A 2023. június 13-án, Namíbiában az Isabis völgyében, a Decca Station megfigyelőhelyen készült felvételemet szeretném megosztani veletek, az NGC 6334 jelű emissziós ködről, más néven a Macskatappancs-ködről. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 monokróm hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 3x35x180 sec objektum (light), 25 sötét (dark), 25 mezősimító (flat), 25 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.

NGC 6334 Macskatappancs-köd - VCSE - Ágoston Zsolt
VCSE – NGC 6334 Macskatappancs-köd – Fotó: Ágoston Zsolt

Ugyan itthonról is megfigyelhető, de mindig meglehetősen alacsonyan van ez a látványos emissziós köd, ugyanakkor Namíbiában egészen a zenitig emelkedik. A fénykép elkészítéséhez monokróm kamerát és keskenysávú, hidrogén-oxigén-kén szűrőkészletet választottam. A ködösség hidrogénben és kénben gazdag, viszont csak egy kevés oxigén található benne. A feldolgozás során a Hubble-paletta szokásos sárga-kék színvilága helyett kipróbáltam a vöröses narancssárga – türkiz kombinációt, ahol a vörös szín a hidrogéné és a kéné, a türkiz pedig az oxigéné.

Olvasd tovább

A New General Catalogue (NGC) és az Index Catalogue (IC) az amatőrcsillagászok és a hivatásos csillagászok által általánosan használt mélyég-objektum katalógusok. Készítésük körülményeiről és szerzőjükről, J. L. E. Dryeyerről itt közöltünk egy összeállítást. A Saguaro Astronomy Club (SAC) is összeállított egy mély-ég katalógust, aminek a szerző által magyarított változata

innen letölthető

Excel-formátumban. Az eredeti NGC-ben és IC-ben szöveges kódok írták le az objektum látványát, ezt mellőztem. Az eredeti, angol nyelvű SAC-katalógus és magyarázata letölthető. Ezek nemcsak az NGC-t és az IC-t tartalmazzák, hanem más, újabb keletű katalógusok adatait is. Mély-ég-észlelések tervezéséhez ezek a katalógusok igen sokat segítenek. A magyar változat magyarázata:

A katalógusban az objektum nevét, esetleges egyéb ismertebb nevét, típusát, koordinátáit (rektaszcenzió és deklináció 2000-es epochára), becsült vizuális fényességét magnitúdóban, maximális és minimális méretét, valamint elnyúlt objektumok esetében az elnyúltság hosszabbik tengelyének pozíciószögét (PA) találjuk meg, továbbá azt, melyik csillagképben látszik az objektum (2000-es csillagképhatárok esetén).

A típusok magyarázatai:

1STAR: egy darab csillag. Nem mély-ég-objektum, de valamikor, egy régi távcsővel mély-égnek nézték tévesen, ezért mély-ég nevet kapott. Az 1-es helyén állhat 2, 3, 4, sőt akár 8 is, ez a tévesen mély-égnek nézett objektumban lévő csillagok számát adja meg. Összesen 286 (!) ilyen mély-ég elnevezés van, a legmegdöbbentőbb közülük az NGC 6892 esete, amit ráadásul IC 1312 néven is katalogizáltak, tehát NGC és IC száma is van, miközben csak négy csillag látszik véletlenül közel egymáshoz a Nyíl (Sagitta) csillagképben.

AST: aszterizmus (102 db).

DF: diffúz köd (241 db).

GH: gömbhalmaz (136 db).

GX: extragalaxis (6698 db).

GX/DF: közeli extragalxisban lévő HII-régió, diffúz köd (pl. az M31-ben, M33-ban stb. láthatunk ilyeneket – 25 db).

GX/GH: közeli extragalaxisbeli gömbhalmaz (1 db).

GXH: galaxishalmaz (21 db).

LMC/DF: a Nagy Magellán-Felhő diffúzködei (14 db).

LMC/GH: a Nagy Magellán-Felhő gömbhalmazai (35 db).

LMC/N+D: a Nagy Magellán-Felhő nyílthalmazai ködösséggel (99 db).

LMC/NY: a Nagy Magellán-Felhő nyílthalmazai köd nélkül (166 db).

A Kis Magellán-Felhőre nézve az SMC jelölést használjuk. A katalógus 35 db Kis Magellán-Felhőbeli objektumot sorol fel (ködöket és csillaghalmazokat).

NL: nemlétező mély-egek, csak tévesen kerültek be katalógusokba (86 db).

NY: nyílthalmazok (1085 db).

NY+DF: nyílthalmaz diffúz köddel (33 db).

PL: planetáris köd (743 db).

QSO: kvazárok (5 db).

SK: sötétködök (205 db).

SNR: szupernóva-maradvány (15 db).

A megadott darabszámok csak közelítőek.

Az NGC 206 speciális jelöléssel: G/N+D szerepel, ez egy extragalaxisban (az M31-ben) lévő, fényes csillagokból álló nyílthalmazt és a benne lévő diffúzködöt jelenti.

A SAC fényesség- és méretadatai: ahol 99,9 magnitúdó szerepel a táblázatban a fényességnél, az csak annyit jelent, hogy nem érhető el vizuális fényességadat, és így kell értelmezni az ilyen számadatokat. A méreteknél az s ívmásodpercet, az m ívpercet szeretne jelenteni. A PA értékek északról kelet felé mérve – az égen! – megmutatják fokokban mérve, hogy az objektum merrefelé elnyúlt. (PA: position angle, pozíciószög.)

Lehetséges, hogy szükséges hangsúlyozni: nem ennyi mély-ég objektum van az égbolton, amennyi ezekben a SAC-katalógusokban szerepel, hanem sokszorosan több! Ez csak egy válogatás a relatíve fényesebbekből amatőrök számára.

Mezei Balázs - LDN 1235 Cápa-köd - 250/960 Newton, Stabi7, QHY163M, 100x300 s (A cikkben bemutatott összes kép, time-lapse animáció, rajz az ausztriai Trahüttenben tartott 2021. őszi észlelőhétvégén készült)
Mezei Balázs – LDN 1235 Cápa-köd – 250/960 Newton, Stabi7, QHY163M, 100×300 s (A cikkben bemutatott összes kép, time-lapse animáció, rajz az ausztriai Trahüttenben tartott 2021. őszi észlelőhétvégén készült)

A 2020-as ausztriai észlelőhétvégéhez hasonlóan 2021-ben is rendeztünk Ausztriában egy észlelőhétvégét, szeptember 9. és 12. között, immár jelentősen megnövelt létszámmal. A részvétel félpanziós módon (szállás kétágyas szobákban saját fürdőszobával, reggeli, vacsora) 154 euróba került fejenként a három estére.

Hogy milyen ég volt? Erről következzék egy kis sztori. Hajnalban az egyik kezdő fotós, aki el volt foglalva monitorja képernyőjével, fényesedő égre lett figyelmes. Pedig a napkelte időpontja még messze volt. El is kezdett panaszkodni jó hangosan, hogy “de kár, hogy ilyen korán elkezd kivilágosodni az ég!” Erre Schmall Rafael odakiáltott neki: “Nem hajnalodik, hanem feljött az Orion-köd és az süt be Neked balról!” Ha – természetesen – árnyékot nem is vetett az Orion-köd, de tényleg kontrasztos, fényes volt és szabadszemes.

Előkészületek

Olvasd tovább

A 2021. augusztus 9-én, a VEGA ’21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor során készült felvételem az NGC 7635 jelű emissziós ködről, más néven a Buborék-ködről. A felvételen látható a Messier 52 nyílthalmaz és a Nova Cas 2021 jelű nóva is. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 monokróm hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 3x29x180 sec objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.

Ágoston Zsolt - NGC 7635 Buborék-köd, M52 és Nova Cas 2021 - VCSE
Ágoston Zsolt – NGC 7635 Buborék-köd, M52 és Nova Cas 2021 – VCSE

A felvételt monokróm kamerával készítettem, hidrogén-, oxigén- és kénszűrők segítségével. A kénszűrős felvételek vörös színt kaptak, az oxigén kéket, a hidrogén zöld színt kapott annak ellenére, hogy ezt a hullámhosszt is vörösként érzékeljük. Ez a módozat a Hubble-paletta, ami nem színhelyes képet ad, viszont a ködösséget alkotó hidrogén és oxigén látványosan elkülönül.

A Buborék-köd közepén rögtön feltűnik a ködösség nevét adó buborékszerű alakzat, amit a közepében elhelyezkedő óriáscsillag szele alakított ki. Átmérője 3-5 fényév, távolságát tőlünk 7 000 – 11 000 fényévre becsülik. William Herschel fedezte fel 1787-ben.

A kép bal felső sarkában az M52 nyílthalmaz figyelhető meg. Csillagokban gazdag, tagjai között nagyobb távolság figyelhető meg, fényességben és sűrűségben homogén elrendezésű. 10 fényév átmérőjű és 160 millió éves, 4 600 fényévre van a Földtől. Charles Messier fedezte fel 1774-ben.

A felvételen látható még a Nova Cas 2021 nóva is, ami 2021 márciusában hirtelen felfényesedett, azóta is látható. A jelenséget az okozza, hogy egy kettőscsillag-rendszerben, ahol az egyik tag egy fehér törpe, elszívja a másik tag csillaganyagát. A nagy sebességgel lezuhanó, forró hidrogéngázban robbanásszerűen termonukleáris reakció indul el a fehér törpe felszínén, ezt a robbanást láthatjuk.

A jobb alsó sarokban még van egy kis felhőszerű alakzat egy csillag mellett, amit nem tudtam beazonosítani. (Csizmadia Szilárd kiegészítése: az említett aprónyi ködösség jele GN 23.15.3, ami egy galaktikus reflexiós köd. Magakjan örmény csillagász katalógizálta 2003-ban. Katalógusa itt érhető el nyilvánosan. A V628 Cas jelű változócsillag készteti fénylésre a körötte lévő ködösséget. A V628 Cas egy jól tanulmányozott Herbig Ae/Be csillag, vagyis színképében számos emissziós vonal látszik (főleg hidrogéné és kálciumé). A Herbig Ae/Be-típusú csillagok fiatal, fősorozat előtti csillagok, kialakulásuk óta 10 millió évnél kevesebb telt el. Mindig F0-nál korábbi színképtípusak, gyakran A vagy B osztályúak. Gyakran még ott van köröttük a csillagot létrehozó korong, a cirkumsztelláris diszk, és minden esetben egy ködösségbe vannak ágyazva – mint ezen a képen is. 2-8 naptömegű csillag lesz belőlük. Sok ilyen csillag változócsillag, mint ez is: fénye még ingadozik. 1960-ban különítette el őket G. Herbig amerikai csillagász. A csillagkeletkezés egyik fázisát képviselik, némelyik körül már bolygót is találtak.)

A 2021. aug. 13-án, a VEGA ’21 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor során készült felvételemet szeretném megosztani veletek, az Sh2-190 jelű emissziós ködről, más néven a Szív-ködről. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, ASI294 monokróm hűtött kamerával és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 3x31x180 sec objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, Gain150 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.

Ágoston Zsolt - Szív-köd Sh2-190 - VCSE
Ágoston Zsolt – Szív-köd Sh2-190 – VCSE

A felvételt monokróm kamerával készítettem, hidrogén-, oxigén- és kénszűrők segítségével. A kénszűrős felvételek vörös színt kaptak, az oxigén kéket, a hidrogén zöld színt kapott annak ellenére, hogy ezt a hullámhosszt is vörösként érzékeljük. Ez a módozat a Hubble-paletta, ami nem színhelyes képet ad, viszont a ködösséget alkotó hidrogén és oxigén látványosan elkülönül.

A ködösség a Cassiopeia csillagképben, a Tejút Perzeusz-karában található, a Lélek-köd és a Perzeusz-beli Ikerhalmaz közelében.

Fotografikus megfigyelés során könnyen megfigyelhető a ködösség nevét adó, szívhez hasonló forma. Az emissziós köd közepén feltűnő csillagcsoportosulás figyelhető meg, a csillagok egy örvénylő-kígyózó gáz-alakzatot vesznek körbe. A nyílthalmaz a Melotte 15, mely néhány, a Napnál ötvenszer nagyobb, és számos kisebb csillagot tartalmaz, ezeknek sugárzása ionizálja a hidrogénből álló ködöt. A nyílthalmaz kora 1,5 millió év, 7500 fényévre található a Földtől.