Ez az észlelőhétvége már a második volt a VCSE őszi találkozóinak sorában. Akik nem tudtak eljönni Trahüttenbe az ausztriai hétvégére, most találkozhattak a szokásos helyszínen Dobronhegy-Balázsfán. Többen pedig mindkét rendezvényen megjelentek.

VCSE – Az őszi észlelőhétvége csapata. Akik maradtak nappal is. (Fotó: Román Dávid)

A jelentkezők száma minden korábbi létszámot felülmúlt. A meghirdetést követően 1 héten belül már sátrat is kellett javasolni, mivel 21 fő jelentkezett. (A helyszínen 16 embernek jut ágy vagy matrac.) Aztán változott az időjárás, jött az eső és jöttek a megfázásos tünetek. Betegség miatt hárman mondták le a részvételt, két főnek munka miatt nem sikerült hozzánk csatlakozni (de volt olyan, akiről nem tudjuk, hogy miért nem jött, és volt olyan is, aki nem jelentkezett, de szólt, hogy “bocs, mégsem tud jönni”). Szóval csöpörgős csütörtök este még kíváncsian vártuk, hogy végül összejön-e öt fő vagy sem, lesz-e derült pénteken, vagy csak szombaton.

Olvasd tovább

2020. szeptember 18-án és 19-én, a Dobronhegy-Balázsfán, a VCSE Őszi Észlelőhétvége keretében készült felvételemet szeretném megosztani veletek, mely a Messier 13 “Herkules-gömbhalmazról” készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 színes hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült,  95×120 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.

Ágoston Zsolt - M13 Herkules-gömbhalmaz - VCSE
Ágoston Zsolt – M13 Herkules-gömbhalmaz – VCSE

Talán a leglátványosabb gömbhalmaz az északi égbolton, nagyon kedvező elhelyezkedése van a nyári, koraőszi hónapokban. Sir Edmond Halley fedezte fel 1714-ben, majd Messier 1764-ben vette fel a katalógusába. A Herkules csillagképben található, 11,7 milliárd éves. 25 000 fényévre található a Földtől. Kb. 300 000 csillag alkotja, átmérője 140 fényév. Magjában ötszázszor sűrűbben fordulnak elő a csillagok, mint a Nap környezetében. A felvétel jobb felső sarkában látható az NGC 6207 galaxis, illetve félúton a gömbhalmaz és az NGC 6207 között a pici látszó méretű IC 4617 galaxis is megfigyelhető (utóbbi egy csillaghoz nagyon közel).

1974. november 16-án az areciboi rádióteleszkópból rádióadást indítottak a gömbhalmaz felé, ezzel egy esetleges földönkívüli technológiai civilizációnak szerettek volna üzenetet küldeni. Az üzenetet Frank Drake és Carl Sagan írta, 1672 bitből áll, ami két prímszám, 23 és 73 szorzata, 23 oszlopba és 73 sorba rendezve. A digitális formátumban küldött üzenetet grafikusan megjelenítve egy ábra jön ki, mely többek között kettes számrendszerbeli számokat 1-10-ig, a DNS-t felépítő elemek rendszámát, egy emberalakot, a DNS kettős spirál ábráját, a Naprendszert alkotó bolygókat, és az Arecibo-rádióteleszkóp ábráját tartalmazza, leegyszerűsített formában. Az üzenet elküldése mégis inkább technológiai demonstráció volt, mert ugyan a gömbhalmaz peremén létezhetnek olyan csillagok, melyeknek stabil bolygópályái alakulhattak ki, de mire 25 000 év múlva az üzenet megérkezne, a gömbhalmaz már teljesen más helyen lesz. Az üzenetet egyetlen alkalommal küldték el, 1672 másodperces adás keretében. (A főszerk. megjegyzése: egyes csillagászok szerint a célpont nemcsak a gömbhalmaz sajátmozgásának elhanyagolása miatt lett rosszul megtervezve, de a célpont fémtartalma miatt is. Az M13 nagyon fémszegény gömbhalmaz (a csillagászatban minden fém, ami nem hidrogén és nem hélium), így ha tippelni kellene, hol valószínűbb az élet, akkor első helyen nem egy fémszegény gömbhalmazt szerepeltetnénk, ahol lényegesen nagyon kevés van azokból az anyagokból, amikből életformákat lehetne felépíteni, legyen az szénalapú vagy szilíciumalapú stb. Ez egy újabb érv azon túl, hogy a gömbhalmazokban kevés csillag körül lehet stabil bolygópálya, hogy miért valószínűtlenebb az élet egy gömbhalmazban, mint egy mezőcsillag körül.)

Az Arecibo rádiótávcső üzenete grafikusan

2020. szeptember 18-án és 19-én a Dobronhegy-Balázsfán, a VCSE Őszi Észlelőhétvége keretében a Messier 33 “Triangulum-galaxisról” készült felvételemet szeretném megosztani Veletek. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 színes hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült,  40×210 s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.

Ágoston Zsolt - M33 Triangulum-galaxis - VCSE
Ágoston Zsolt – M33 Triangulum-galaxis – VCSE

Olvasd tovább

VCSE – Az Egyesület 2019. tavaszi észlelőhétvégéje Dobronhegyen (Zala megye) – Fotó: Ágoston Zsolt
A Vega Csillagászati Egyesület 2020. évi őszi észlelőhétvégéjét Dobronhegy-Balázsfán tartjuk szeptember 18/19-e és 19/20-a éjszakáján. 16 főig lehet ott aludni, de ha valaki szállását máshol megoldja vagy hazamegy autójával, akkor ennél többen is részt vehetünk rajta. A szálláshely igénybevétele jelentkezési sorrendben történik, VCSE-tagok előnyben vannak a többiekkel szemben.

Olvasd tovább

Megosztanám veletek a kiváló hangulatú VCSE tavaszi észlelőhétvégéjén, 2017. április 29-én, Dobronhegy-Balázsfán készült asztrofotómat az M49 katalógusszámú és az aztt övező galaxisokról. A felvételt 49x300s objektum (light), 20 sötét (dark), 40 mezősimító (flat) és 20 flatdark, ISO 1600 képből állítottam össze. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 150/750-es Newton tubussal és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült.

VCSE - Messier 49 és környezete -Ágoston Zsolt
VCSE – Messier 49 és környezete -Ágoston Zsolt

 

VCSE - Messier 49 és környezete - Ágoston Zsolt
VCSE – Messier 49 és környezete – Ágoston Zsolt

A megfigyelőrét viszonylag fényszennyezésmentes volt, és ezúttal készítettem flatdark képeket is, ezek miatt könnyebb volt a képek feldolgozása is: a háttérgradiens jóval egyenletesebb volt, mint máskor.

Charles Messier 1771. február 19-én fedezte fel és vette fel katalógusába az M49 galaxist. A mintegy 2000 tagot számláló Virgo-halmaz elsőként felfedezett tagja, rádiógalaxis, illetve a magjából érkező erős röntgensugárzás alapján valószínűleg egy különösen nagytömegű (565 millió naptömegű) fekete lyuk otthona. Megközelítőleg hatezer gömbhalmazból álló gyűjteménye is van az elliptikus galaxisnak, az UGC 7636 törpegalaxis jelenleg olvad össze vele. Távolsága a Földtől 58 millió fényév, 170 000 fényév az átmérője, mintegy 200 milliárd csillagból áll.

Az NGC 4535 egy küllős spirálgalaxis, szintén a Virgo-halmaz tagja. Galaktikus síkja 43 fokos szögben látszik, így spirálkarjai könnyen megfigyelhetőek. “McLeish objektumának” is nevezik, a Földtől 54 millió fényévre található.

Az NGC 4526 egy lencsés (lenticular) galaxis, lencseszerű külső szerkezete veszi körül a belső spirális szerkezetet (ezt nem lehet a fényképen megfigyelni). 55 millió fényévre található a Földtől, szintén a Virgo-halmaz tagja, magjában gyorsan áramló molekuláris gázok alapján arra következtetnek, hogy egy 450 millió naptömegű különösen nagytömegű fekete lyuk található belsejében.

A leghalványabb galaxis, amit megtaláltam a LEDA 41103, 17,5 magnitúdóval.