Az IC 166 nyilthalmaz akép közepén lévő, sárgás-narancsos csillagok csoportja - Fotó: Mezei Balázs
Az IC 166 nyílthalmaz a kép közepén lévő, narancsos és vöröses csillagok csoportja – Fotó: Mezei Balázs

Leírás

A fotózott nyílthalmaz a Kassziopeia csillagképben, gazdag csillagmezőben található. A kép szerint a halmaz nagyrészt vörös csillagokból áll, kora alapján középkorúnak osztályozott halmaz. A képek gyenge légköri nyugodtság mellett készültek.

Távcső: 250/960 Newton+Skywatcher F4 kómakorrektor

Időpont: 2023.11.07.

Helyszín: Zalaegerszeg

Átlátszóság: 5

Nyugodtság: 2

Kamera: QHY294PROM

Mechanika: Stabi7Proto

Expozíciós adatok: L: 115×1 perc, R: 50×1 perc, G: 61×1 perc, B: 59×1 perc, összesen 4,75 óra

Szűrők: Antlia LRGB

Az IC 166 nyílthalmazt William Frederick Denning (1848-1931) brit amatőrcsillagász fedezte fel. 8×8 ívperces csak, és összfényessége mindössze 11,7 magnitúdós, így vizuálisan 11-13 cm-es távcsővel nehezen, de látszódhat; a biztos látványhoz és felbontáshoz minimum 20 cm-es távcső kell. Nagyon gazdag, a téli Tejút csillagmezejében látszik. A közepesen idős nyílthalmazok csoportjába tartozik 1,32 milliárd éves korával. Csak kevés nyílthalmaz ismert 5 milliárd éves korral, és a legtöbb nyílthalmaz 500-700 millió évnél fiatalabb.

A halmaz jellegzetessége a nagyon narancsos és vöröses színű csillagok. Kék vagy fehér nincs is benne. Ezt a hatást nem az arrafelé egyébként gyakori csillagközi porfelhők okozzák, hiszen a halmaz környezetében a csillagok kékesek-fehéresek is tudnak lenni a képen. Az ok abban keresendő, hogy az IC 166 öreg, ezért mára gyakorlatilag csak kétféle csillag maradt benne: vörös törpecsillagok, amik akár sok tízmilliárd évet is eltölthetnek a fősorozaton, lassan fuzionálva hidrogént magjukban héliummá; és vörös óriáscsillagok, amelyek a közepes tömegű fősorozati csillagokból fejlődtek el és azok ma megfigyelhető állapotait mutatják (ha volt benne nagy tömegű csillag, az már régen II-es típusú szupernóvává vált). De hogyan élhette meg az IC 166 ezt a kort, hogy csak ez a kétféle típusú csillag maradjon benne? Nos, ez a halmaz a Perzeusz-spirálkaron is túl van, tőlünk 4500-5500 parszekre, a Galaxis centrumától 12700 parszekre (a Nap a centrumtól csak kb. 8000 parszekre), ahol a Galaxisunk árapály-ereje már kicsi, és nem tépte szét teljes mértékben pár galaktikus keringés alatt a nyílthalmazt. A többi, közelebbi halmazra ugyanis ez a sors vár, és a csillagaik elszöknek, majd elkeverednek a Galaxis többi csillagával. Az IC 166 nagy halmaz lehetett eredetileg, de a magja, benne vörös óriásokkal és törpékkel, megmaradt. Az IC 166 tehát annak a kevés nyílthalmaznak az egyike, amelyek ritkán, messze a Galaxis középpontjától fordulnak elő, ahol később bomlanak csak fel, mint a beljebb lévők. Forrás: https://iopscience.iop.org/article/10.3847/1538-3881/aad048/pdf (Cs. Sz.)

VCSE - Az M35 és NGC 2158 nyilthalmazok - Kép: Schmall Rafael
VCSE – Az M35 és az NGC 2158 nyílthalmazok – Kép: Schmall Rafael

E csillaghalmazt gyakran mutatjuk meg távcsövekkel a téli és a tavaszi távcsöves bemutatóinkon. Igazán szép két nyílthalmaz található egy látómezőben. Már tavaly is le akartam fotózni, de kifutottam a rendelkezésre álló időből, így ez a lehetőség 2022-re tolódott.

Olvasd tovább

Az APOD mai felvételén a Sas-köd látható. A felvételt  Jimmy Walker készítette.

VCSE - Mai kép - Sas-köd
VCSE – Mai kép – Sas-köd

A felvétel  2015.  április-május hónapjaiban készült a kaliforniai Sierra Remote Obszervatóriumának 16″ (40 cm) RCOS távcsövével, SBIG 16803 kamerával, AOX vezetőkamerával. A felvétel elkészítésénél a Hubble-paletta színeit használták. Expoziciós idők : H-alfa – 6 óra, SII 6 óra, OIII 3,5 óra. Olvasd tovább