül.

Az APOD mai felvételén David Necchi felvétele látható, amely augusztus végén készült Izlandon.

VCSE - Mai kép - Sarki fény Izland felett
VCSE – Mai kép – Sarki fény Izland felett

 

A sarki fény (az északi féltekén gyakran: északi fény (aurora borealis), délen: aurora australis) a Föld északi és déli sarkánál a légkörbe behatoló töltött részecskék (elsősorban protonok és elektronok) által keltett időleges fényjelenség. Az északi féltekén leginkább késő ősztől kora tavaszig figyelhető meg gyakrabban (de nem állandóan) az északi sarkkörtől északra. Magyarországról ritkán, átlagosan háromévente egyszer látható.

Nevét a római hajnalistennő Aurora nevéből alkották, de északi fény néven is ismert (a borealis jelentése északi, az australis pedig déli).

A töltött részecskék túlnyomóan a Napból származnak (napszél), kisebb hányadukat a Naprendszeren kívülről érkezett részecskék teszik ki. A töltött részecskéket a földi magnetoszféra nagyrészt eltéríti, a mágneses pólusok körüli tartományban azonban bejutnak a légkörbe. A részecskék ütköznek a légkör atomjaival, ionizálják és gerjesztik az atomokat, a gerjesztett atomok pedig fénykisugárzással térnek vissza alapállapotukba. A kibocsátott fény az atomra vagy molekulára jellemző színű. A színkép látható tartományában elsősorban az oxigén zöld és vörös, valamint a nitrogénmolekulák kékes-ibolya vonalai jelentkeznek, a sarki fény az ultraibolya tartományban is erős. A jelenség 80–1000 km magasságban fordul elő, de leggyakrabban 100 km magasságban figyelhető meg.

A sarki fény formái változatosak, állandóan változnak, gyakran függönyre, ívelt szalagokra emlékeztetnek vagy sugaras szerkezetűek. Műholdról készült felvételek tanúsága szerint a jelenség fénygyűrűként, glóriaként veszi körül a mágneses pólust. Összefüggést találtak a déli és az északi pólusnál fellépő fényjelenségek között. Erős naptevékenységet követően, mágneses viharok idején megváltozik a magnetoszféra szerkezete, ilyenkor a sarki fény alacsonyabb szélességi körökön, így nagyon ritkán Magyarországon is megfigyelhető. Sarki fényt a Naprendszer más mágneses bolygóinál (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) és azok egyes holdjainál (Io, Ganymedes) is megfigyeltek.

A sarki fénynek 5 formája ismert:
folt-forma: kisméretű fényjelenségek
ív-forma: enyhén görbülő szalagok
sáv-forma: csomós vagy ráncos alakúak
sugár-forma: egyenes fénynyalábok, amelyek a Föld mágneses erővonalait követik
fátyol-forma: diffúz, nagy kiterjedésű fénylések