Láttuk a szupernóvát az M101-ben! Na de kérem… Nem itt kezdődik az este! Tudom, mindenki kíváncsi a szupernóvára, úgyhogy álljon itt: távcsővégre kaptuk a halványodóban lévő SN 2023ixf-et. Így is lehet. Aki viszont a tárcairodalmon és az amatőrcsillagászati bulvárhíreken túl valami bensőségesebbre is vágyik, az olvasson tovább. 

Csillagászat fényes nappal

2023. 07. 16. estéje nappal kezdődött. Mondanám, hogy egy átlagos estének indult, de hát ha az ember Piszkéstetőn tölt néhány hetet, egy este sem lehet átlagos. Szóval, az este egy Piszkésen átlagosnak mondható vacsorával indult: hűs szellő, csodás színekbe boruló természet, a leboruló Nap a hegyek mögött, illatozó vacsora, doromboló macskák, harmónia, béke és nyugalom. Szemben velem témavezetőm, Regály Zsolt, akivel az éppen aktuális kutatási témánkat vitatjuk meg két pohár frissítő között. 

A ház azonban nem csak tőlünk hangos: Pál András és Horti-Dávid Ágoston – szintén a Konkoly Csillagászati Intézet munkatársai – a főépület erkélyéről igyekeznek szabad szemmel megpillantani a Vénuszt. Ideig-óráig ugratjuk őket, hogy úgysem fog sikerülni, aztán mikor binokulárral látni vélik a célpontot, mi is felmegyünk, hogy tegyünk egy próbát a szabadszemes észleléssel. A feladat nem egyszerű, mivel a Nap még nem bukott le, a horizont pedig fátyolfelhős. A legjobb taktikának végül a következő bizonyul: “Állj ide”, mondja Andris, “takard ki a fallal a Napot és a hegyeket egészen addig a pontig, majd onnan a fal mentén gyere felfele egy arasznyit. Ha egyszer meglátod, már nem tudod nem meglátni!” És tényleg! Ott ragyog a Vénusz teljes pompájában. Sokáig nézegetjük, binokulárral a sarlóját is tanulmányozzuk. 

Egyszer csak észbe kapunk, hogy még mindig nappal van, és jó lenne naplemente előtt a Merkúrt is elcsípni. Hiába járjuk azonban körbe a bolygó potenciális helyét oda-vissza tízszer, százszor, szabad szemmel, majd binokulárral, állvány nélkül, aztán állvánnyal, nem leljük a Merkúrt. Maradnak tehát a napfoltok. Zsolt 20×80-as Celestron binokulárjának képét vetítjük ki az épület fehér falára. Öt hatalmas foltot figyelünk meg, mindegyik brilliáns. 

Idővel újra a domboldal felé fordulunk, hogy ámuljunk a naplementén. Milyen mindennapos dolog, mégis, itt valahogy minden egyes alkalom más, gyönyörű és igéző. A frissen lebukott Nap mögött vérvörösbe vált a táj, kezünket kitartva és lassan mozgatva gyönyörű krepuszkuláris jelenséget figyelhetünk meg: a környező magyar és szlovák hegységek árnyéka rávetül az égre, ami ekkor vörösben, narancsban, aranyban, lilában és türkizkékben játszik. 

A naplemente színei és krepuszkuláris jelenségek Piszkés-tetőről
A naplemente színei és krepuszkuláris jelenségek Piszkéstetőről.

Olvasd tovább

Az M101 galaxis és környezete (Paragi Zsolt, Budai Beáta)
Az M101 galaxis és környezete (Paragi Zsolt, Budai Beáta)

 

Az M101 egy kedvelt asztrofotós célpont a Göncölszekér rúdja felett. Talán azért, mert viszonylag nagy és könnyen elérhető célpont, meg azért is, mert nagyon szép (és kissé töredezett) spirálszerkezettel rendelkezik, benne számos nagyon aktív csillagkeletkezési területtel. Az M101 valódi mérete a Tejútrendszer majdnem kétszerese, látszó méretét tekintve pedig a telihold kétharmada.

Kis teleszkóppal fényképezve ugyan nem lehet a spirálkarok és a csillagkeletkezési területek finom részleteit megörökíteni, viszont jó pár egyéb, halványabb galaxist is megfigyelhetünk körülötte (érdemes csillagtérképpel összehasonlítani a teljes méretű felvételt). Egyike ezeknek az NGC 5474, ami a kép alján látható (az égen a valóságban az M101-től kb. délkeletre). Ez az M101 egyik kísérőgalaxisa, amivel korábban összeütköztek.

Az M101 és környezete a Cartes du Ciel (Skychart) planetáriumprogram alapján. Az NGC 5474 az M101-től délkeletre található az égen. A narancssárga vonal a Vadészebek (balra) és a Nagymedve (Nagygöncöl, jobbra) csillagképek határát jelöli.
Az M101 és környezete a Cartes du Ciel (Skychart) planetáriumprogram alapján. Az NGC 5474 az M101-től délkeletre található az égen. A narancssárga vonal a Vadészebek (balra) és a Nagymedve (Nagygöncöl, jobbra) csillagképek határát jelöli. A térkép tájolása csak kb. ugyanaz, mint a képé, de ezen is lefelé van az NGC 5474 a fényképjez képest.

Számítógépes szimulációk fedték fel, hogyan torzította el a korábbi találkozás az NGC5474 és (kisebb mértékben) az M101 alakját. Ezek a gravitációs kölcsönhatások nagyon fontosak a galaxisok fejlődésében, felgyorsíthatják a csillagkeletkezés folyamatát, de beindíthatják a központi, nagyon nagy tömegű fekete lyuk aktivitását is. Érdekesnek találod? Fogj egy távcsövet és nézd meg magad!

Részletes leírás az angol nyelvű blogunkon:
https://cities-and-skies.com/small-telescope-astrophotography-the-pinwheel-galaxy/

A szerk. megjegyzése: a képet érdemes kinagyítani, ugyanis rengeteg háttérgalaxis, köztük kísérőgalaxisok is látszanak a részletdús képen.

Az észlelés a www.eszleles.hu oldalra érkezett.

2020. április 17-én, egy Zalaegerszeg-közeli megfigyelőhelyről készült felvételeimet szeretném megosztani veletek, mely a Messier 51 és a Messier 101 katalógusszámú galaxisokról készült. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, átalakított Nikon D5300 fényképezőgéppel és TS Maxfield kómakorrektorral készült,  35×240 s objektum (light, M101), 40×240 s objektum (light, M51), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 800 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.

Ágoston Zsolt - M101 - VCSE
Ágoston Zsolt – Messier 101 – VCSE
Ágoston Zsolt - Messier 51 - VCSE
Ágoston Zsolt – Messier 51 – VCSE

A Messier 101, népszerű megnevezésén “Szélkerék-galaxis”, egy spirálgalaxis, jellegzetes spirális karszerkezettel, melyet kísérőgalaxisai, azon belül főként az NGC 5474 kísérőgalaxis tömegvonzása aszimmetrikusan eltorzított: a felvételen a jobboldali, alsó kar látványosan kinyúlik és megtörik. Magja és karjai kifejezetten fényesek, csak a kihajló karja halványodik el látványosan.

Pierre Méchain fedezte fel 1781. március 27-én, Charles Messier megerősítette a felfedezést és katalógusába vette az objektumot. Átmérője 170 000 fényév, közel ezermilliárd csillag alkotja, így közel kétszer akkora, mint a Tejútrendszer. Mintegy huszonegymillió fényévre található tőlünk. Számos emissziós ködöt figyeltek meg benne, ezek intenzív csillagkeletkezést jeleznek, amit valószínűleg a kísérőgalaxisok tömegvonzása indított el. (Egy 1990-es tanulmány 1264 db HII-régiót azonosított benne.)

Az M101-ben négy szupernóvát figyeltek meg. Közülük az egyiket, az SN 1970G-t Lovas Miklós fedezte fel a piszkéstetői 60 cm-es Schmidt távcsővel (elnevezésében a felfedezés évszáma szerepel). A 11,5 magnitúdós szupernóva volt az első, amelyet rádiótávcsövekkel is megfigyeltek. A szupernóvamaradványt 2004-ben pl. a Chandra röntgenűrtávcsővel figyelték meg, 35 évvel a robbanása után.

Az M101-et sokszor fotózzák az amatőrcsillagászok (pl. itt, itt és itt láthatók róla további képek).

A Messier 51, melynek gyakori megnevezése az “Örvény-galaxis”, szintén spirálgalaxis, két spirálkarral. Az egyik spirálkar az NGC 5194 galaxisban végződik, melynek külső rétegeit szétszórja, feloszlatja a vele összeolvadó M51. A külső rétegek halványan körülveszik az NGC 5194 magját, míg az M51 egyelőre megőrizte szerkezeti jellegét. Látványos, fényes, kék színű spirálkarjai körbeveszik a magot.

Charles Messier fedezte fel 1773. október 13-án, majd felvette katalógusába. Kísérőgalaxisát, az NGC 5194-et Pierre Méchain fedezte fel 1781 során. Mintegy huszonhárommillió fényévre található tőlünk, becsült átmérője 76 000 fényév, tömege százhatvanmilliárd naptömeget tesz ki. Átmérője fele, becsült tömege tizede a Tejúténak. Kísérőgalaxisával a becslések szerint félmilliárd évvel ezelőtt került kapcsolatba, összeolvadásuk azóta is tart.

Az M51 centrumában egy közepes tömegű fekete lyuk rejtőzhet. Ezt is fotózták már tagtársaink (pl. itt), és külön érdekes összehasonlítani a mostani képet a szerző néhány évvel ezelőtti tesztelésével.

 

 

Minden év vége felé közeledve, ahogy az időjárás engedi, egy-egy nagyobb asztrofotós találkozót tartunk, mielőtt az újév munkája elkezdődne.

A programot legutóbb 2019. december 29-ére tűztük ki. Hétfőre szabadságot kaptam, míg vasárnap este szikrázóan derült égbolt szerepelt az előrejelezésekben, így megterveztünk közösen egy “nagy finálé fotózást” az év végére. A terv lényege, hogy a teljes sötétedés elejétől a végéig fotózunk, mely majdnem 12 óra hosszú volt (este 6-tól reggel 6-ig).

Az időjárási előrejelzések beváltak, és a felhőzet 19:30 környékére, holdnyugtára lement. Az ország felett erős futóáramlás volt, mely szétszaggatta a felhőzetet, így odafigyelve a légköri nyugtalanságra, a nagytávcsöves, hűtött CMOS-kamerás fotózás helyett inkább kisebb fókuszú rendszereket használtunk nagyobb méretű érzékelőkkel.

Vámosi Flórián - Messier 101 - 80/400 apokromát, 240s ISO1600 - VCSE
Vámosi Flórián – Messier 101 – 80/400 apokromát, 240 s, ISO 1600 – VCSE

 

Schmall Rafael - Messier 101 - 200/800 Newton, 150s ISO1600 - VCSE
Schmall Rafael – Messier 101 – 200/800 Newton, 150 s, ISO 1600 – VCSE

Az ég minőségére nem volt panasz. Átlátszóság: 8 – 8,5 / nyugodtság: a jet miatt 2 – később ez javult. Pára szinte semmi, horizonton is alig voltak fénykupolák a száraz levegő miatt. A magasban a légkörfény még hömpölygött, később az is megszűnt. Végül az év egyik legjobb ege volt némi kompromisszummal. Az SQM műszer bámulatos 21,50 magnitúdó/négyzetívmásodpercet mutatott.

Schmall Rafael - Lassan zuhanó tűzgömb a horizonton, ami vizuálisan olyan -4...-5 magnitúdósnak látszódott - VCSE
Schmall Rafael – Lassan zuhanó tűzgömb a horizonton, ami vizuálisan olyan -4…-5 magnitúdósnak látszódott. A képen erős légkörfény is látszik (a sárgászöldes fénylés a horizonthoz közelebb) – VCSE

Az “évzárósok”: Kovács Róbert (Canon 200/2.8 + EQ6) / Vámosi Flórián (Esprit 80 + AZEQ6) / Ágoston Zsolt (Evostar 72/432 + HEQ5) és Schmall Rafael (Evostar 72/432 – 200/800 Newton + EQ5 – EQ6).

Az éjszaka nyugalmát csak a néha elsuhanó autósok próbálták zavarni, de ebből semmit sem érzékeltünk, hisz az árammal ellátott távcsőoszlopok egy rejtett és elzárt zugban voltak, ahová se erős szél, se fény, se idegen nem juthat be.

Célpont volt az Orion-köd és Lófej-köd / Kalifornia-köd / Kutner csomója, valamint szezonális váltáskor a kései Rozetta, az M101 és az M64 galaxisok is. Az Orion csillagkép a sötét alapú (!!!) felhőkből hirtelen bukkant ki. Látványa szinte mindenkit elbűvölt. Nyugaton a Tejút sávja ment odébb. A Göncölszekér egyre inkább elkezdett emelkedni.

Ágoston Zsolt fotóján az emelkedő nagy téli háromszög látható a rendszerek sokaságával.
Ágoston Zsolt fotóján az emelkedő “Nagy Téli Háromszög” látható a rendszerek sokaságával. – VCSE

Végignéztük, ahogy az Orion felkel és le is nyugszik, míg az égbolton az őszből lesz hirtelen tél, majd tavasz. Az állatövi fény délnyugaton már jól látszódott naplementekor, és végig követhető volt az ekliptika vonalán. Hajnalban pedig a Mérleg csillagképből emelkedett ki ismét a bolygóközi por fénye. Az állatövi ellenfényt azonban nehezen észleltük, hisz a hátterében ott volt a Tejút.

A felhőzet elvonultával megnőtt a kisugárzás, ezért a hőmérséklet -8 °C-ig zuhant és mindenre vastagon dér ült. A harmatsapkás rendszerek még felfele nézve is “túlélték” a deresedést, de az objektívek esetében kellett a fűtés.

Timelapse felvétel 730 képből – Ágoston Zsolt

 

Vámosi Flórián képe : Korahajnalban a rendszerek már a tavaszi objektumok fényét gyűjtötték. Északon a vízszintesen fekvő Tejút és az északkeleten kelő Vega már jelezte, hogy lassan vége az éjszakának
Vámosi Flórián képe : Kora hajnalban a rendszerek már a tavaszi objektumok fényét gyűjtötték. Északon a vízszintesen fekvő Tejút és az északkeleten kelő Vega már jelezte, hogy lassan vége az éjszakának – VCSE

 

Orion nyugta a már deres táj felett - Schmall Rafael
Orion-nyugta a már deres táj felett – Schmall Rafael – VCSE

Hajnalban a kelő Mars és a kelő Nagy Nyári Háromszög (!!!) jelezte, hogy lassan vége az asztrosötétnek, így a világosodással együtt lezártuk a deres rendszereket, majd összepakoltunk és mindenki hazament pihenni. Átadtuk a terepet a nappali távcsöves bemutatóknak.

 

2019. május 24-e van. Fehéren világítanak a még virágzó akácok az esti szürkület maradék fényében. Bár némileg hűvösebb van az ilyenkor megszokottnál, azért a levegőbe szippantva érezhető, hogy beindult a természet. A repce és a kamilla együttes hatása sajátos élménnyel gazdagít. Az égbolt látványa és a levegő illata összefonódva kerülnek emlékezetembe.

Búcsúzva a téli Tejúttól, fejünket felemelve immár kifele tekintünk Galaxisunk ablakán, a távoli űr világába.

Éjféltájt a zenit közelében van két lenyűgöző galaxis, az M51 és az M101. Ezek a csillagvárosok kedvelt célpontjai az asztrofotósoknak, hiszen kiváló rálátás nyílik spirálkarjaikra. Vizuálisan inkább az M51 népszerű. Ennek oka, hogy bár az M101 összfényessége 8 magnitúdó körül van, de egy teleholdnyi területen terpeszkedik el, így felületi fényessége meglehetősen alacsony. Az M51 összfényessége valamivel kevesebb, nagyjából 8,5 magnitúdó, ám ez a fénymennyiség harmadakkora átmérőjű égterületen koncentrálódik, ezért jóval könnyebben észlelhető.

Az M51, más nevén Örvény-galaxis 15 millió fényévre van tőlünk, így közeli szomszédunknak tekinthetjük. Valódi átmérője 50 ezer fényév, így hozzávetőlegesen feleakkora, mint a Tejút. (Újabb adatok szerint távolsága 23 millió fényév és így átmérője 76 ezer fényév. A Tejútrendszer átmérőjét régebben 100 000 fényévre becsülték, a halovány csillagok és gömbhalmazok alkotta külső részek nemrégen (2018) történt felfedezése óta 258 000 fényévre teszik – a szerk.) Messier 1773 októberében fedezte fel. Nagyon halvány ködnek írta le, melyben nincsenek csillagok. Amatőr távcsövekkel ennek a galaxisnak ismerhető fel legkönnyebben a spirálszerkezete. 1845-ben William Parsons (Earl of Rosse) észlelte először egyértelműen a karokat 180 cm-es fémtükrű távcsövével, ám korábban John Herschel és Smyth is érzékelték a gyűrűszerű struktúrát. Smyth úgy írta le, hogy olyan, mintha a Szaturnusz szelleme lenne, gyűrűivel, felülnézetből.

A galaxis könnyen megpillantható már a 9×50-es keresőtávcsővel is, de spirális természetét inkább csak 15-20 cm-es távcsövekben kezdi felfedni előttünk. Érdekességét tovább növeli fényes kísérőgalaxisa, az NGC 5195. Feltehetően a két csillagváros találkozása keltette árapály-erők alakították ki a most látható struktúrát.

VCSE - Az M51 csodálatos rajza 300/1500-as Dobson-távcsővel készült. Részletek a szövegben. - Varga György munkája
VCSE – Az M51 csodálatos rajza 300/1500-as Dobson-távcsővel készült. Részletek a szövegben. Az alsó spirális galaxis az M51, a felső csomó az NGC 5195. – Varga György munkája

 

VCSE - Az M51 begatívba fordítva az Aladin Sky Atlas-ból kivágva
VCSE – Az M51 és az NGC 5195 negatívba fordítva az Aladin Sky Atlas-ból kivágva

Az M101, másik nevén Szélkerék-galaxis egy 17,5 millió (újabb adatok szerint 21 millió – a szerk.) fényévre levő, úgyszintén figyelemre méltó objektum. A képen azonnal feltűnik jellegzetes aszimmetrikus formája. Messier nagyon halvány és különösen nagy ködként jellemezte, mely nem tartalmaz csillagokat. Sötét égbolt alól ezt az objektumot is megláthatjuk akár binokulárral is. Távcsőben első pillantásra csak egy nagy, diffúz folt látszik, de a türelmes észlelőnek felfedheti számos érdekességét. 10 cm-es távcsővel, kis nagyítással már szép látvány. Fényszennyezéstől mentes helyekről, kitartó észlelők már ekkora objektívátmérővel is megsejthetik két legfényesebb karját.

Az észlelés éjszakáján először az M51-et állítottam be a 300/1500-as látómezejébe. Korábban már számtalanszor megfigyeltem, de ezúttal nem csak egy futó pillantást vetettem rá, szerettem volna több időt áldozni rá. 62x-es nagyítással kezdtem. Kicsinek éreztem, ezért növeltem 107x-esre. A galaxis még mindig fényesen látszott és már sokkal jobban lehetett tanulmányozni. Még rövidebb fókuszú okulárt tettem a kihuzatba, elérve a 170x-es nagyítást. Nem éreztem úgy, hogy jobban látszódtak volna a karok, de már jelentősen halványodott a kép. Visszatértem a 14 mm-es okulárra. Először csak néztem az okulárba anélkül, hogy koncentráltam volna. Ültem az észlelőszéken és szoktattam a szemem. Ahogy teltek a percek, már egyre könnyebben tudtam követni a karokon belüli fényváltozásokat. Elővettem egy üres észlelőlapot és felvázoltam a látómezőt. Csak a jellegzetes csillagalakzatokat tüntettem fel. Nem célom a leghalványabb háttércsillagok ábrázolása. A galaxis fényes részeinek vázlata hamar elkészült, de a legfinomabb részletek nehezen bontakoztak ki. Több időre és koncentrációra volt szükség, hogy néhány múló pillanatra láthatóvá váljanak, majd újra eltűnjenek. Gyakorlatilag így kellett végigpásztázzam, elfordított látással az objektum teljes felületét. Már fél órája rajzoltam, de még mindig felvillantak néha új részletek. Éreztem, hogy fáradok, ezért tartottam egy rövid pihenőt.

Felkeltem a székről, megettem egy banánt, sétáltam kicsit, közben élveztem a téli éjszakákhoz képest enyhe levegőt. Hamar visszacsalogatott az okulár. Alaphelyzetbe állítottam az ekvatoriális platformot és folytattam a megfigyelést. A pihentetés jót tett, jobban összeállt a galaxis összképe. Most már inkább csak szövegesen egészítettem ki a rajzot, hogy megkönnyítsem a későbbi kidolgozást. A következőket jegyeztem le: az M51 magja kerek, közepe felé fokozatosan fényesedik, de nincs csillagszerű magja. Kísérője, az NGC 5195 alig valamivel halványabb, ennek csillagszerű a magja. Alakja kicsit Thor sisakjára emlékeztet, mert mintha szárnyai lennének. A kísérő magjától keletre egy sötét porsáv látszik. A leghalványabb részletek csak pillanatokra rajzolódtak ki, és olyan érzés volt, mintha a spirálkarokon végigfutna egy fényimpulzus, így rajzolva ki azokat.

Úgy éreztem, az adott körülmények között (szabadszemes határmagnitúdó ~5,5) nem tudtam már többet kihámozni a látványból, ezért átirányítottam a csövet az M101-re. 24 mm-es okulárral vázoltam fel a látómezőt. Az észlelés módszere megegyezett a korábbival, de itt jóval gyengébb volt a kontraszt. CLS szűrővel javult a látvány. (A CLS szűrők főként a fényszennyezés szűrésére alkalmasak, ezen felül nemcsak az OIII és H-béta, de a H-alfa vonalon is áteresztenek. – A szerk.) Később a 14 mm-es okulárt is használtam a részletek előcsalogatásához, de már szűrő nélkül. Halvány, de hosszan elnyúló spirálkarok derengtek elő, a fotókról ismert aszimmetrikusság is jól kivehető volt. Három fényesebb csomó volt látható a tekeredő ösvényeken. A részletek rajzolása még nehezebb volt, mint az M51-nél, mégis az volt az érzésem, hogy több a rögzíthető részlet. A mag viszonylag kompakt, nincs csillagszerű magközpont, viszont egyértelműen megnyúltnak mutatkozik. A karokban három fényes csillagkeletkezési régió különösebb nehézség nélkül észrevehető. Fotókkal összehasonlítva a rajzot észrevehető, hogy a spirálkarok a mag közelében a valóságban máshogy tekerednek, mint ahogy én láttam. A halvány részletek bizony megtréfálják néha az érzékelést.

VCSE - Az M101 rajza 300/1500-as Dobson-távcsővel készült. Részletek a szövegben. - Varga György munkája
VCSE – Az M101 rajza 300/1500-as Dobson-távcsővel készült. Részletek a szövegben. – Varga György munkája

 

VCSE - Az M101 negatívban, az Aladin Sky Atlas-ból kivágva
VCSE – Az M101 negatívban, az Aladin Sky Atlas-ból kivágva

Mindkét objektumot kb. egy-egy órán keresztül figyeltem meg. Így tárultak fel részleteik, és így rögzült még jobban látványuk. Sok másik mélyég-objektum is többet érdemel egy rövid pillantásnál. Hosszan vizsgálva őket tudjuk igazán fejleszteni megfigyelési készségeinket.

Felhasznált irodalom:

O’Meara S. J. (1998): Deep-Sky Companions – The Messier Objects

A sorozat korábbi részei itt olvashatók:

Irányfény: mielőtt a Hattyú elszáll… – Varga György

Irányfény 2.: Bújócska az Orionban – Varga György

Irányfény 3: Kabátpróba – Varga György