Láttuk a szupernóvát az M101-ben! Na de kérem… Nem itt kezdődik az este! Tudom, mindenki kíváncsi a szupernóvára, úgyhogy álljon itt: távcsővégre kaptuk a halványodóban lévő SN 2023ixf-et. Így is lehet. Aki viszont a tárcairodalmon és az amatőrcsillagászati bulvárhíreken túl valami bensőségesebbre is vágyik, az olvasson tovább. 

Csillagászat fényes nappal

2023. 07. 16. estéje nappal kezdődött. Mondanám, hogy egy átlagos estének indult, de hát ha az ember Piszkéstetőn tölt néhány hetet, egy este sem lehet átlagos. Szóval, az este egy Piszkésen átlagosnak mondható vacsorával indult: hűs szellő, csodás színekbe boruló természet, a leboruló Nap a hegyek mögött, illatozó vacsora, doromboló macskák, harmónia, béke és nyugalom. Szemben velem témavezetőm, Regály Zsolt, akivel az éppen aktuális kutatási témánkat vitatjuk meg két pohár frissítő között. 

A ház azonban nem csak tőlünk hangos: Pál András és Horti-Dávid Ágoston – szintén a Konkoly Csillagászati Intézet munkatársai – a főépület erkélyéről igyekeznek szabad szemmel megpillantani a Vénuszt. Ideig-óráig ugratjuk őket, hogy úgysem fog sikerülni, aztán mikor binokulárral látni vélik a célpontot, mi is felmegyünk, hogy tegyünk egy próbát a szabadszemes észleléssel. A feladat nem egyszerű, mivel a Nap még nem bukott le, a horizont pedig fátyolfelhős. A legjobb taktikának végül a következő bizonyul: “Állj ide”, mondja Andris, “takard ki a fallal a Napot és a hegyeket egészen addig a pontig, majd onnan a fal mentén gyere felfele egy arasznyit. Ha egyszer meglátod, már nem tudod nem meglátni!” És tényleg! Ott ragyog a Vénusz teljes pompájában. Sokáig nézegetjük, binokulárral a sarlóját is tanulmányozzuk. 

Egyszer csak észbe kapunk, hogy még mindig nappal van, és jó lenne naplemente előtt a Merkúrt is elcsípni. Hiába járjuk azonban körbe a bolygó potenciális helyét oda-vissza tízszer, százszor, szabad szemmel, majd binokulárral, állvány nélkül, aztán állvánnyal, nem leljük a Merkúrt. Maradnak tehát a napfoltok. Zsolt 20×80-as Celestron binokulárjának képét vetítjük ki az épület fehér falára. Öt hatalmas foltot figyelünk meg, mindegyik brilliáns. 

Idővel újra a domboldal felé fordulunk, hogy ámuljunk a naplementén. Milyen mindennapos dolog, mégis, itt valahogy minden egyes alkalom más, gyönyörű és igéző. A frissen lebukott Nap mögött vérvörösbe vált a táj, kezünket kitartva és lassan mozgatva gyönyörű krepuszkuláris jelenséget figyelhetünk meg: a környező magyar és szlovák hegységek árnyéka rávetül az égre, ami ekkor vörösben, narancsban, aranyban, lilában és türkizkékben játszik. 

A naplemente színei és krepuszkuláris jelenségek Piszkés-tetőről
A naplemente színei és krepuszkuláris jelenségek Piszkéstetőről.

Olvasd tovább

Alig telt el két hét azután, hogy Ágasváron jártunk, egy kisebb csapattal 2018. május 5-én ismét a Mátrába látogattam. Az útvonaltervet rám bízták, és én az igényeket figyelembe véve úgy alakítottam vándorlásunkat, hogy utunk egy része kövesse az Országos Kéktúrát, s így elhaladjunk az (akkor még MTA) CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet piszkéstetői megfigyelőállomása mellett. A kéktúra ugyanis szorosan a piszkési obszervatórium kapuja, és hosszú szakaszon át a kerítése mellett halad.

A piszkéstetői bázist ugyan belülről már volt alkalmam megismerni (csoportoknak egyébként látogatható), a mellette haladó túraútról azonban még sosem néztem rá. Mint kiderült, innen kívülről igazából csak az „egyik piszkési lakó”, hazánk legnagyobb távcsöve, az egy méter tükörátmérőjű RCC (Ritchey-Crétien-Coudé)-teleszkóp kupoláját szemlélhetjük meg.

VCSE - A piszkéstetői egyméteres távcső kupolája a kéktúra ösvényéről - Csizmadia Ákos
VCSE – A piszkéstetői egyméteres távcső kupolája a kéktúra ösvényéről – Csizmadia Ákos

 

VCSE - Az egyméteres kupola kissé közelebbről - Csizmadia Ákos
VCSE – Az egyméteres kupola kissé közelebbről – Csizmadia Ákos

Az egyméteres kupolája azonban nemcsak innen észrevehető, hanem többek között a közeli Galyatető 2015-re megújult kilátójából is. Bátran mondhatjuk, hogy ez a csillagászati műtárgy a mátrai táj jellegzetességévé vált.

VCSE - Az egyméteres távcső kupolája Galyatetőről - Csizmadia Ákos
VCSE – Az egyméteres távcső kupolája Galyatetőről is látszik – Csizmadia Ákos

Mint említettem, a kéktúra elhalad a Piszkéstetői Obszervatórium kapuja mellett is.  Ahogy az alábbi képen látható, nemcsak a kék, de a piros sáv jelzés, a Mária-út egy leágazása és a Mátrabérc-túra útvonala is erre halad.

VCSE - A Piszkéstetői Obszervatórium kapuja a kéktúra útvonala felől - Csizmadia Ákos
VCSE – A Piszkéstetői Obszervatórium kéktúra-ösvény felőli kapuja – Csizmadia Ákos

Magáról a piszkéstetői megfigyelőbázisról, történetéről, műszereiről, az ott folyó munkáról rengeteget lehetne írni, de ez már túlfeszítené ennek a kis cikknek a kereteit. Csak annyit jegyzek meg, hogy 2017-ben megjelent Izsák Imre c. könyvemben röviden érintettem az állomás 1958-as létrejöttének történetét.

Kétségtelen, hogy a Csillagászati Intézet sok sikert és gyarapodást könyvelhetett el az utóbbi években. Komoly összegű, sikeres külföldi és magyar pályázatok, a budapesti főépület megújulása, mátrai műszerfejlesztés és megannyi más eredmény jelzik ezt a fellendülést. Az alábbi képeken a Széchenyi 2020 program keretében nyertes projektekről hírt adó táblákat látunk, melyek a fentebbi kaputól jobbra és balra kaptak helyet: Kozmikus hatások és kockázatok valamint Tranziens asztrofizikai objektumok.

VCSE - Kozmikus hatások és kockázatok - Csizmadia Ákos
VCSE – Kozmikus hatások és kockázatok, 941 millió forint – Csizmadia Ákos

 

VCSE - Tranziens asztrofizikai objektumok, 687 millió forint - Csizmadia Ákos
VCSE – Tranziens asztrofizikai objektumok, 687 millió forint – Csizmadia Ákos