VCSE - Az M76 planetáris köd a Perzeuszban - Fotó: Ágoston Zsolt
VCSE – Az M76 planetáris köd a Perzeuszban – Fotó: Ágoston Zsolt

Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem a Messier 76, becenevén a Kis Súlyzó-ködről. Most először próbáltam meg rövid expozíciós idő és magas erősítés (gain) mellett kisebb látszó méretű objektumokat fényképezni. Azt hiszem, a 10 másodperces expozíciók kissé rövidek voltak, és inkább a nagyobb felbontású módban kellett volna fényképeznem hosszabb záridővel. A kísérlet eredményének közzététele azonban éppen az ilyen tapasztalatok miatt fontos.

Az M76 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett, mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan lefújta, ledobta magáról. Hasonlít az M27 planetárishoz: egy világosabb oszlopot két halvány “fül” vesz körül. Ezért nevezik “Kis Súlyzó-köd”-nek. A köd vastag oszlopszerű alakzatának teteje és alja vörös, míg a többi zöldes-türkizes színű.

Pierre Méchain fedezte fel 1780-ban, majd Charles Messier katalogizálta ugyanebben az évben a 2500 fényévre található, 1,2 fényév átmérőjűnek mért ködösséget.

Távcső: 200/800 Newton (Skywatcher)
Időpont: 2021. 09. 09.
Helyszín: Trahütten, Ausztria
Kamera: ASI 294MM PRO
Mechanika: HEQ5 GoTo
Expozíciós adatok: 600×10 s L, 3x300x10 s RGB, bin: 2, gain: 300.

Az oldal főszerkesztőjének (Cs. Sz.) kiegészítése: A Messier 76 a Messier-katalógus egyik legnehezebb és leghalványabb objektuma, de már kisebb távcsővel is észrevehető (7-8 cm-essel), jó égen. 13 cm-esben már feltűnik, hogy hasonlít az M27-re. – A planetáris ködök asztrofotózása sokkal nehezebb feladat, mint a hatalmas kiterjedésű diffúz ködösségeké. Ennek oka, hogy a nagy diffúzködök sok ezer-tízezer, sőt százezer pixelre is szétterülnek, így részleteiket jól felbontva lehet látni. Természetesen ezek a ködök halványak, ezért nagyon sok órányi expozíció, és néha szűrők használata szükséges a kevéske fényük megörökítéséhez, valamint segít a nagy távcsőátmérő is észlelésükben. A planetáris ködök azonban halványak és főleg kicsik. A kis méret azt jelenti, hogy pl. a sokszor 1″/pixel körüli képskálánál nem több tízezer, hanem néha csak néhány tucat pixelre képződnek le, ezért kevés részlet látszik bennük. Megoldás lehet hosszabb fókusz, esetleg jó minőségű Barlow-lencse használata a fókusznyújtáshoz. Vagy kisebb méretű pixelekkel bíró kamerát kell használni. Ekkor azonban másik probléma lép fel: a légköri nyugodtság elmossa a részleteket! A helyzet hasonló a bolygókhoz: 1 ívpercnél kisebb látszó átmérőjük miatt részleteik kevés pixelre képződnek le a fényképezőgépen, illetve kevés fényérzékelő elemre (csap, pálcika) esnek a szemben. Emiatt a légköri nyugodtság hatásai erőteljesen jelentkeznek: ami nem számít az egész képet betöltő nagy diffúzköd vagy galaxis esetében, az nagyon erőteljesen jelentkezik egy kis látszó méretű bolygónál vagy planetáris ködnél. A nyugodt légkör tehát elengedhetetlen a planetárisok fotózásához is. Bár a kép készítője szabadkozik a felbontás miatt (2×2 pixelt adott össze egy pixellé a Bin=2 módban), a kép így is nagyon szép és csodás lett. Gratulálunk hozzá!

További érdekesség, hogy a korai időszakokban, a 18-19. században még nem látszódott vizuálisan a teljes alakja, ezért a kisebb távcsővel egy foltként látszódó objektumot nagyobb műszerrel két különálló foltként látták a korai vizuális megfigyelők, az azt összekötő halovány részt nem. Ezért NGC 650 és NGC 651 neveken katalogizálták az egyik, illetve a másik felét. Az M76-ot ezért emlegetik gyakran NGC 650-1 néven is.

Régóta izgatott az asztrofotózás, de az időm és a munkám nemigen engedi, hogy egy átvirrasztott éjszaka után másnap nem sokra használható az ember. Sötét ég alá ritkán jutok el, legfeljebb  évi néhány éjszaka jön össze.
Az utóbbi években azonban elérhetők ingyenes, vagy “filléres” programok, amikkel megvalósítható a robottávcsöves fotózás: én alszom, a műszer dolgozik. Elvileg.
Távcsőmechanikát már korábban beszereztem, soha nem volt azelőtt használható mechanikám. A vizuális mélyég-megfigyelés a kertünkből elég kiábrándító. A fényképezőgép többet lát. Ki is próbáltam a MILC gépemmel, de nem igazán jött be. Inkább észlelés-szerű élményt várok ettől a dologtól.
A témáról szóló rengeteg internetes anyag olvasása (Craig Stark írásait ajánlanám) után találtam egy nagyon jó vételnek tőnő monokróm kamerát és belevágtam. Ezzel a keskenysáv is jól fotózható, ami fényszennyezett észlelőhelyemről nem utolsó szempont.
A távcsőpark a régi: a 220/1500 newtonom (245 milliméterről peremkopás miatt kisebbre blendézve) és a 127/1200 apokromát. Egyik sem igazán fotós műszer, a Newton cserébe dögnehéz, de legalább nem kell kómakorrektor.
Az első esték után teljesen le voltam döbbenve: néhány perces expozícióval galaxisok spirálkarjai látszanak, ködök részletei jönnek elő. Mostanra már pólusraállás, vezetés stb. szinte rutinszerű, este intézem a családi teendőket, a ketyere kint a kertben meg fotóz.
Nagyjából… Ugyanis az 1500 mm-es fókusz vezetése nem egyszerű, off-axis guidert használok (a lencsés műszer + 0,6x reduktor = 710 mm fókusz ehhez képest felüdülés). Nem véletlenül nem található kevés mélyég-fotó 1500 mm-rel.
Most itt tartok: mély-ég fotografikus észlelés városból, de jóval több alkalommal, mintha mindig ki kellene települni. A képeken a legnagyobb küzdelem a fényszennyezés eltüntetése, kíváncsi lennék, sötét helyről mi jöhet össze majd. A luminanciaréteghez CLS szűrőt használok, az eddigi tapasztalatok szerint  f/7-es Newtonnál inkább ront, az f/5,6 -os távcsőnél jobban beválik.
NGC 2371 - Mezei Balázs - VCSE
NGC 2371 – Mezei Balázs – VCSE
NGC 2403 - Mezei Balázs - VCSE
NGC 2403 – Mezei Balázs – VCSE
NGC 2903 - Mezei Balázs - VCSE
NGC 2903 – Mezei Balázs – VCSE
M1 - Mezei Balázs - VCSE
M1 – Mezei Balázs – VCSE
M76 - Mezei Balázs - VCSE
M76 – Mezei Balázs – VCSE
NGC 40 - Mezei Balázs - VCSE
NGC 40 – Mezei Balázs – VCSE
NGC 1514 - Mezei Balázs - VCSE
NGC 1514 – Mezei Balázs – VCSE