Az APOD mai felvétele a Nemzetközi Űrállomás (ISS) kupola moduljának belsejét ábrázolja.
A modult az Európai Űrügynökség építette meg az Alenia Spazio céggel Olaszországban. 2010 februárjában vitte fel az űrállomásra az Endeavour űrrepülőgép az STS–130 küldetés során, ahol a Node-3 modulra csatolták. Olvasd tovább
Az APOD mai képe a C / 2014 Q2 (Lovejoy) üstököst ábrázolja. Ez az üstökös az esti égbolt jelenlegi leglátványosabb jelensége.
A C/2014 Q2 (Lovejoy) üstököst az ausztrál Terry Lovejoy amatőrcsillagász fedezte fel egy 200mm-es Schmidt-Cassegrain távcsővel. A felfedezéskor az üstökös fényessége 15 magnitudó volt. Terry Lovejoynak ez az ötödik üstökösfelfedezése. Eleinte teleobjektívekkel és DSLR gépekkel, majd egy 20 cm-es távcsővel és a hozzákapcsolt CCD kamerával találta meg üstököseit. Olvasd tovább
Az APOD mai képe a Huygens űrszonda 2005. január 14-i , 10 évvel ezelőtti Titánon történt landolására emlékezik meg.
A képen szereplő halszemoptikás felvételek a landolás során készültek. A bal felső felvétel 6 km magasságban készült, míg a jobb alsó 200m-re a felszíntől.
A Huygens volt az első űrszonda, amely leszállt a Szaturnusz Titán nevű holdjának felszínére. A Huygenst az ESA építette, és az amerikai Cassini űrszondával juttatták el a Szaturnuszhoz.
ESA:
Az Európai Űrügynökség (angolul European Space Agency, ESA) egy kormányközi szervezet, mely a világűr felderítésével és felhasználásával foglalkozik. Központja Franciaországban, Párizsban van. Magyarország 2003 óta az ESA ún. európai együttműködő állama, így a PECS (Plan for European Cooperating State) programon keresztül vesz részt az ESA programjaiban. A PECS célja, hogy felkészítse az államokat az ESA-hoz való csatlakozásra. (Referenciaként érdemes tudni, hogy a szomszédos országok: Csehország 2008 óta, Románia 2011 óta, Lengyelország 2012 óta az Európai Űrügynökség tagállamai. Magyarország csatlakozása még (vagy már?) “folyamatban van”.)
A Cassini űrszondát a Huygensszel együtt 1997. október 15-én indították Titan-4 hordozórakétával a floridai Cape Canaveralból. A két szonda 2004 nyarán érkezett meg a Szaturnuszhoz. 2004. december 25-én a Huygens levált az anyaszondáról, és 21 napos szabad repülés után 2005. január 14-én szállt le a Titánon a Xanadu (Titan) terület közelében. Elérte a felszínt is, bár a tervezés során a folyékony felszínre (“tengerre”) érkezést is figyelembe vették. Annak ellenére, hogy hivatalosan nem leszállóegységnek tervezték, a felszín elérését követően még 90 percen keresztül küldött adatokat. Több mint 700 felvételt készített a légköri ereszkedés közben és a felszínen.
Műszerek
Huygens Atmospheric Structure Instrument (HASI):
ez a műszer egy sor szenzort tartalmazott, amelyek mérték a Titán atmoszférájának a fizikai és elektromos tulajdonságait. A gyorsulásérzékelők mérték a gyorsulást mindhárom tengely mentén, az ereszkedés során. A szonda már ismert aerodinamikai tulajdonságai alapján határozták meg a légkör sűrűségét. A HASI alrendszerben volt még egy mikrofon, amely regisztrálta az ereszkedés és a landolás közbeni hangokat. Korábban csak a Venyera–13 végzett ilyen kísérletet.
Doppler Wind Experiment (DWE):
mérte a szonda rádiójeleiben fellépő Doppler-eltolódást, amelynek alapján tudni lehetett bármilyen elmozdulásról.
Descent Imager/Spectral Radiometer (DISR):
több szenzorral és látómezővel végzett megfigyeléseket. A Titán vastag légkörének sugárzási egyensúlyát mérte. A napszenzorok a Nap körüli fényintenzitást mérték a légkörön keresztül. Ez alapján ki lehetett számolni a légköri részecskék méretét és számsűrűségét. Két képalkotó (egy optikai és egy infravörös) az ereszkedés utolsó részén figyelte a felszínt. Ahogy a szonda forog, mozaikképet csináltak a landolás helyéről. Volt egy oldal irányú képalkotó a horizont fényképezésére. A spektrális mérésekhez a landolás előtt egy lámpa világítja meg a felszínt, amely kiegészíti a Nap gyenge fényét.
Gas Chromatograph Mass Spectrometer (GCMS):
ez egy sokoldalú kémiai gázanalizátor a Titán atmoszférájában lévő kémiai elemek, a kémiai összetétel meghatározásához. Egy tömegspektrométert és egy gázkromatográfot tartalmazott.
Aerosol Collector and Pyrolyser (ACP):
szűrők segítségével mintákat gyűjtött a légköri aeroszol részecskékből, majd a mintákat felmelegítette, hogy az illóanyagok elpárologjanak, a szerves anyagok pedig felbomoljanak. A mintát ezután a GCMS műszerhez küldte egy vezetéken keresztül, amely elvégezte a vizsgálatokat.
Surface-Science Package (SSP):
egy sor szenzort tartalmazott a Titán felszíni tulajdonságainak meghatározásához. Egy akusztikus szondázó az ereszkedés utolsó 100 méterében folyamatosan mérte a szonda és a felszín közötti távolságot, az ereszkedés ütemét és a felszín durvaságát.
Tagdíjfizetési határidő: január 31.
A http://apod.nasa.gov/apod/ap150112.html címen egy érdekes gravitációs játékra invitálnak Titeket.
Egy csillag körül kering kezdetben egy Föld-tömegű bolygó 1 CSE távolságban. Ezután legfeljebb 10 további égitestet helyezhettek el tetszés szerinti helyen, de legfeljebb 2 CSE-n belül a rendszerben: szuperföldet (5 Föld-tömegűt), jégbolygót (vagyis egy Neptunusz-szerűt, 15 Föld-tömeggel), óriásbolygót (vagyis Jpiter-szerűt, 300-szoros földtömeggel), barna-törpét és törpecsillagot (5000 illetve 30 000 földtömeggel). A kezdőhelyet klikkelgetéssel Ti választjátok meg a rendszerben!
Ezután a program kiszámolja az égitestek pályáit, miközben figyelembe veszi a Kepler-törvényeket és a bolygók közti kölcsönös zavaró (perturbáló) gravitációs hatást. Mindaddig mutatja a bolygók pályáját, amíg két bolygó nem ütközik vagy valamelyik el nem szökik a rendszertől. Ha már eltelt 500 év a kezdőponttól, szintén abbahagyja a számolást. A játék végén az elért pontszám benyújtható egy rangsorba. A verseny tétje, hogy ki tud 10 bolygóval hosszabb ideig stabil bolygórendszert létrehozni? Olvasd tovább
Az M104 valójában egy spirálgalaxis. Oldalról látjuk, és innen nézve úgy néz ki, mint egy mexikói szombreró-kalap: ezért is nevezik Sombrero-galaxisnak időnként. Egy hosszában keresztülhúzódó porsáv rajzolja ki a galaxis fősíkját, amelyet fényes és halvány csillagokból, valamint gömbhalmazokból álló haló vesz körül.
A porsávban sok fiatal, nemrég született csillag rejtőzik. A galaxis centruma körüli dudort sok milliárdnyi öreg csillag összemosódó fénye alkotja. A dudor minden hullámhosszon nagyon fényes, és közepén valószínűleg van egy nagy fekete lyuk. A fenti linkeken az eredeti méretében megnézve a képet (klikk a képekre!) kitűnik, hogy sok fénypötty valójában kiterjedtebb gömbhalmaz. A galaxis kis távcsövekkel is látható a Szűz csillagképben.
