A távolságok ismerete a csillagászatban rendkívül fontos, mert ez alapján mondhatjuk meg, hogy például egy objektum a valóságban mekkora teljesítménnyel sugároz, mekkora a mérete, vagy hogyan tágul az Univerzum stb.
VCSE - A Naphoz legközelebbi ismert csillagok és barna törpék. A cikkben ismertetett barna törpe ezeknél messzebb van. A kép forrása: https://www.space.com/25659-coldest-brown-dwarf-near-sun-discovery.html
VCSE – A Naphoz legközelebb lévő ismert csillagok és barna törpék. A cikkben ismertetett barna törpe ezeknél messzebb van, 19,2 fényévre. A képen szereplő angol nyelvű feliratok magyarul: Light-year: fényév. Oort Cloud: Oort-felhő. disc. és évszám: a felfedezés éve. Az Alfa Centauri esetében az 1839-es évszám arra utal, hogy ekkor mérték meg trigonometrikus parallaxisát, vagyis ekkor fedezték fel, hogy milyen közel van hozzánk – szabad szemmel látható csillagként természetesen ismerték korábban is.  A kép forrása: https://www.space.com/25659-coldest-brown-dwarf-near-sun-discovery.html
A barna törpék távolságát igen nehéz megmondani, mert halványak. A most bemutatásra kerülő WISE J154151.65-2250249 barna törpét csak 2011-ben fedezték fel, mert halványsága miatt a korábbi műszerekkel nem lehetett megtalálni. A WISE egy infravörös felmérés volt, amiben halvány, hideg, optikaiban nem, de infravörösben elég fényes objektumokat is meg lehetett örökíteni. Fényessége a J-sávban 20,99 magnitúdó, látható fényben még halványabb. Pl. a 20 magnitúdóig észlelő Gaia nem is látja, így nincs rá közvetlen trigonometrikus parallaxissal mért távolságértékünk. A Hubble Űrtávcső (HST) és a Spitzer infravörös űrtávcső felvételein viszont látszik. Y1 színképosztályú, 350-441 K között lehet a hőmérséklete, és modellszámítások szerint 12-31 jupitertömegű lehet.
Ha ismerjük egy objektum spektrumát, vagy legalább a magnitúdóit több hullámhosszon, akkor megmondhatjuk, melyik elméleti spektrummodell illeszkedik legjobban a mérésekhez. Az illeszkedés megtalálásához a távolságot is változtatni kell, hiszen a távolabbi objektum halványabb. Addig kell változtatni a távolságot, hőmérsékletet, kémiai összetételt stb., amíg a megfigyelt magnitúdókat vissza nem kapjuk a lehető legjobb egyezéssel. Ilyen módszerrel ennek a barna törpének a távolságára mindössze 2,8 parszeket (pc) kaptak, a hibahatár lefelé 0,6 pc, felfelé 1,3 pc volt. Vagyis igen közel lenne hozzánk (az Alfa Centauri hármas rendszere, ami a Proxima Centaurit is tartalmazza és a Naphoz legközelebbi csillagnak szokás nevezni, mintegy 1,3 pc-re van). Ugyanakkor több spektrummodell is létezik barna törpékre, és más modell illesztésével a távolság 8,2 pc-nek adódott, tehát a kétféle módszer jelentős ellentmondásban volt. 2012-ben ezt gondosabb analízis révén 4,3 parszekre javították. Mint látható, meglehetősen ellentmondó eredményeket kaptak korábban.
2013-ban egy vizsgálat 6,75 pc-s távolságot állapított meg, egy másik azt mondta, hogy legalább 6 parszekre vagy többre van.
2014-ben felfedeztek egy 2,5 mg-vel fényesebb, tőle 1″-re lévő másik csillagot, ami zavarta az ilyen elméleti modellspektrumok illesztését – ez lehetett az egyik fő oka a korábbi, ellentondó eredményeknek. Mivel a Spitzer képskálája nem túl jó, korábban nem lehetett a két objektumot szétválasztani. A Hubble űrtávcső jobb képskálája – vagyis nagyobb térbeli felbontása – viszont lehetővé tette a szoros, optikai kettőscsillag felbontását, és a barna törpe távolságára   parszeket kaptak.
A Gaia DR2 az optikaiban jól látható csillagok milliárdjára mérte meg a nagyon pontos trigonometrikus parallaxisértékeket. Ezekkel a HST korábbi képeit jobban lehetett kalibrálni és pontosabban lehetett figyelembe venni a csillagok sajátmozgását, illetve azt, hogy a parallaxisok miatt ők is elmozdultak a képen az idők folyamán. Ezzel a háttércsillagok pozícióját pontosabban meghatározták a HST-képeken – a Gaia nem látta a barna törpét. A barna törpe pozícióját az így kalibrált HST-képeken szereplő csillagokhoz mérték, és pontosabb távolságot kaptak: a barna törpe eszerint tőlünk  parszekre van, ami most már megbízható értéknek tekinthető. Ez a távolság kb. 19,2 fényévet jelent a Naptól.
Ez is mutatja, hogy még a Gaia DR2 fantasztikus pontosságú parallaxisértékeinek világában is milyen nehéz egy-egy nagyon közeli objektum távolságát pontosan meghatározni. Jelen esetben három nagy értékű műhold (Gaia, Spitzer, HST) kellett hozzá.

A bolygók és a csillagok között helyezkednek el a barna törpék. A bolygókban nincs természetes eredetű magfúzió, a barna törpékben kb. százezer évig a deutérium-atommagok egyesülnek, de utána a folyamat leáll, és bolygók módjára összehúzódnak olyan Jupiter méretűre; a csillagokban viszont évmilliókon-évmilliárdokon át egyesülnek a hidrogénatomok héliumatommagokká vagy más fúziós folyamatok is végbemehetnek bennük, csillagtömegtől és kortól függően.

 T típusú barna törpe művészi ábrázolása
T típusú barna törpe művészi ábrázolása

Nem világos, mennyi barna törpe lehet a Tejútrendszerben, mindenesetre biztosan kevesebb, mint olyan 25 éve megtippelték (akkor azt várták, több van belőlük, mint csillagból!). Egy 2004-es és egy 2008-as tanulmány szerint minden három csillagra jut csak egy barna törpe az Orion-ködben. Egy 2012-es tanulmány szerint ennél is kevesebben vannak, minden 6 csillagra jut csak egy barna törpe a mezőben (vagyis olyan helyeken, amelyek nem tartoznak sem nyilthalmazhoz, sem gömbhalmazhoz, sem csillagkeletkezési régióhoz), egy 2016-os tanulmány ezt lényegében megerősítette, aszerint a Nap környezetében minden 5,2 csillagra jut egy barna törpe. Egy másik, szintén 2016-os tanulmány szerint viszont a legszűkebb, 10 parszeken belüli környezetünkben csak minden 10 csillagra juthat egy barna törpe. Szóval, a becslések szórnak, de az biztos, hogy barna törpéből jóval kevesebb van, mint csillagból, de hogy mennyivel kevesebb, attól függ, hogy egy születőben lévő nyilthalmazra tekintünk vagy a mezőre.

Még izgalmasabb egy friss tanulmány szerint, hogy az a kevés barna törpe sem egyenletesen oszlik el környezetünkben. Hat és fél parszeken belül 136 csillagot és 26 barna törpét ismerünk. A csillagok egyenletesen oszlanak el köröttünk. Viszont csak öt barna törpe található előttünk, abban a féltekében, amerre a Nap halad, miközben megkerüli a Naprendszer centrumát, a többi 21 mögöttünk van. Ez nem egyenletes eloszlás, ilyen arányok véletlenszerű kialakulásának az esélye csak 0,2%.

A jelenség felfedezői (német csillagászok a potsdami Leibniz Intézetből) úgy gondolják, semmiféle asztrofizikai magyarázata nincs ennek a furcsa eloszlásnak, inkább arról lehet szó, hogy egyszerűen a Nap mozgásának irányában lévő féltekét még nem nagyon vizsgálták át barna törpék után, inkább arra kellene keresni, ha a közelieket meg akarjuk találni. Nézetük szerint az egyenletlen eloszlás arra utal, hogy messze nem találtuk meg a közeli barna törpéket még, de majd ha sikerül, az eloszlás egyenletessé válik.

Összevetve ezt a közeli fehér törpékre vonatkozó vizsgálattal (http://vcse.hu/feher-torpek-a-nap-40-parszekos-kornyezeteben/), úgy tűnik, hogy 406 évvel a távcső feltalálása után is még nagyon-nagyon feltérképezetlen még a Nap körüli, közeli kozmikus környezetünk is, ha a halványabb, ezért nehezebben észrevehető égitesteket listázzuk.