Kilenc éjszaka gyűjtöttem a fényt az NGC 281 ködről készült asztrofotómhoz. A köd kinézete alapján a Pacman-köd nem hivatalos becenevet kapta, egy videójátékbeli szereplőre történő állítólagos hasonlósága miatt.
VCSE - A Pacman köd - NGC 281 - Schmall Rafael
VCSE –  NGC 281 – Schmall Rafael
A kilenc éjszaka alatt több, mint 25 órányi felvétel jött össze. Volt kalandja bőven az elkészülésnek? volt, amikor nyest akart betörni a csillagdába, máskor egy igen jó ég előtt jött a virgákból a záporeső. Amit viszont teljes mértékben sikerült tesztelni, az az, hogy három perc alatt bevethető a rendszer. Korábban 35-40 perceket pakoltam kifele, majd befele is… Most a kis kaposfői csillagdámban egyszerűen csak eltolom a tetőt, és odafordítom óraszögben a távcsövet, ahova kell, ugyanis deklinációben már fixen rögzítve van a kompozíció. A kihuzatra mérőszalag lett ráragasztva, a pontos célzást pedig lézerceruza segíti. Ezek olyan kis trükkök, amelyekkel nagyban meg lehet könnyíteni a fotózást. A VCSE táborban már találkoztunk a lézeres beállítással, a mérőszalag az viszont csak később lett felfűzve…
A felvétel technikai adatai:
Távcső: SkyWatcher 200/800 Newton-távcső
Mechanika: SkyWatcher AZ-EQ-6 Pro mechanika
Kamera: Canon EOS1100D (átalakított)
Szűrő: Astronomik IR/UV-Block CCD-szűrő
Vezetőegység: Lacerta Standalone MGen
Korrektor: SkyWatcher kómakorrektor f/4 távcsövekhez
Expozíciós idő: 194 x 480 sec, érzékenyég: ISO 800
Az internetes adatbázisok, leírások alapján több minden is megtudható erről a ködösségről. Tehát az NGC 281-es katalógusszámot viseli, de amatőrcsillagászok között beceneve Pacman-köd, hiszen úgy is néz ki (ami a kompozíciót is ihlette).
A csillagköd területe különösen izgalmas, ugyanis a megszokott hidrogén-alfa sugárzás mellett nagymértékben tartalmaz hidrogén-bétát is, utóbbi a kékeslilás színárnyalatát adja. Maga a csillagköd tőlünk 9000 fényév távolságban fekszik, tehát nagyon messze, a Cassiopeia csillagkép irányában.
Amilyen távol van, olyan nagy is. Látszólag akkora méretű, mint a telihold, ám természetesen halvány. Közepes méretű távcsővel egy színtelen foltként tűnik elő. Valódi átmérője valójában kb. 45-50 fényév, ezzel a nagyobb ködösségek sorába illeszkedik.
A csillagköd belsejében látszódik egy-egy kis, sötét felhőcske, ezeket Bok-globuláknak hívják. Ezek olyan kis csomósodások, amelyek összeomlanak saját gravitációjuknál fogva és új csillagok születnek majd belőlük. Ezért hasonlítanak a jobban ismert Sas-köd “Teremtés oszlopai”-ra. Itt is megfigyelhetőek azok az oszlopok, amiket a csillagszél alakít. Később ott is csillagok formálódnak majd.
A felvételt úgy terveztem, hogy extrém mélységek is látszódjanak. Tehát nemcsak maga az NGC 281, hanem a környező fátylak és porködök is előtünjenek.
VCSE - Félárnyékos holdfogyatkozás - Fábián Kálmán
VCSE – Félárnyékos holdfogyatkozás – Fábián Kálmán

2016. szeptember 16-én kora este, holdkelte után félárnyékos holdfogyatkozásnak lehetett tanúja néhány nagyon szerencsés. Legtöbbünknek a felhő, vagy éppen eső megakadályozta a jelenség megfigyelését. A jelenség előrejelzéseit itt lehetett megtalálni, eszerint 18:54:50 NYISZ-kor (nyári időszámítás) kezdődött, 20:54:16 NYISZ-kor volt a legnagyobb a fogyatkozás, egyben leglátványosabb a jelenség, és 22:53:57 NYISZ-kor ért véget. Igazán jól az elsötétülést csak a Hold egy kisebb részén, a Hold szélén lehetett látni, szabad szemmel csak mintegy egy órán át volt feltűnő.

Tagtársaink közül vizuálisan Ágoston Zsolt látta a jelenséget Zalaegerszegről. Holdkelte után, sőt, még nyolc óra körül sem látott semmi fényességváltozást, vagy hogy a Hold a szokottnál halványabb lett volna. Negyed kilenc körül kezdett erősen felhősödni, akkor úgy látta már, hogy a Hold “bal felső” területe mintha sötétebb lenne a “jobb alsó” térséghez képest (ez északot, illetve delet jelent), utána nemsokkal teljesen beborult az ég, és emiatt a megfigyelést meg kellett szakítani. Jandó Dániel Egervárról próbálkozott, de amint kissé elsötétült a Hold, be is felhősödött.

Fábián Kálmán fotografikusan észlelte a jelenséget. Canon EOS 700D fényképezőgéppel négy percenként készített egy felvételt (egyszer azonban 5, másszor pedig 3 perc telt el két kép között), és ezeket másolta össze a fentebb bemutatott montázsra (összegképre). ISO 800-as érzékenységet és 1/15 sec záridőt alkalmazott az első képre, a 2-5. képre 1/80 sec-et, a 6-12-ikre 1/640-et, az utolsó hat képre pedig 1/1000 sec-et. Az első képekre a záridő nagyon nagy volt, ezek így sajnos beégtek, csak később sikerült eltalálni a jó expozíciós időt. A képek 19:23 – 20:33 UT közöttiek. A nem beégett, vagyis későbbi képeken jól látszik, hogy a Hold bal felső (északra látszó) része sötétebb, mint a másik oldala. Ahol sötétebb, onnét a Holdról nézve részleges napfogyatkozást okoz a Föld. 20:54-kor, vagyis pont a maximális fázis idején, Kálmán kaposvári észlelőhelyéről is befelhősödött az ég. Schmall Rafael fotografikus kísérleteit a jelenség megörökítésére szintén megzavarta a felhőzet.

schmall
Schmall Rafael – félárnyékos holdfogyatkozás 2016. szept. 16. – VCSE

Csizmadia Ákos vizuálisan észlelte a jelenséget, az alábbi beszámolót küldte:

“Félárnyékos holdfogyatkozás megfigyelése
2016. szeptember 16., Helyszín: Göd
Műszer: szabad szemmel és 8×42 B

19:55-kor tekintettem fel először az égre. A gyorsan vonuló felhők között felbukkanó Holdon egyértelműen látszott, hogy a “bal felső sarkja”, azaz az északnyugati része fátyolosan sötétebb, mint a többi. Az előrejelzett maximum környékén Gödön teljesen kitisztult a keleti és a déli égbolt, így tisztán lehetett észlelni a Holdat. 20:54-kor valamivel több mint a korong felén határozottan észlelhető volt a fedés. A kontraszthoz hozzájárult az is, hogy a sötétedés az amúgy is szürkébb tengerborította részeket érintette, a kráteresebb részek, élükön a Tychoval és a belőle kiinduló sugárvonalakkal, teleholdi időszakhoz méltóan ragyogtak.

A szabadszemes észleléseket binokuláris megfigyeléssel egészítettem ki. 8×42 B-ben sötét derengésként volt észlelhető a fedés, ugyanazokon a területeken, mint ahogy szabad szemmel is látszódott. Sem szabad szemmel, sem a kis távcsőben nem volt észlelhető markáns határvonal a sötét és a világos területek között, inkább egy gyors, rövid szakaszon tartó, de folyamatos átmenetet láttam.

21:11 után észleltem még folyamatosan tíz percig, szabad szemmel és binokulárral felváltva. A sötétedés határozottan és gyorsan szorult vissza, az észlelés végén valamivel több mint a holdkorong negyedén vettem már csak észre a jelenséget.

Az a két nem amatőrcsillagász, akinek mutattam a jelenség alatt a Holdat, nem vette észre a sötétedést; mint szép teleholdra tekintettek fel kísérőnkre. Miután elmondtam, mit és hol lehet látni a korongon, ők is észrevették a sötétedést.”

Kár, hogy a rossz időjárás sokakat akadályozott  a megfigyelésben.

Elkészültem, aztán nem készültem el vele, végül mégis összeraktam ezt a melléktermék-képet, amely a fő projekt elején készült. Ugyanis a célobjektum későn jött fel, így addig sem akartam a fő rendszert szabadon hagyni. Járatva lett, és így összegyűlt pár kép a Tulipán-ködről. Kiváló célpont volt, aztán kiderült a szörnyű igazság:

…. a rendkívül koszos főtükör…

A táborban már nem mertem hozzányúlni, de konkrétan mind a 125 darab 8 perces expó kukába valónak számít, ugyanis jelentős fényveszteség és halósodás lépett fel, ahogy a kosz megfolyt a tükrön egy-egy párásabb este után. A projekt témája sajnos igen halvány, így azt ki kellett hagynom, viszont a töltelék képet érdemes volt megcsinálni. Viszont én csak úgy hívom ezt a képet: a “tükörmosós kép”. Ugyanis ezt a képet a tükörmosás után raktam össze. A távcső főtükre most tisztább mint valaha…. és … most is gyűjti a fényt!

 

A felvétel adatai:

A képek készítésének ideje: 2016. aug. 6-14. közötti estéken.
Távcső: SkyWatcher 200/800 Newton-távcső
Mechanika: SkyWatcher AZ-EQ-6 Pro mechanika
Kamera: Canon EOS1100D (átalakított)
Szűrő: Astronomik IR/UV-Block CCD-szűrő
Vezetőegység: Lacerta Standalone MGen
Korrektor: SkyWatcher kómakorrektor F/4 távcsövekhez
25 x 480 sec, ISO 800, f/4, 800 mm


 

A videóban a 2016-os VCSE nyári tábor nulladik napjának műszakja látható, illetve az az éjszaka, amikor legtöbben voltunk az észlelőréten, valamint bekerült a bepárásodó tejutas is, ahol csak a Tejút volt a cél. Van benne három elfüstölő meteor, illetve számtalan kicsi, valamint zárásként egy “motion blur”-os (elmosott mozgásos) 2015-ös tábori felvétel, illetve a hatórás csíkhúzós 2014-es tábori projekt is.

Elkészült az a fotóm, amelynél nyolc éjszakán keresztül gyűjtöttem a fényt. A nyári éjjelek rövidek, így csak 3-3 óra időablak van egy estén.

Annyira megtetszett ez a csillagköd, hogy úgy döntöttem megpróbálom lefotózni úgy, hogy igen mély felvétel szülessen. A projektet május végén kezdtem el, majd jött egy nagy szünet, és végül tegnap kora hajnalban fejeztem be.

A felvétel adatai:
Távcső: SkyWatcher 200/800 Newton tubus
Mechanika: SkyWatcher AZ-EQ-6 Pro mechanika
Kamera: Canon EOS1100D (átalakított)
Szűrő: Astronomik IR/UV-Block CCD-szűrő
Vezetőegység: Lacerta Standalone MGen
Korrektor: SkyWatcher kómakorrektor F/4 távcsövekhez

22,5 óra / 480sec, ISO800, f4, 800mm

A rendkívül sok fotóra a sötét ködök miatt volt szükség, illetve a fátyolos ködösségekre, amelyek csak derengenek. Ezek rendkívül sok expozíciót igényelnek. Kevés fotó esetén a sötét részek sajnos zajosodnak, ezeket a lehető legtöbb expóval érdemes – és lehet – elkerülni.

A felvétel helyszíneként az otthonom szolgált, ahol azért van fényszennyezés, de a Cefeusz olyan helyen látszik tőlem, ahol ez minimalizálódik.

Ezt az objektumot észleltük a Bátorligeti Csillagászati Programhétvégén is. Ekkor egy 150/1000-es Newtonnal néztem meg egy 35mm-es okulárral azt. Olyan volt a látvány vizuálisan, mintha zsíros lett volna az okulár, és fátyolos a csillag. A csillag körül vaksötét köd volt, amit nem tudtam elkülöníteni a háttértől szabad szemmel.

Ez az első talán komolyabb felvételem, amely kikövezte az utat, és elindított azon.

A szerk (Cs. Sz.) megjegyzése: Az Írisz-köd, hivatalos jelölésén NGC 7023 esetében zavaros, hogy a különböző katalógusok mit jelölnek. 1794. október 18-án William Herschel fedezett fel ebben a pozícióban egy 7 magnitúdós csillagot (ezt ma SAO 19 158 néven ismerjük), amely körül ködösséget tapasztalt. E ködösségnek adta Dreyer az NGC 7023 nevet.  1 fokon belül Herschel több 9-10 magnitúdós csillagot is említ, amelyek kb. 1 fok területen oszlanak el. 1931-ben Per Collinder ennek a laza, a ködösséget körülvevő csillagcsoportnak a Collinder 429 nyílthalmazjelölést adta. Később a ködösség megkapta a vDB (van den Berg) 139 jelölést is egy újabb tanulmányozójáról. A teljes csoport, vagyis a ködösség (NGC 7023 = vDB 139) és a nyíilthalmaz (Collinder 429) együtt alkotja a Caldwell-válogatásban a Caldwell 4-et!

Korrektül így magára a ködösségre a Caldwell 4 megjelölés nem alkalmazható, az a nyílthalmazt is magában foglalja; helyesen az Írisz-köd az NGC 7023-mal és a vDB 139-cel egyenlő. Az észlelő azonban más forrást használt az azonosításhoz, és bizony a különböző katalógusok egy ilyen komplex esetben, ahol nyílthalmazt és ködöt is látunk, szintén konfúzusak!

Az Írisz-köd 1300 fényévre van tőlünk, kb. hat fényév átmérőjű, és a 3,2 mg-s Béta Cephei közelében látszik. A T Cephei fényes Míra-változó sincs messze tőle. Mint minden más reflexiós köd, ő is az őt megvilágító csillag fényét (a SAO 19 158-ét) veri vissza, ezért tündököl kékesen. Az észlelő kitartó, lankadatlan munkája legalább annyira fontos volt e szép kép elkészítésében, mint a megfelelő műszer – talán még fontosabb is!