Úgy néztem meg a filmet (Ne nézz fel! Don’t Look Up! Írta és rendezte Adam McKay, Netflix, 2021), hogy alig tudtam róla valamit. Azért ez a mai médiakörnyezetben nem evidencia. Nincs egyszerű dolgunk, ha valóban meglepetéseket, új élményeket akarunk kapni egy filmtől. Hiába bevett gyakorlat a nagybetűs „vigyázat SPOILER!” figyelmeztetés, azért valahogy mégiscsak tudjuk már jó előre, miről fog szólni egy film, és nagyjából mit várhatunk tőle; a könnyen elérhető kritikák, ismertetők, trailerek, felbukkanó hosszabb-rövidebb részletek, óhatatlanul a szemünk elé kerülő vélemények tengerében nehéz tiszta lappal indítani egy mozit.

A Subaru Távcső lézeres vezetője műcsillagot hoz létre a felsőlégkörben az adaptív optika használatához. Forrás: Subaru Telescope of NAOJ Subaru Gallery, Courtesy of NAOJ

A Ne nézz fel! esetében majdnem teljesen sikerült elérni a tabula rasa állapotát. Csak a filmelőzetest láttam, és még egy baráti véleményt hallottam róla, ami azonban mindössze annyi volt, hogy „tök jó film, nézzétek meg, érdemes”. Így összességében azt vártam, hogy egy üstökös becsapódásról, csillagászokról és akadékoskodó politikusokról szóló drámát fogok látni.

Olvasd tovább

A Vega Csillagászati Egyesülethez e-mailben és privát facebook-üzenetekben tucatnyi megkeresés érkezett az elmúlt három napban az 1994 WR12 jelű kisbolygó ügyében: vajon nekiütközik-e a Földnek? Letörli-e Indiát a Földről? Nagyobb robbanást idéz-e elő, mint az eddigi legnagyobb nukleáris bomba?

Mindegyik kérdésre nemleges a válasz:

    • az 1994 WR12 nem ütközik neki a Földnek 2021-ben sem,
    • ezért egyetlen települést, országot sem fenyeget a megsemmisülés veszélye,
    • és robbanást sem idéz ezért elő a Föld légkörében vagy felszínén.

Nehéz látni, milyen információforrásból, és az automata (félre)fordítók milyen ferdítéséből merültek fel ezek a kérdések. A valós képhez ezért az alábbi információkat adjuk.

Olvasd tovább

2019. június 22-én, magyar idő szerint délelőtt készült képeken egy 2019 MO-nak elkeresztelt, gyorsan mozgó objektumot fedeztek fel. Az észlelések Hawaii-ról készültek, ott tehát éjjel volt. A felfedezés a Pan-STARRS2 1,8 méteres Ritchey-Chrétien távcsővével, illetve az ATLAS 0,5 m-es reflektorával történt. Abszolút fényessége mindössze 29,3 magnitúdó volt, ami alapján mérete 3-4 méteresre tehető.

Az objektum a Karib-tenger térségében csapódott be, miután meteorként húzott át a légkörön. Így a 2019 MO egy meteoroidnak tekinthető (bár mérete meghaladja az IAU által a meteoroidok-kisbolygók közt megállapított 1 méteres határt). A becsapódás június 22-én, magyar idő szerint a késő esti órákban történt. Nappal készült műholdas felvételeken látszik is a nyoma. Ez a negyedik ismert eset, amikor a becsapódás előtt még a világűrben felfedezték a neküönk ütköző égitestet.

A becsapódást a GOES-16 műhold észlelte, képét itt mutatjuk be:

VCSE - A GEOS-16 műhold felvétele a becsapódás fényéről (fehér folt). A kép tetején Haiti, Dominika, illetve Puerto Rico szigete van berajzolva. - Spiegel Online
VCSE – A GOES-16 műhold felvétele a becsapódás fényéről (fehér folt). A kép tetején Haiti, Dominika, illetve Puerto Rico szigete van berajzolva. A képen a nyom feltehetően szaturálódott, azért terjed ki ennyire (vagyis műszereffektusnak gondolható, a valóságban kisebb lehetett) – Spiegel Online

 

VCSE - A Föld, a 2019 MO pályája (fehér), és a Föld pályája (kék). Forrás: JPL, wikipedia
VCSE – A Föld, a 2019 MO pályája (fehér), és a Föld pályája (kék). Forrás: JPL, wikipedia

Az ATLAS felfedezése után a Pan-STARRS2 is elkezdte észlelni, és két órával később bizonyossá vált a nagyon hamar történő becsapódás.

VCSE - A 2019 MO pályája, az infrahang és radardetektálások helye. - Forrás: University of Hawaii
VCSE – A 2019 MO pályája, az infrahang és radardetektálások helye. – Forrás: University of Hawaii

A 2019 MO mozgása 3:1 arányú rezonanciában volt a Jupiterrel, és talán Alinda-típusú kisbolygók közé tartozott. Ezek fél nagytengelye 2,5 CSE körüli, az excentricitás 0,4 és 0,65 közötti. (Az excentrikus pálya miatt keresztezhetik ezek a földpályát.) A névadó (887) Alindát Max Wolf fedezte fel 1918-ban.

Becsapódásuk előtt korábban a 2008 TC3, 2014 AA és 2018 LA kisbolygókat (inkább meteoroidokat) figyelték meg.

Forrás: IAU CBET 4638 (2019. jún. 28.) és Spiegel Online, wikipedia, University of Hawaii

A Jupiter erős gravitációs tere eltéríti a kisbolygókat, üstökösöket a Nap körüli szokott pályájukról, ha túl közel mennek hozzá, és nem egy nem egyszerűen másik pályára áll a Nap körül ilyen erős perturbáció után, hanem vagy örökre kirepül a Naprendszerből, vagy épp ellenkezőleg beleütközik a Jupiterbe. Ilyen eseményt figyeltünk meg 1994-ben, amikor kis, 6 cm-es távcsővel is láttuk már a több részre szakadt Shoemaker-Levy 9 üstökös becsapódásának nyomait a Jupiter légkörében, mint sűrű, fekete, nagyméretű felhőket. Talán a 19. században is megfigyelt hasonlót Konkoly Thege Miklós. Néhány más múltbéli, több évtizeddel ezelőtt készült megfigyelés is arra utalhat, hogy olyan felhőnyomokat láttak az akkori észlelők a Jupiteren, amelyek ilyen becsapódásokkor jönnek létre. Senki nem tudja azonban, mikor lesz a következő, és milyen gyakran történik ilyesmi.
Az a nagyon erős gyanú, hogy 2016. március 17-én egy ilyen kisebb kisbolygó vagy üstökösmag becsapódott a Jupiterbe. Az alábbi videó és fotó mutatja a becsapódáskor keletkező fényt és a nyomokat. A jelenséget egy ír amatőrcsillagász rögzítette, nevezetesen John McKeon, egy 28,5 cm-es Schmidt-Cassegrain távcsővel.

A fenti, John McKeon által készített felvételen a becsapódás időpontja 00:48:45 UT. A videó felvételt  28,5 cm-es Schmidt-Cassegrain távcsőre szerelt ASI120mm kamerával és 742nm sávközepű IR szűrő segítségével készült.

Korábban 2009. július 19-én és 2010. június 3-án figyeltek meg hasonló, becsapódásgyanús jelenséget a Jupiteren. A 2016-os jelenségről a videó itt tekinthető meg: http://www.space.com/32411-jupiter-hit-by-comet-asteroid-video.html.