2017. április 1-én este 8 órakor kimentem az udvarunkra észlelni, mivel derült, tiszta, csillagos volt az égbolt. Égi kísérőnk is látszódott északnyugat irányában. Rálestem a kétszemes távcsövemmel (binokulárral) és jobban szemügyre vettem a célpontot.
20x-os nagyítással néhány kisebb krátert is lehetett látni a Holdon. A felszínén a Mare Crisium, Mare Tranquillitatis, Mare Nectaris és a Mare Fecunditatis nevű holdtengereket be tudtam azonosítani. A Mare Crisiumtól kicsit távolabb megpillantottam a Franklin-krátert.
Fél 9 körül észrevettem egy kb. 7 mg-s csillagot, ahogy elhaladt a Hold mellett és nyugati irányba vette tovább az útját. Ezt szabadszemmel nem láttam a halvány fénye miatt, csak binokuláron keresztül.
Ezután az Orion csillagképet kerestem meg, ami nem volt nehéz megtalálnom, hiszen a Holdunktól pár fokra arrébb vettem észre. Ezen az estén az északi irányban helyezkedett el. Könnyen felismertem a Betelgeuse csillagot a vörös színéről. Ismét megnéztem az M42-t az Orion öve alatt, ami egy diffúz köd. Kis ködpamacsként mutatkozott.
Nyugodt légkör volt és szélmentes időben észleltem. A hőmérséklet +18 °C volt.
Eleinte nagy reményeket fűztem hozzá, de végül a kb. 26. utómunka után úgy döntöttem, jegelem a projektet, mert nagyon nehéz téma, és még kevés vagyok hozzá. Ám a mélységét tekintve minden eddigi fotómat felülmúlja ezt a nagylátószögű (ang. widefield) asztrofotó. 2016. január 29-én gyűjtöttem az alapképeket hozzá, illetve február 5-én további, de rövidebb képeket a dinamika javítása miatt.
A felvétel technikai adatai:
Canon EF 200mm/2.8L USM II (Zselici Csillagpark jóvoltából)
Skywatcher EQ5 GOTO
Canon EOS1100D fullspektrum
Lacerta MGEN autoguider
9×50-es kereső
(Véleményem szerint az MGEN gyakorlatilag a táborok összes GOTO-s mechanikáját, még az EQ3-asat is megtáltosítaná.* Más természetű megjegyzés: A felszerelés ára ismét félmillió forint felett van, de szerintem egy EQ-3 GOTO mechanika és egy laptopos, kiskamerás vezetés e határ alatt tartaná a pénztárcát)
– 40×600 sec + 40x30sec a Trapézium kiemelésére + 40x60sec az Orion belső régiója megörökítésére / 10 dark / 20 flat / ISO800 / f3,2 / 200mm
Tanulságok:
– rengeteg a rózsaszín (pink) szín a képen – ezt először a hibás képfeldolgozásnak tudtam be, de utólag megnézve úgy találtam, hogy az objektív színez. Kromatikus aberráció lépett fel, vagyis színi hiba magyarul…
– teleobjektíves fotózásnál elég egy EQ-5 GOTO, de aki távcsővel akar mélyeget fotózni, oda mindenképp szükségesnek látszik a HEQ5-Pro Goto;
– vezetés mindenképp kell, még az 5 perces felvételen is meglátszanak a vezetési pontatlanságok, ezt csak egy vezetőtávcső és vezetőkamera tudja korrigálni;
– fókuszt minden félórában állítani kell, de ha nagyobb a hőmérsékletváltozás akkor negyedben akár!
– nem mindegy, hogy f/5-ös, vagy f/3.2-es fényerejű objektívet alkalmazunk, és az sem, hogy milyen égbolt alatt készítjük. A február 5-i alkalommal már fele annyi halovány objektum sem látszódott.
– feldolgozás becsapós lehet a színek miatt. Az átskálázást én úgy oldottam meg, hogy az egyik pontot kapta az égi háttér, utána a másik pont egy porköd, és azt emeltem, tehát ott lett legnagyobb a kontraszt. A görbe tetejét meg szépen elhúztam, hogy ne legyen se törés benne, se beégés.
– ami talán a legfontosabb: ha több éjszaka alatt fotóz az ember, akkor jobb ha le sem veszi a gépet az objektívről, de az állványgyűrűről sem, ami tartja az objektívet. Másik nap könnyebb lesz bekomponálni a témát.
A projektet lejegeltem az utómunka nehézségei miatt. A pinkesedést nem sikerült teljesen eltüntetnem sajnos, sőt, huszonhatodik próbálkozásra sem sikerült. A színek azok, amik igazán nehézzé teszik egy asztrofotó feldolgozását. Az információ megvan, de ki kell hozni a képből Majd a borult, rossz idős estéken újra előveszem és folytatom a feldolgozást.
A szerk. megjegyzése: ez nem csak feltevés, hanem igazolt tény. Egy Lacerta MGEN 9×50-es keresőre szerelve, gyakorlatilag néhány pixelen belül tartotta a kívánt objektumot több, mint négy órán keresztül, miközben egy Meade DSI Pro II CCD-kamerával ellátott 127/1500-as MC-távcsővel fotózott a szerkesztő egy EQ-3-as mechanikával. Ez bőven megfelelő vezetés asztrofotós munkához, de akár komolyabb amatőrcsillagászati, tudományos igényű fotometriához is. (Cs. Sz.)
Az üstökösrajongók aktuális észlelési célpontja a C/2014 Q2 (Lovejoy) üstökös. Nevét felfedezőjéről Terry Lovejoy-ról, az Ausztráliában élő amatőrcsillagászról kapta. Az üstököst 2014. augusztus 17-én fedezte fel egy 200mm-es Schmidt-Cassegrain távcsővel a Hajófar (Puppis) csillagképben. Ekkor az üstökös 15 magnitúdó fényességű volt.
Az APOD-on mai nap látható felvételt két nappal ezelőtt, január 12-én készítette Jackson Hole. A felvételen bal oldalt az Orion csillagkép látható. Jobbra – felfele a narancssárga színű Aldebaran, a ”Bika jobb szeme”, a csillagkép legfényesebb csillaga látható. Előtércsillaga, de nem tagja a közvetlenül mellette látható Hyádok nyílthalmaznak. Az üstökös ettől jobbra lefele található. Alakja jellegzetesen zöldes fényű, csepp szerűen elnyúló.
Ekkor az üstökös fényszennyezés mentes égbolton szabad szemmel is könnyen megpillantható. Vidéki, falusi közvilágítás mellett, tiszta égbolton észlelhető volt szabad szemmel, mint kis homályos folt. Már binokulárban is látványos jelenség. Viszonylag nagy méretű fényes diffúz folt. Kezdetben „csak egy” méretes, fényes, foltnak látszott. Ezt követően az üstökös magja is észlelhető volt 7×50 binokulárban, mint fényes „fényesebb, sűrűbb” fénylő folt.
Tegnapi nap során binokulárban már az üstökös körül egy nagyobb, halványabb burok észlelhető, alakja enyhén oválisnak tűnik.
A mellékelt keresőtérképet Bob King készítette. Azt mutatja, merre kell keresni az üstököst ezekben a napokban. Valódi képekre rajyolta rá zöldes színnel az üstökös pozícióit. Jó észlelést!