A DI Cha csillagrendszerét ábrázoló kép a Hubble űrtávcső 2015. október 30-i archívumából lett kiválasztva. A kép jelen formában történő elkészítése és a DI Cha rendszert övező “ködgyűrű” felfedezése Judy Schmidt munkájának az eredménye.

VCSE - Mai kép - Di Cha - NASA / ESA / Hubble / Judy Schmidt
VCSE – Mai kép – DI Cha – NASA / ESA / Hubble / Judy Schmidt

A DI Cha, más néven Hen 3-593 vagy HIP 54365, egy négytagú rendszer, amely két kettős csillagot – a dupla kettőscsillagok jellegzetes tulajdonsága, hogy két csillag kering egymás körül kettőscsillagot alkotva, és a két kettős is kering egymás közös tömegközéppontja körül –  tartalmaz. Az ilyen rendszereket négy rendszereknek is nevezik. A felvételen csak két csillag látható.

A DI Cha a Naprendszertől 520 fényévre található a déli féltekéről látható Kaméleon csillagképben. A DI Cha egy T Tauri típusú változó csillag, egy másik jele: NSV 5099. A fényességváltozása 10,65-10,74 magnitúdó között történik.

A T Tauri típusú változócsillagok olyan fiatal csillagok, amelyek már jól megfigyelhetők a látható tartományban is. Molekulafelhők közelében találhatók, amelyből nemrég keletkeztek, és fontos tulajdonságuk, hogy kis tömegűek. Nevüket a T Tauriról kapták, ami, mint neve is mutatja, változócsillag. Ezek a fényváltozások mind a látható, mind az ultraibolya tartományban megfigyelhetők és lehetnek periodikusak vagy véletlenszerűek. A változások bekövetkezhetnek mind a kontinuumban, mind egyes spektrumvonalakban. (Forrás:  http://astro.elte.hu/)

Mivel a DI Cha egy viszonylag fiatal csillagrendszer, ezért csillagközi por veszi körül, mely annak a kozmikus porfelhőnek a maradványa, melyből a csillag megszületett. A DI Cha a Kaméleon csillagképben található csillagkeletkezési régióban található. Ennek az érdekessége, hogy nemcsak a legfiatalabb csillagok találhatók benne, hanem ezek a nemrég született “csecsemő” csillagok találhatók a legközelebb a Naprendszerhez.

„A kozmológia egyik legbonyolultabb problémája a galaxisok létének megmagyarázása. Igazából nem kellene, hogy galaxisok létezzenek, ennek ellenére mégis ott vannak…”

Dr. James Trefil, Mason Egyetem, Virginia

Igen, ott vannak. A spirál galaxisok (S), mint az Andromeda – köd vagy akár Tejútrendszerünk. Küllős spirálok (SB), mint az NGC 1365 és az M91. Elliptikus galaxisok, amelyek lapultsága 0-7-ig érvényes számskálán mozog, rálátásunk függvényében, az egészen gömb alakúaktól (M87) a lapultabb ellipszisekig (M110).

És végül vannak a szabálytalan vagy irreguláris galaxisok is – mint pl. a Magellán felhők – amelyeket ezen belül is két csoportba sorolhatunk: I és II.

És ezek a galaxisok távolodnak. Minél messzebb vannak tőlünk, annál gyorsabban: a Hubble állandó (H0=] 50; 100 km/s/Mpc[) függvényében. (A legújabb mérések – WMAP – alapján 72 km/s/Mpc.)

Ez azonban még közel sem ad magyarázatot arra, hogy mikor és miért jöttek létre. Egyáltalán ha – feltételezzük, hogy a legszélesebb körben elfogadott kozmológiai elmélet, a Big Bang helyes és – a Világegyetem egy szingularitásban kezdődött, mi az oka annak, hogy az Univerzum anyaga ilyen mértékben inhomogén eloszlású és galaxisokat, galaxis-halmazokat alkot?

A jövőben ezekre talán választ kaphatunk!

A galaxisképződés rövid története, avagy jelenlegi tudásunk határai

„Kezdetben” mindent a sötétség uralt, mindaddig, amíg, mintegy félmilliárd évvel az Ősrobbanás után felragyogtak az első csillagok, lezárva a „Sötétség korát.” Ekkor következett be ugyanis, hogy a Nagy Bumm után 300 000 év múlva létrejött hidrogénből álló anyagfelhők – ún. mikrogalaxisok – összezsugorodtak, miközben maguk körül is „felszívták” a gázt, ami az első csillagokat „begyújtotta”. Ez a MAP (Microwave Anisotropy Probe) űrszonda eredményei szerint, ami alapján az Univerzum kora 13,7 milliárd évre becsülhető, az első csillagok keletkezését kb. a 13,5 milliárd évvel ezelőtti időpontra tehetjük. Az ősi kék szuperóriások ultraibolya sugárzásának hatására a semleges atomok – hidrogén, hélium és nyomokban lítium – újra ionizálódtak: atommagra és elektronokra estek szét. (Ezek a csillagok néhány millió évvel később szupernóva robbanással pusztultak el. A folyamatot gamma felvillanások kísérték, amik a Napnál sok milliárdszor fényesebbek voltak.)

Az első csillagokkal viszonylag rendben is volnánk… Olvasd tovább