Az alábbi két vizuális észlelés a VEGA ’23 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtáborból és a TUTY-projekttalálkozón készült.

Az NGC 404 galaxis (a LM közepe táján) a Mirach nevű fényes csillag alatt. Rajz: Román Dávid
Az NGC 404 galaxis (a LM közepe táján) a Mirach nevű fényes csillag alatt. Rajz: Román Dávid

A remek ispánki ég alatt lehetőségem volt igazán halvány mélyegeket is megpillantani és ezeket meg is örökíteni. Ezek egyike volt az NGC 404 extragalaxis, vagy más néven a Mirach szelleme, ami igen közel található a Mirach csillaghoz (2 magnitúdós, β Andromedae, mindössze 7 ívpercre van a 11,2 magnitúdós galaxis ettől a csillagtól), ezért nem is könnyű megpillantani. Pici, halvány, elnyúlt ködösségként volt megfigyelhető.

Távcső: 130/650 Newton, 6 mm Planetary, nagyítás: 108x
Időpont: 2023.08.19.
Helyszín: Ispánk
Mechanika: EQ3

Az NGC 404 egy ún. lentikuláris mezőgalaxis, kb. 10 millió fényévre tőlünk. W. Herschel fedezte fel 1784-ben. Mérete picit kisebb, abszolút fényessége picit nagyobb a Kis Magellán Felhőénél. Más, hasonló típusú galaxisokhoz képest nagyon gazdag semleges hidrogénben, amelynek többsége a galaxis körüli nagy gyűrűkben van. Közepén és a külső részeiben ma is folyik benne kis ütemben a csillagkeletkezés. Az NGC 404 valaha spirálgalaxis lehetett, de a vizsgálatok szerint kb. 1 milliárd évvel ezelőtt egy vagy több másik galaxissal egyesült, és lentikulárissá (lencse alakúvá) vált. Talán van a közepén egy nagyon nagy tömegű fekete lyuk néhány tízezer naptömeggel. Az NGC 404 egyben a LINER-galaxisok közé is tartozik. Bouchard, A.; Prugniel, P.; Koleva, M.; Sharina, M. (2010). “Stellar population and kinematics of NGC 404”. Astronomy & Astrophysics. 513: A54. arXiv:1001.4087 (Cs. Sz.)
Az NGC 6781 panetáris köd a Sas-ban. Rajz: Román Dávid
Az NGC 6781 planetáris köd a Sasban. Rajz: Román Dávid

Leírás

Az NGC 6781 a 13 cm-es tubusomban egy halvány kis planetáris köd a Sas csillagképben, a megpillantásában sokat segített a OIII szűrő.

Távcső: 130/650 Newton, 6 mm Planetary, nagyítás: 108x
Időpont: 2023.08.15.
Helyszín: Ispánk
Mechanika: EQ3
Szűrő: OIII szűrő

Az NGC 6781 1788 óta ismert; távolsága a Naptól kb. 1500 fényév. A 11,4 magnitúdós, 1,9 ívperces, tehát nagy látszó méretű planetáris közepesen nehéz egy 13 cm-es távcsőnek. A 0,44 fénysugarú, vagyis a Neptunusz Nap körüli pályaméretét jó kilencszázszor felülmúló, hordó alakú ködre feltehetően felülről, a hordó elülső fenekéről nézünk rá. A planetáris ködöt létrehozó vörös óriás (pontosabban egy aszimptotikus óriásági csillag) eredetileg 2,5 naptömegű lehetett, és élete végén 0,41 naptömegnyi gázt és 1,53 naptömegnyi port lökött ki: ez alkotja ma ezt a ködösséget. A 17 magnitúdós központi csillagot vizuálisan nem lehet látni (legalább 65 cm-es távcső kellene hozzá), de fotografikusan kisebb műszerrel is megörökíthető. Érdekesség, hogy a fehér törpe központi csillagtól 5000 Csillagászati Egységre egy M típusú, fősorozati törpecsillag kering. E planetáris köd korát 9400 évre becsülik. A rajz jól visszaadja, milyen halvány objektumra számítsunk 13 cm-es távcsőben. (Cs. Sz.)
VCSE - A sarkcsillag (Stella Polaris) és környéke nyári alpesi fenyvessel - Fotó: Román Dávid
VCSE – A Sarkcsillag (Stella Polaris) és környéke nyári alpesi fenyvessel az észlelőrétünkről – Fotó: Román Dávid

Olyan észlelőhétvégén vagyunk túl, hogy még mindig kavarognak bennünk az élmények, és feldobódunk, ha csak rájuk gondolunk. Az ég annyira jó volt, hogy a 46 cm-esben a Türkizkék Golyó nevű planetáris köd tényleg türkizkékben látszódott, és még csak mereszteni sem kellett a szemet, egyből jött a színe szűrő nélkül

Olvasd tovább

A kétrészes cikksorozat 1. része ide kattintva érhető el.

Merülés a Lagúnában

Az észlelőhétvége második éjszakáját ismét könnyed nézelődéssel kezdtem, majd még a holdfelkelte előtt megpillantottam az M8-at. Ugyan már alacsonyan járt, de maga a megtalálása is örömmel töltött el, és miután a nemrég beszerzett UHC szűrőt is felcsavarintottam az okulárra, magam is elámultam, hogy milyen csodát adott nekem ismét a kis tubusom (még Szilárdot* is odahívtam, hogy nézze meg, aki szintén megdicsérte a látványt). Nem is volt kérdés, hogy meg is találtam a második “portrém” alanyát. Előszedtem hát papírt, ceruzát és papírceruzát és neki is estem a rajznak.

Olvasd tovább

Miután a 2019-es nyári VCSE-táborban Varga György tagtársunk előadása, és Irányfény cimű sorozata bevezetett minket a rajzolás alapjaiba, már alig vártam, hogy végre élesben is kipróbálhassam az elméletben tanultakat. Sajnos a tábor végén már kissé felhős idők voltak, így tudva, hogy limitált az időm, a rajzolást mellőzve, inkább csak szörfölgettem az égen és gyönyörködtem a kis tubusom nyújtotta szépségekben. Ezért már nagyon viszketett a tenyerem a 2019-es őszi észlelő hétvége előtt, hogy: “Na majd most!”.

A papírceruza és a puha grafit a barátod

Olvasd tovább

2020. április 1-én megkíséreltem én is észlelni a C/2019 Y4 (ATLAS) üstököst fotografikusan és vizuálisan is.
Az üstökös helyét a SkySafari applikáció segítségével sikerült megtalálni és először fotóztam, aztán megpróbáltam 52x-es nagyítás mellett észlelni. Az eredmény egy határozott talán volt. Elfordított látással a fotókról beazonosított helyen, ha nagyon figyeltem, néha, mintha, talán feltűnt volna. Sajnos elég halvány még (tegnap az app szerint 7,7 magnitúdó volt) és a holdfény se sokat segített. A fotók 130/650 Newton tubusra szerelt Canon 600D-vel készültek, ISO 6400 értéken 30 s záridővel, 60 light és 10-10 dark és flat képpel. A gif 50 percnyi mozgást ölel át. Nem lettek egy óriási minőségűek, de kísérletezgetni élmény volt vele, biztosan visszanézek majd még rá később is.
Román Dávid - 2019 Y4 Atlas üstökös - VCSE
Román Dávid – C/2019 Y4 Atlas üstökös – VCSE
Román Dávid - 2019 Y4 Atlas üstökös GIF - VCSE
Román Dávid – C/2019 Y4 Atlas üstökös GIF – VCSE