Paragi Zsolt, Budai Beáta - IC 405- VCSE

VCSE – IC 405, nem hivatalos becenevén a Lángoló Csillag-köd a Szekeres csillagképben . Kép: Paragi Zsolt, Budai BeátaKép készítésének dátuma: 2021. január 12/13.
Kép készítésének helye: Hoogeveen, Hollandia
Expozíciós idő: 60×300 s
Érzékenység: gain 240
Képfeldolgozási lépések: Photoshop, ASTAP, StarNet++
Távcső: William Optics GT81, f/5,9
Mechanika: iOptron CEM40
Kamera: ZWO ASI533MC-P
Flattener: 6AIII 0.8x
Szűrő: Optolong L-extreme
Vezetés: ASIair, ASI120MMmini

Lángol az égbolt!

Teller Ede 1942-ben, míg az atombombán dolgozott, felvetette annak lehetőségét, hogy egy nukleáris robbanás meggyújthatja az egész légkört. Pontosabban magfúziók láncreakcióját hozná létre. Később azonban részletes számítások szerint ez nem történhet meg (még jó!). A légkörben a nyomás messze nem elég nagy a láncreakció fenntartásához. De vannak helyek, ahol a rendkívüli fizikai körülmények ezt lehetővé teszik: a csillagok mélyén!

Olvasd tovább

A VCSE 2019. november 23-án Dobronhegy-Balázsfán megrendezett téli észlelőhétvégéje során készült fotómat szeretném megosztani veletek, mely a Szekeres csillagképben található IC 405 és IC 410 ködről készült.

A felvétel egy Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 72/420-as apokromát tubussal, Skywatcher 0,85x reduktor-korrektorral, Castell UHC szűrővel és átalakított Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült 20×300 s objektum (light) ISO 3200 kép összegzéséből (a széllökések és fátyolfelhők az expozíciók harmadát használhatatlanná tették). A korrekciós felvételeket 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark képből állítottam össze. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools és Photoshop szoftverek segítségével történt.

VCSE - IC 405 és IC 410 - Ágoston Zsolt
VCSE – IC 405 és IC 410 – Ágoston Zsolt

A felvétel bal felső sarkában látható az IC 410 “Ebihal-köd”, melyet az NGC 1893 nyílthalmaz sugárzása gerjeszt. A képen a ködöt alkotó hidrogén jellegzetes emisszióját láthatjuk. A csillagszél sötét, sűrű felhőkbe söpri össze a hidrogént, ezeket a sötétebb foltokat láthatjuk a köd közepén.

A felvétel jobb oldalán az IC 405 “Lángoló csillag-köd” látható, melyet az AE Aurigae szökevénycsillag gerjeszt (a ködösség közepén), mely nagy sebességgel halad el a gázfelhő közelében.

Egyesek egy időben úgy vélték, hogy az AE Aurigae az 53 Arietis és a Mű Columbae csillaggal együtt egy négyes csillagrendszer tagja volt valaha. A negyedik csillag szupernóvaként felrobbant, és a robbanás energiája kilökte a három másik társcsillagot különböző irányokba, és ma nagy sebességgel repülnek kifelé (ezért lenne szökevénycsillag az AE Aur is). E három csilag pályáját visszafelé meghosszabbítva azok tényleg egy pontban találkoznak a Trapezium környékén, az Orion OB1 asszociációban.

Újabban azonban kétségek merültek fel ezzel a tetszetős magyarázattal szemben. Az 53 Ari és a Mű Col ún. kinematikus kora nem egyezik egymással, tehát ezek aligha keletkeztek együtt, egy időben egy négyes csillagrendszerben. A fő probléma pedig az, hogy az 53 Arietis idősebb (4,8 millió éves), mint az Orion OB1 (ami csak 1,1 millió éves). Az 53 Ari nem jöhetett az Orion OB1-ből. Ugyanakkor az újabb keletű, pontosabb asztrometriai mérések fényt derítettek a rendszer történetére, ami a 70-80 évvel ezelőtti, kisebb pontosságú mérésekkel akkor nem volt lehetséges.

Az AE Aur inkább egy kettősrendszer tagja lehetett, mely két millió évvel ezelőtt az Orion csillagképben egy másik kettőscsillaggal történt közeli találkozást követően kezdte el száguldását a Tejúton keresztül. Az 53 Arietisnek nincs köze a megfigyelt jelensgekhez. A kettőst az AE Aur és  Mű Columbae alkotta. Kettősük az esemény részese volt, a harmadik és negyedik résztvevő pedig feltehetően az Ióta Orionis volt. Az Ióta Orionos ma is kettős. Az AE Aur és a Mű Col is kettőscsillagot alkothatott, és amikor a két kettőscsillag egymás közelébe került, akkor a kölcsönös gravitációs erők szétszakították az egyik kettőst, az Ióta Ori viszont egybenmaradt. A másik kettős két komponense pedig különböző irányokba folytatta nagy sebességgel az útját. A találkozás 2,5 millió évvel ezelőtt történhetett a Trapezium környékén. (Forrás: https://arxiv.org/pdf/astro-ph/0010057.pdf)

Az IC 410 12 000 fényévre, az IC 405 1500 fényévre található a Földtől.

Sziasztok!

Végre, egy új feldolgozási metódusnak hála, kész a Szekeres csillagképről készített mély-ég asztrofotóm. A Lángoló csillag-ködöt szerintem ismeritek. Épp itt van a fejünk felett, igaz lassan rám szakad némi havazás, de lehetnek még derült területek az országban.
A sors fintora, hog az ördög sem fog kivinni autóval a csillagdához egy AZ-EQ6ost… de minek is, hiszen kintvan a lehetőség, így előkaptam egy EQ5-GOTO-t – Olyan mint Kálmié – vele táborban találkoztatok és a mechanikával is ami kattogással jelezte, hogy nem fog elindulni a 6V-tól. ;-))))

VCSE - IC 405 a Lángoló csillag-köd - Schmall Rafael
VCSE – IC 405 a Lángoló csillag-köd – Schmall Rafael

Tehát a mechanikára felraktam egy 200mm f2.8-as objektívet az 1100D-vel és felkerült mellé a 9×50-es vezetőtávcső is az Mgennel, így akár 10 perceket is lőhettem volna a képhez, de nem mertem, mivel féltem, hogy a fényképezőgép akksija nem bírja, így az a következő hét zenéje lesz, hogy pótoljam. A többi már ment magától amúgy. ISO800, f3.2, 300sec-es záridők. És még párásodás sem volt, hogy is lett volna, hiszen mérsékelt északi szél fújt -3°C-ban, csontszáraz levegőben -7°C-os harmatponttal. 😛

Holdkelte után kicsivel beszedtem a berendezést. De ez volt a dolog könnyebbik oldala. A feldolgozás már nem ment ilyen jól. A ködök halványak, a Szekeresben meg nagyon sok a csillag. A felvételen az mind csillag…. nem zaj… Egész jól szuperál a rendszer a mínuszokban, csak a becipelés az aggasztó.

Végül úgy döntöttem, hogy sutba vágom a korábbi feldolgozási technikáimat és inkább tanulmányozom, hogy a görbéket hogy lehet jól húzni, illetve hogyan kell elindulni a feldolgozás során. Persze még sok minden van hátra, a kép pedig kemény, de ez már egy jó út arra hogy a következő VCSE táborban ismét górcső alá kerüljön a Fátyol-köd és hasonlók…

Üdvözlettel:
Schmall Rafael

Az APOD felvételén  Jesús Vargas (Sky-Astrophotography) és Maritxu Poyal képe látható a Szekeres (Auriga) csillagkép szívében található IC 405-ről és AE Aurigae-ról (röv. AE Aur) .

VCSE - Mai kép - IC 405
VCSE – Mai kép – IC 405

AE Aurigae (AE Aur)
A Szekeres csillagkép egyik O-típusú csillaga. Tőlünk mintegy 1500 fényév távolságra, az IC 405 diffúz köd előtt látszik. Kezdeti elképzelések alapján, úgy vélték, hogy az IC 405 diffúz köd a csillag reflexiós ködje.


VCSE - Keresőtérkép az AE Auriga-hoz
VCSE – Keresőtérkép az AE Auriga-hoz

Ezt az elképzelést később megcáfolták,  miután megállapították a két objektum Földtől való távolodásának sebességét. Az AE Aur 65 km/s sebességgel, míg az IC 405 köd pedig 23 km/s sebességgel távolodik tőlünk. Ez alapján arra következtettek, hogy csak az utóbbi évezredekben léptek kölcsönhatásba egymással.

A csillag másik érdekessége nagy térbeli sebessége. Az éves saját mozgása 0,03″, ami megközelítőleg 144 km/s térbeli sebességet jelent. Ez a sebesség sokkal nagyobb, mint a hozzá hasonló csillagok esetében megállapított sebesség. Emiatt megkapta a „szökevény” (angolul runaway) típusba való besorolást.

Az 1950-es években keletkezett az az elmélet, miszerint az Orion-ködből szökött el a csillag, megközelítőleg 3 millió évvel ezelőtt. Az AE Aurigae-hoz hasonló tulajdonságú a Mű Columbae és az 53 Arietis. Ezeknek a csillagoknak a pályáját kiszámolták és megállapították, hogy az Orion-ködből “indultak el”.  Igen nagy valószínűséggel mindhárom csillag (az AE Aurigae, a Mű Columbae és az 53 Arietis) az M42-ből “szökhetett meg”, mintegy  2,5 millió évvel ezelött.

VCSE - Mai kép - A
VCSE – Mai kép – A “szökevény csillagok” útja

Az aktuális modellezések alapján az AE Aurigae és a Mű Columbae úgy tettek szert a jelenlegi térbeli sebességükre, hogy 2,5 millió évvel ezelőtt olyan közel haladtak el egymáshoz, és más csillagokhoz, hogy a köztük fellépő gravitációs kölcsönhatásokon keresztül akkora perdületet adott a Mű Columbae-nak és az AE Aurigae-nak, hogy azok nagy sebességgel kidobódtak. (Régebbi elképzelés szerint egy négyes csillagrendszer egyik tagja szupernóvaként felrobbant, és a robbanás energiája repítette ki a másik három csillagot a rendszerből.)

IC 405

VCSE - IC 405 és környezete
VCSE – IC 405 és környezete

Az IC 405 ködöt 1892-ben fedezte fel John Martin Schaeberle és Max Wolf (J. L. E. Dreyer, MmRAS 51, 185, 1895-ik év) szerint. M. Wolf ékesszólóan írta le 1903-ban. Az IC 405 az  AE Aurigae mögött látszik. A ködről részletes ismertetést találunk Tóth Gábor weboldalán. Az IC 405-öt angolul gyakran Flaming Star Nebula-nak, magyarul Lángoló Csillag Köd(össég)nek is nevezik.

A köd fényessége 6 magnitúdó, így amatőr csillagászok számára vizuálisan is észlelhető. Mivel diffúz ködről van szó, ezért megfigyeléséhez és az esetleges részletek észleléséhez sötét, tiszta égre, kellő rutinra van szükség.

VCSE - IC 405 - Cindy L Krach, Maui, Hawaii
VCSE – IC 405 – Cindy L Krach, Maui, Hawaii

A fenti rajzot Cindy L Krach készítette 310mm nyílású Newton rendszerű távcsővel. Az eredeti rajz fehér papírra 2B grafit ceruzával készült (csillagok), és rajzszén és ecset (a köd elkészítéséhez)  felhasználásával. Az eredeti rajz szkennelés után invertálva lett.

A mai képen középtől jobbra az AE Aurigae látszik, körötte pedig a vöröses régió az IC 405 hidrogénből álló köd.

VCSE - Mai kép - AE Aurigae és az IC 405
VCSE – Mai kép – AE Aurigae és az IC 405

A sötét sávokat csillagközi porfelhők okozzák. Az AE Aur nem ebből a ködösségből jött létre, hanem csak megvilágítja azt. Olvasd tovább