gravA következő Virtuális Csillagászati Klub-összejövetel 2016. november 21-én lesz, szokás szerint skype-on és a www.galileowebcast.hu oldal segítségével.

Előadó: Csizmadia Szilárd
Cím: Út a gravitációs hullámokig
Kivonat: Az előadás megpróbálja felvázolni annak történetét, hogy hogyan jutottunk el a gravitációs hullámok detektálásáig. A történetet a 19. századból indítjuk, amikor először merültek fel kétségek a newtoni gravitációs elmélettel kapcsolatban (ennek gyökerei egyébként még a 17. századra, Huyghens észrevételéig nyúlnak vissza). Ezután a relativitáselmélet alapjait ismertetjük, reményeink szerint közérthető formában, majd az általános relativitáselmélet mozgástörvényét mutatjuk be. Az előadás vége a gravitációs hullámokról szól, mindennek elméleti hátteréről és 21. századi mérési módjairól.

 

Az APOD mai felvételén Jurij Beleckij asztrotájképe látható.

VCSE - Mai kép - Tejút és az éjszakai légkörfény
VCSE – Mai kép – Tejút és az éjszakai légkörfény

A szeptember 1-én készült felvétel a chilei téli éjszakai égboltot mutatja meg. A felvételkülönlegessége a kép közepén függőlegesen látható Tejút sávját közrefogó vöröses színű légkörfény, a légköri hullámok (angol neve a jelenségnek : airglow).

A légkörfény hazánkban sem sem lenne ritka jelenség. Azonban a megfigyeléséhez különösen sötét égre és kiváló átlátszóságra van szükség. Elsősorban hidegfrontok utáni éjjelen érdemes keresni, fotózni. Nagy érzékenység és/vagy hosszú záridejű feltétlen szükséges hozzá, hogy megörökítsük, de egy gyengébb fényképezőgép is alkalmas rá, ha pl. tudunk néhány perces vezetett képet csinálni.

A légkörfény a magaslégkörben (100 km) keletkező fotokémiai jelenség, spektruma szabálytalan és erősen változó időben és a földrajzi szélesség függvényében. A Napból érkező extrém tartományú (100-280 nm ) UV sugárzás hatására a ritka közegben kémiai reakciók alakulnak ki, s ezek nyomán szabadulnak fel a fénylést létrehozó fotonok. A sarki fénnyel ellentétben a légkörfény a bolygón bárhol észlelhető jelenség, de megjelenése lényegesen halványabb, s mivel a besugárzás hiányában az éjszakai égbolton nincs, ami tovább generálja, így az idő előrehaladtával intenzitása csökken. Színe legtöbbször jellegzetes zöld, néha pedig vörös. Szabad szemmel a színét csak extrém sötét helyről lehet látni.

A felvételen létható koncentrikus körökre emlékeztető mintázat a troposzférában lejátszódó meteorológia folyamatok és a mezoszférában terjedő légköri felületi hullámok kölcsönhatása. (Angolul ezek a hullámok a gravity wave nevet visleik, amelyek fordításkor nem keverendőek össze a gravitational waves-szel. A gravitációs hullámok az általános relativitáselmélet által megjósolt jelenségek, a felületi hullámok azonban a vízfelszínen terjedőhöz hasonló hullámok. Az angolban ez kevésbbé jobban meg van különböztetve: gravitational waves és gravity waves, magyraul gravitációs iléltve felületi hullámok.)