A szerk. megjegyzése: Majoros Attila is jelezte, hogy a távcső és a kómakorrektor nem teljesen illenek össze, de a megfelelő kómakorrektor még nem érkezett meg a szállítótól. Emiatt a kép szélein, sarkai felé van némi minőségromlás a csillagok alakjában, amit az észlelő szóban jelzett is felénk. Ettől még a kép élvezhető, szép, és remélhetőleg a kómakorrektor-csere is hamarosan megtörténik.
Expo:
40×5 min ISO 800
2017. szeptember 22. Guernsey
Véletlenül ráfutott egy képemre egy szép műholdnyom az Androméda-köd (M 31, NGC 224) mellett. Az alábbiakban bemutatott felvétel 2017. augusztus 30-án 01:14:11 NYISZ-kor készült Canon EOS 450D-vel, 135 mm fókusztávolságú, f/3,5-es fényerejű teleobjektív, ISO 1600 érzékenységgel és 20 másodperc expozíciós idővel Nagykutasról. A CalSky szerint a NOSS 3-1C műhold járt arra.
Az Androméda-köd (vagy Androméda-galaxis) és a Triangulum-galaxis az úgynevezett Lokális Galaxiscsoport legnagyobb tagjai közá tartoznak. A Lokális Galaxiscsoportról (röviden Lokális Csoport vagy Lokális Halmaz) “Közeli galaxisok” címmel Csizmadia Szilárd írt bővebben a VEGA 102-ik számában, ami ide kattintva elolvasható.
Az Androméda-galaxis – a kép jobb oldalán látható, nagyobb látszó méretű, elnyúlt ködösség – más néven Messier 31 (röv. M31) vagy NGC 224 egy Sb típusú spirálgalaxis. Távolsága a Naptól kb. 2,5 millió fényév. Az M31 a hozzánk legközelebbi extragalaxisok egyike, egyben a Lokális Csoport legnagyobb tömegű tagja. Átmérője 110 ezer fényév, a kevés anyagot tartalmazó külső tartományokkal együtt 180 ezer fényév. 270 km/s-os sebességgel közeledik a Tejút felé, és ha a kozmológiai állandó nulla, akkor mintegy három milliárd év múlva összeütközik a mi Galaxisunkkal.
A Háromszög-galaxis, vagy más nevén Triangulum-galaxis (Messier 33, M33) a kép bal oldalán látható kisebb folt.
Az M33 mintegy hárommillió fényévre lévő spirálgalaxis a Triangulum csillagképben, így nevét is erről kapta. Mérete kicsinek számít a szomszédaihoz, vagyis a Tejútrendszerhez és az Androméda-galaxishoz képest, de átlagosnak mondható a legtöbb spirálgalaxissal összehasonlítva.
A Triangulum-galaxis a Lokális Csoport tagjaként szoros gravitációs kapcsolatban áll az Androméda-galaxissal. A két galaxis között a múltban lezajlott szoros megközelítésről és az általa kiváltott csillagkeletkezésről itt írtunk bővebben.
Az itt bemutatott felvételt 2016. november 28-án készítettem a Guernsey-szigeten Skywatcher gyártmányú, Staradventurer típusú mechanikát használva. A képeket Canon 700D fényképezőgéppel és annak gyári objektívjével rögzítettem. Összesen 41 db három perces expozíció készült, 20 sötétkép (dark) es 10 mezősimító (flat-field) frame került feldolgozásra a Nebulosity nevű programmal. Utólagos képkorrekciók Photoshops 6 -ban lettek elvégezve.
Sajnos csak a második nekifutásra sikerült a sorozatot rögzíteni az első alkalommal a hatalmas szél akadályozott meg. A seeing (nyugodtság) így sem volt a legjobb. Én 3/5-re saccolnám.
Mai képnek Efrem Frigeni felvételét választottuk az AAPOD-ról (Amateur Astronomy Picture Of The Day). A felvételen az Androméda-galaxis vagy más néven az Androméda-köd (M31, NGC 224) spirálgalaxisa látható. A galaxis az Androméda csillagképben található.
A kép készítésének technikai adatai: NEQ6 mechanika, Takahashi FSQ106EDXIII, f/5, SBIG STF8300M, vezetőtávcső és -kamera: Orion 400+ SBIG ST-I, Luminance: bin 1 – 15×600 sec + 4×120 sec HDR, Crominance: 1-szeres bin – 13×300 sec minden csatornában (RGB), keskenysávú szűrő: 1-szeres bin, 6×1200’sec expozíciós idő 5nm széles H-alfában.
Az Androméda-galaxisról részletes információkat olvashatunk és kitűnő fényképeket láthatunk Francsics László és Tóth Gábor weboldalán. A galaxisokról, kialakulásukról, és osztályozásukról részletesen a VEGA 20. számában lehet olvasni.
Az Androméda galaxis vizuális észlelése
A Messier 31 sötét égen szabad szemmel is látható. Kis távcsőben vagy egy 7×50-es binokulárral már látszik az elnyújtott alakja, a fényes magja. 120-150 mm átmérőtől megfelelően tiszta égen, gyakorlott észlelő részleteket tud felfedezni a galaxisban. Fényes csomósodások és sötétebb foltok, sávok láthatók. Ezek megpillantásához tiszta égbolt, és észlelési gyakorlat szükséges. A kísérői közül az M110 a könnyebben megpillantható, mint hosszúkás diffúz folt, benne enyhén csillagszerű fénylő mag.
Vizuális észlelése és rajzolása izgalmas kihívás, ami nem is olyan egyszerű feladat. Az M31 az egyik tökéletes példája annak, hogy vizuálisan a fénylő galaxis látványa folyamatos egy a látómező sötétjébe. A látvány tiszteletet parancsoló, ám rajzoláskor zavarba tudja hozni az észlelőt, mivel nem olyan egyértelmű, hogy meddig is tart a galaxis széle. Az elfordított látás hatására a galaxis hatalmas, szinte a látómezőt betöltő derengéssé változik, amely kezd részleteket mutatni. Így a részletek pontos megfigyelés és rajzolása rutinos vizuális észlelőt kíván, és a finom átmenetek megörökítése gyakorlott rajztudást igényel.