Az Orionida-meteorraj főbb adatai:
Nevük és rövidítésük: Orionidák, ORI.
Jelentkezési időszak: október 1 – november 10. (Más források szerint okt. 2 – nov. 7.)
Aktivitás maximuma: általában október 21-e körül, de hosszan elnyúló maximumot mutatnak okt. 20-24. között.
Radiánspozíció maximumkor: RA=95°, D=+16° (l. a mellékelt térképet).
ZHRmax = 22 meteor/óra (ld. a szövegben a kivételes eseteket)
r = 2,9 (l. még a főszöveget)
V = 66 km/s, gyorsak.
Szülőégitest: 1P/Halley üstökös.
Egy -2,7 mg-s meteor pályájának kiszámítására kértek minket. Normál esetben a -4 mg-nél halványabb meteorok pályaszámítását néhány hónappal a feltűnés után végezzük el, amikor már minden, havi bontású észlelési adat fel van töltve a meteoros adatbázisba (kezelője: Tepliczky István). Ilyen halványabb meteorokból havonta akár több száz, nagyobb rajok jelentkezése esetén akár ezres nagyságrendű pályát is lehet számolni, ezt tehát automatizáltuk, és a program néhány havonta frissíti az adatbázist. Ennyi meteor pályáját egyesével kiszámítani természetesen időpazarlás lenne. Ezeket a pályaszámításokat új rajok felfedezésére, a régebbről ismertek pályájának pontosítására használjuk, és velük a naprendszerbeli por eredetét és fejlődését tanulmányozzuk.
A -4 mg-nél fényesebb meteorok már tűzgömbnek számítanak, és ezek pályaszámítását rutinszerűen pár napon belül elvégezzük. Egy -8 mg-s meteorból már le is eshet valami, bár ehhez kedvező körülmények összejátszása kell (pl. nagyon kicsi meteorsebesség, hogy alacsonyra le tudjon jönni a meteoroid a légkörben). Egy -10 mg-s tűzgömbből már biztosan leesik valami, bár általában csak nagyon kicsi darab, amit nagyon nehéz megtalálni, és ezért ritkán indulnak neki megkeresni olyan bonyolult vidéken, mint Európa. Egy telehold-fényességű (-13 mg-s) tűzgömbből, különösen, ha hangrobbanás is kíséri, egészen biztosan leesik akkora darab, hogy könnyen megtalálható lenne, ha jó észlelések vannak a pályájáról, ezeket tehát a feltűnést követő pár órán belül részletes pályaszámításnak vetjük alá.
Mi az oka hát, hogy e -2,7 mg-s meteor pályáját mégis gyorsan kiszámoltuk? Egyfelől az, hogy barátaink nagyon kíváncsiak voltak rá, és ezt szeretnénk kielégíteni. Másfelől, kifejezetten jó észlelések születtek róla, három kamerán (HUPOL, HUSUL, HULUD1) rajta van teljes egészében a meteor. E három kamera adataiból 12 méter pontossággal tudtuk az észlelőtől való távolságot meghatározni! (Összehasonlításul: ez ritkán sikerül 100 méternél pontosabban.) Egy negyedik kamera adatait is megkaptuk, a HULUD3-ét, ez azonban nem látta a meteor teljes pályáját. Ezért kizártuk a további vizsgálatból, hogy csak a legszebb, legjobb észleléseket használhassuk.
A meteor a HULUD1-től 110 km-re tűnt fel, a HUPOL-tól 140 km-re, a HUSUL-tól pedig 150 km-re (kerekített, közepes távolságok). 63 km-es pályáját alégkörben 57,4 +/- 0,3 km/sec sebességgel futotta be, tehát kicsivel több, mint 1 másodpercig volt látható az égen. Vizuális megfigyelésről nincs tudomásunk. Földfelszínre vetített pályáját a mellékelt kép mutatja.
A meteor Magyarországtól északra tűnt fel, Szlovákia felett, Tugártól Zsember felé haladt. A földfelszín felett 113,7 +/- 1,4 km magasságban tűnt fel és 89,3 +/- 0,9 km magasságban hunyt ki.
A meteor magasságváltozásai a HULUD1 + HUPOL kamerapárosításból. Vízszintesen az idő van feltüntetve (23:17:00 UT-tól kezdve), függőlegesen pedig a földfelszín feletti magasság km-ben. Az elfordított négyzetek az egyes képkockákról lemért magasságokat tartalmazza, amiket folytonos vonallal is összekötöttünk. A három kamera képeiből hatféle párosítás volt képezhető, amiből három pár független, és ezek kombinációja (átlaga) adta a végeredményt és a hibát.
A meteor érdekes, kissé szokatlan sebességváltozásai a HULUD1 + HUSUL kamerapáros alapján. A végső sebességeket és sebességváltozásokat szintén az összes kamera összes lehetséges, független kombinálásával kaptuk meg.
A meteor naprendszerbeli pályájára utaló pályaelemel a következők voltak:
Radiáns: RA=239,7 +/-0,2 fok, D=29,7 +/- 1,7 fok (ACB: 233,3°, 27°)
Sebesség: 57,4 +/- 0,3 km/s (58 km/sec)
Inklináció=99+/-2 fok (105°)
excentricitás = 1,07 +/- 0,06 (0,99)
Napközelség: 0,98 CSE (0,98 CSE)
Felszálló csomó hossza: 323,01 fok (310°)
Perigeum argumentuma: 187,4 +/- 0,7 fok (175°)
Elképzelhető, hogy a tűzgömb a 2012-ben felfedezett Alfa Corona Borealidák (ACB) rajhoz tartozik (ld. J. Greaves,http://adsabs.harvard.edu/abs/2012JIMO…40…16G A fenti kis táblázatocskában zárójelben álló számok éppen az ACB-raj közepes pályaelemeit jelentik. Mivel a meteorrajok a térben szétszóródnak idővel, a rajtagok pályája, és így pályaelemei természetszerűleg eltérnek az átlagostól. Ezt figyelembe véve, ez egy ACB-meteor volt. Az IAU MDC-ben csak 15 ACB-meteor pályáját ismerik.
A meteornak az egyik érdekessége tehát, hogy nemrég felismert, alig ismert rajból jött. Másik érdekessége a sebességváltozása. Kezdetben lassult, ahogy minden más normális meteor is teszi. Azután azonban a lassulás megállt, és a hullócsillag végén látható pukkanás árnyalatnyit ismét felgyorsította a meteort, amely kihunyásáig egyre gyorsulva mozgott. Mintha csak a meteor szerkezete többrétegű lett volna (nem pedig egyenletesen kitöltött, homogén), és a belsejére túl nagy erő, hő és nyomás hatott, ami felrobbantotta, amit pukkanásként láttunk. Ez azonban valószínűleg nem volt gömbszimmetrikus robbanás, lehet, hogy csak egyik irányba tört ki az anyag gejzírszerűen (közelítőleg hátrafelé), ami rakéta módjára felgyorsította a megmaradt testet, ami aztán elégett.
A meteor tömege 1-2 gramm lehetett csupán, fényességét sebességéből származó nagy mozgási energiája adta. Magasan hunyt ki, nem esett le belőle semmi, elégett odafenn.
Egy fényes, kb. -10 (?) magnitúdós tűzgömb tűnt fel a címben jelzett időben. A tűzgömböt derült égen rögzítette a HUVCSE01 meteorészlelő videokamera (Zalaegerszeg, operátor: Bánfalvi Péter) és kissé felhős égen a budapesti Polaris Csillagvizsgálóban működő HUPOL kamera (operátor: Perkó Zsolt, tulajdonos: Igaz Antal). A tűzgömb fényességét a képekről csak becsülni lehet, de a telehold fényességével vetekedhet. A tűzgömb fényképei illetve Zalaegerszegről a videófelvétele:
A mai képen a Hold Mare Orientale (Keleti-tenger) látható . Az űrkorszak kezdetén megcserélték a korábban definiált holdi kelet-nyugati irányokat, így a Keleti-tenger a Hold jelenleg nyugatinak tekintett oldalán látszik… Nagyon nehéz megfigyelni, mert annyira a Hold látszó oldalának szélén található, hogy évente csak néhányszor megfelelő a Hold librációja a megfigyeléséhez.
A mellékelt, hihetetlen részletdús képet a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter elnevezésű űrszondája készítette. Ezen a mozaikképen gyönyörűen látszik a szinte teljesen kör alakú medence. (A Hold tengereiben nincs víz, ezek közetekből, főként sötét bazaltból álló “bazalttengerek”.) Jól látszik a medencét létrehozó hatalmas, régi becsapódás keltette, felgyűrődött hegyvonulatok, gyűrű alakú gegyláncok. A becsapódás után valamivel a Holdból kitört, megolvadt bazalt részben feltöltötte a körülbelül 950 km átmérőjű terület jó részét (sötétebb belső részek), amely aztán megszilárdult. Ez a bazaltréteg kb. 3 milliárd éves. A későbbi évmilliárdokban további, kisebb égitestek becsapódási keltette újabb és kisebb kráterek tették a Hold felszínét itt is változatosabbá.
Földünkhöz legközelebbi égitest, a Hold nagy érdeklődést jelent észlelőink számára. A megfigyelések csupán kedvtelésből is végezhető, de a Hold igazi arcát a figyelmes és rendszeres megfigyelések mutatják be. Ezért hirdetjük meg Hold-programunkat.
Egy jobb minőségű, 30-50X nagyítású távcsővel már el is lehet kezdeni a munkát. Érdemes a kb. l0-11 napos fázis után a 18-19 napig valamilyen fénycsökkentőt tenni az objektív elé. A nagy fényesség ugyanis elmossa a halvány részleteket. A napok az újholdtól eltelt napok számát jelentik. Olvasd tovább
