VCSE - Ütközés az NGC 3256-ban - APOD, NASA, ESA, HST
VCSE – Ütközés az NGC 3256-ban – APOD, NASA, ESA, HST

Az NGC 3256-ot John Herschel fedezte fel 1835. február 3-án déli útja során. 1833-ban ment hajóval Angliából Dél-Afrikába, a következő év elején érkezett meg Fokvárosba, és 1838-ig ott is maradt. Déli féltekei észleléseit 1847-ben egy könyvben publikálta. (Ugyanebben a könyvében adott neveket a Szaturnusz akkor ismert holdjai közül a Mimas-nak, az Enceladus-nak, a Tethys-nek, a Dione-nek, a Rhea-nak, a Titan-nak és a Iapetus-nak. E déli utazás során megfigyelte a Halley-üstökös 1835. évi visszatérését, ami arról a féltekéről jobban látszódott, az Éta Carinae 1837. évi kitörését, fogadta a világ körüli úton lévő Charles Darwint, akit részben John Herschellel Fokvárosban folytatott beszélgetései is inspiráltak később az evolúcióval kapcsolatos kutatómunkára (főleg az időről és a geológiáról értekezett ekkor Herschel), feleségével együtt virágmintákat gyűjtöttek. Tartalmas egy út lehetett!

A Dél-Afrikai Csillagvizsgálótól csak pár utcára van a fokvárosi Herschel-utca, nevének egyik megörökítése a sok közül.

Az NGC 3256 vizuálisan 11,5 magnitúdós, Sb típusú spirálgalaxis, és messze délen, a Vela (Vitorla) csillagképben látszik -43°54′-es deklináción. Magyarország legdélebbi települése mostanság Beremend, onnét nézve 0°19′-re emelkedik a horizont fölé nagy néha. Gyakorlatilag tehát Közép-Európából megfigyelhetetlen objektum, és Dél-Európában sem jön sokkal 5-10° horizont feletti magasság fölé. Látszó mérete kb. 3×2 ívperc. Távolsága kb. 100 millió fényév, a Hydra-Centaurus – szuperhalmaz tagja.

Az NGC 3256 valójában két, éppen ütköző galaxisból áll. Az árapályerők által létrehozott, leszakadó csóvákban fiatal nyílthalmazok látszanak. magja kettős, hiszen a két ütköző galaxis magját látjuk benne. Éppen ezért érdemes kinagyítani a képet és a magjában nézelődni kicsit. Infravörösben nézve az NGC 3256 a legfényesebb közeli galaxis.

A két mag 5″-re van egymástól, valós távolságuk egymástól mindössze 850 parszek. Mindkét galaxismag jól látszik infravörösben és rádiótartományban, de a déli magot a porfelhők elrejtik az optikai tartománybeli szemek elől. Egyes tanulmányok szerint akár egy harmadik mag is lehet, ami csak közepes infravörösben látszik – talán egy harmadik volt galaxis magja, ami szintén részt vesz a magok egyesülésében. Az északi magból ionizált gáz fúvódik ki.

Az NGC 3256 az ütközött, majd az összeolvadó galaxisok egyesülésének utolsó fázisaiba enged részletes bepillantást, mert közel van hozzánk. Éppen ezért a Spitzer infravörös és a Chandra röntgentávcsővel is megfigyelték.  Ez alapján a déli, optikaiban nem látszódó mag Seyfert 2-es típusú galaxismag lehet, a másik mag normálisnak tűnik.

A galaxisban rengeteg rózsaszínes, vöröses HII-régió látszik, köztük szuper-csillaghalmazok és a Tarantula-ködnél a valóságban 75-ször fényesebb ködös csillaghalmazok is. Sok HII-régióban figyeltek meg szupernóva-maradványoktól és talán fekete lyukat tartalmazó kettősöktől származó röntgensugárzást. Nem egy HII-régióból a későbbiekben valószínűleg gömbhalmazok is fognak keletkezni.

A galaxis hidrogénhez kapcsolható sugárzásának jó 75%-a a leszakadó csóvákból érkezik. Két ilyen csóvája van a galaxisnak. A két csóva színe különböző, mert koruk is különböző: 841 és 288 millió éve alakultak ki a bennük látható csillagok.

Az NGC 3256-nak sok apró kísérőgalaxisa is van, némelyiket az árapályerők éppen szétszakítják (pl. NGC 3263).

A fenti felvételt a Hubble Űrtávcső (HST) készítette erről a csillagvárosról.

Az APOD mai felvételén Robert Gendler által feldolgozott, a Subaru teleszkóp (NAOJ), a Hubble Űrtávcső, és az Európai Déli Obszervatórium felvételeiből készített kompozit képe látható.

VCSE - Mai kép - Messier 83 - A Déli Szélkerék Galaxis
VCSE – Mai kép – Messier 83 – A Déli Szélkerék Galaxis

A kompozit képen az M83 extragalaxis látható. Nicolas Louis de Lacaille francia csillagász fedezte fel a Jóreménység-foknál 1752 februárjában. Nicolas Louis de Lacaille Jóreménység-foki expedíciójának az volt a célja, hogy a bolygók távolságát a lehető legpontosabban meghatározhassa parallaxis módszer segítségével. Két évig tartó expedíciója során közel 10 000 déli csillagot valamint 42 ködösséget katalogizált – köztük a Déli Szélkerék-galaxist. Charles Messier mintegy 20 évvel de Laciall halála után, 1781. február 17-én vette fel katalógusába a galaxist, 83-as sorszámmal. Olvasd tovább

Az APOD mai felvételén a Messier 96 spirálgalaxis látható. A felvételt a Hubble Űrtávcső készítette.

 

VCSE - Mai Kép - Messier 96
VCSE – Mai Kép – Messier 96

 

A Messier 96 (rövidítve M96, vagy más nevén NGC 3368) spirálgalaxis ( SAB (RS) ab) a Leo (Oroszlán) csillagképben, a Leo I galaxiscsoport – más néven M96 galaxiscsoport – legfényesebb tagja. Olvasd tovább

Az APOD felvételén az NGC 1316 és NGC 1317 párosa látható.

VCSE - Mai kép - NGC 1316 – galaxisütközés után
VCSE – Mai kép – NGC 1316 – galaxisütközés után

 

NGC 1316
NGC 1316 (más néven Fornax A) egy lentikuláris galaxis, amely tőlünk mintegy 60 millió fényévre található a déli féltekéről látható Fornax (Kemence) csillagképben. A képen ez a középen lévő, nagyobb galaxis.  A képen tőle felfelé az NGC 1317 látszik. Olvasd tovább

Az APOD mai felvételén az Arp 159 és az NGC 4725 galaxis-testvérpárosa látható. A felvételt Stephen Leshin készítette.

 Arp 159 és az NGC 4725
Arp 159 és az NGC 4725

Mindkét galaxis a Bereniké Haja csillagképben található. Ez a csillagkép mintegy 40 csillagból áll és valószínűleg egy csillagáramot (mozgási halmazt) képez. A Bereniké Haja csillagképben található az Északi Galaktikus Pólus (RA: 12h 51.42m; D: 27° 07.8′, J2000.0-s epochára) (a Tejútrendszer észak felé mutató forgástengelye).

A csillagkép tartalmazza a Virgo-galaxishalmaz északi részét (mely ismert Coma-Virgo halmazként is). A halmaz közepe 52 millió fényévre található.

Az NGC 4725-ről, az Egykarú Spirálgalaxisról a 2015. 04. 17-i „Mai képben” lehet részletesen olvasni.

Az Arp 159-t (más néven NGC 4747, PGC 43586) William Herschel fedezte fel 1785. április 6-án. Megközelítőleg 45 millió fényév távolságra található. (Kicsit messzebb van, mint az NGC 4725.) Éléről látszó spirálgalaxis, melyben vastag porsávok találhatók, és néhány ár-apály keltette nyúlványa is megfigyelhető.

Az NGC 4747 nyúlványainak iránya az NGC 4725 gravitációs hatására vezethető vissza, erősen valószínűsítve, hogy a két galaxis erős között gravitációs kölcsönhatás működik. Ez a kölcsönhatás lehet a felelős azért is, hogy az NGC 4725 csupán egyetlen karral rendelkezik.

Az NGC 4747 magvidéke az ott található idős csillagoknak köszönhetően sárgás színű, míg spirálkarjai kék színűek, hasonlóan a szomszédjában található óriásglaxishoz.