Az IAU ET 4776 (2020. május 21.) közölte, hogy a déli féltekén két új meteorrajt fedeztek fel: a Gamma Piscis Austrinidákat, és a Szigma Phoenicidákat. Mindkettőről azt gyanítja a felfedező, P. Jenniskens, hogy hosszú periódusú üstökösökből származnak. A felfedezéshez 2020. május 15-17-i CAMS Namíbia meteorradar-adatokat használtak fel.

Mindkét raj radiánskoordinátái és pályaelemei 2000.0-s epochára vonatkoznak.

A Gamma Piscis Austrinidák radiánsának pozíciója: RA = 341,9 ± 0.8 fok, D = -31,0 ± 0,4 fok. Ennek alapján Magyarországról delelése idején a radiáns a horizont fölé jön 11-12 foknyira, vagyis nem nagyon. Ebből következőleg nagyon kicsi, de nem nulla az esély, hogy ilyen meteorokat észleljünk hazánkból. A  rajtagok nagyon gyorsak, geocentrikus sebességük 67 ± 0,9 km/s. Tizenöt rajmeteor légkörbeli és naprendszerbeli pályáját lehetett meghatározni, ez alapján a rajtagok közepes (átlagos) pályaelemei:

Fél nagytengely: a = 18 CSE

Napközelpont: q = 0,986 ± 0,005 CSE

Excentricitás: e = 0,946 ± 0,074

Inklináció: i = 143,6 ± 0,8 fok (vagyis retrográd pályán mozog a raj)

Perihélium argumentuma: 341,6 ± 2,2 fok

Felszálló csomó hossza: 235,5  ± 0,8 fok

A raj tagjainak pályája meglehetősen szór e középértékek körül, ami arra utal, hogy már idősebb, és akár évente jelentkező rajról lehet szó, amit radiánsának kis horizont feletti magassága miatt nem vettek észre az északi féltekén élők korábban.

A Szigma Phoenicidák radiánsa a RA = 355,0 ± 1.0, D = -52,4 ± 0,9 fok pozícióban van, vagyis Magyarországról nézve sosincs a horizont felett. Ezért rajtagokat sem csíphetünk el belőle. Geocentrikus sebessége 56,7 ± 0,9 km/s. 14 rajtagra sikerült pályát mérni, ennek alapján a rajtagok közepes (átlagos) pályaelemei a következők:

Fél nagytengely: a = 29 CSE

Napközelpont: q = 1,005 ± 0,002 CSE

Excentricitás: e = 0,965 ± 0,053

Inklináció: i = 104,7 ± 1,3 fok (vagyis retrográd pályán mozog ez a raj is)

Perihélium argumentuma: 351,2 ± 1,5 fok

Felszálló csomó hossza: 235,4  ± 0,4 fok

A Szigma Phoenicidák tagjai az előző rajjal ellentétben még nem nagyon szóródtak szét a közepes pálya körül. 10 rajtag a 14-ből, aminek a pályáját sikerült megmérni, egy mindössze 12 órás időablakon belül jelentkezett. Az ilyen fiatal rajokra jellemző, hogy még nem húzódtak szét a rajtagok a teljes pálya mentén, tehát lehetséges, hogy ez a raj nem jelentkezik évről-évre, csak néhány évente.

E két raj az IAU sorszámozása szerint az 1034-ik és 1035-ik ismert meteorraj.

(Az IAU ET-khez az MCSE szívességéből jutunk hozzá.)

A Júniusi Epszilon Ophiuchidák (JEO) egy kevésbé ismert meteorraj, amit csak 2014-ben fedezett fel Rudawska és Jenniskens. A felfedezéshez klaszter-analízist használtak, a bemenő adatok a 2007-2009 között Japánból (SonotaCo) készült 64 650 darab amatőr videómeteoros észlelés volt, illetve a CAMS videometeoros hálózat kaliforniai kamerái által 2010-2011-ben rögzített 40 744 meteor. Ezek között kerestek új meteorrajokat az észlelt szimultán meteorokból. A Southworth-Hawkins-féle régi, még a fotografikus korszakból származó D-kritérium alapján azonosították az áramlatokat. (D<0,05 volt a D-kritérium, és legalább hat tagból kellett állnia egy csoportnak, hogy meteorrajként azonosítsák.) Akkor 43 régebbi meteorrajt és 45 újat találtak meg az adathalmazban. Rudawska és Jenniskens kilenc darab JEO-meteort azonosítottak. Az eltelt években számuk pár tucatra nőtt, idén azonban jelentős aktivitást produkáltak.

2019. június 19-én 8 óra és június 26-a 5 h UT között 88 JEO-meteort észlelt P. Jenniskens a CAMS Kaliforniában, Új-Zélandon, Dél-Afrikában, Floridában, Arizonában és a Benelux-államokban felállított kameráival. Ez megtöbbszörözi az eddig ismert JEO-meteorok számát. A JEO-raj maximuma SL = 92,11 foknál volt. A radiánspont a RA=245,2 és D=-7,4 pontban volt (1.3, illetve két fokos szórással). A JEO-meteorok lassúak, légkörbeli sebességük mindössze 14,2 km/s (+/- 1,1 km/s). Az új észlelések jelentősen pontosították a JEO-raj pályaelemet is. Ezzel lehetővé vált a szülőégitest azonosítása. Úgy tűnik, ezek a hullócsillagok valószínűleg a 300P/Catalina periodikus üstökösből származnak.

A 4,42 év keringésidejű 300P/Catalina üstököst a Catalina Sky Survey nevű programban dolgozó csillagászok fedezték fel, és a program nevéről adtak nevet az üstökösnek. Ez Arizonában, a Steward Csillagvizsgáló Catalina-állomásán működik. Délen is volt egy fiókállomása Ausztráliában, azonban a finanszírozás megszűnte miatt azt 2013-ban bezárták. A működő északi felmérés 1,5 méteres, f/2-es és 68 cm-es, f/1,7-es nagy látómezejű távcsöveket használ arra a célra, hogy a földpályát megközelítő, Földre esetleg veszélyes, 1 km-esnél nagyobb égitestek mindegyikét felfedezzék. A távcsövek a Mount Lemmonon és a Mount Bigelow-on vannak elhelyezve. A -100 °C-ra hűtött kamerákkal egy 30 másodperces képen elérik a 21,5 magnitúdós határfényességet is V sávban. Ez a program fedezte fel a Földbe becsapódott 2014 AA és 2018 LA aszteroidákat is (nevezhetnénk őket meteoroidoknak is) a számtalan nagyobb kisbolygó mellett.

Forrás: IAU CBET 4642 (2019. jún. 29.)