Asztrofotó egy rendkívül jó égbolt alól és a tesztelés után…
VCSE – Rozetta-köd (NGC 2237) – Schmall Rafael
A múlt héten, csütörtök este (2016. feb. 18.) nagyon jó lehetőség kínálkozott egy kis asztrofotózásra és tesztelésre. Napközben a nagyon mélykék ég után egy jó kis pollenkoszorús naplemente következett, majd végül besötétedett, és a berendezés kiszállításakor megdöbbentően jó égbolt fogadott. 12%-os holdsarló hiába 12% csak, de vakított, rendesen fényes volt, de fényessége ide-oda: mögötte ott látszódott az állatövi fény és a Tejút szokásos ragyogása. 2000 csillag(os hotel) alatt kezdtem meg az összeszerelést, kipakolást, tesztelést. A teszt egy gyengébb teherbírású mechanika fotózási képessége volt. Azaz, hogy egy EQ5 – GOTO (VCSE 15′-ös táborában biztosan emlékeztek Kálmi 120/1000-es tubusa alatt nyugvó mechanikára). Egy ugyanolyanra raktam fel a 150/750-es tubust, és a vezetőrendszert: Lacerta MGEN-t. Komponáltam, majd kíváncsiságból rögtön 10 perces fotókkal indítottam, tehát egy fotó 10 percig készült ISO 800-on, f/5-ön és 750mm-en. Olvasd tovább →
Eleinte nagy reményeket fűztem hozzá, de végül a kb. 26. utómunka után úgy döntöttem, jegelem a projektet, mert nagyon nehéz téma, és még kevés vagyok hozzá. Ám a mélységét tekintve minden eddigi fotómat felülmúlja ezt a nagylátószögű (ang. widefield) asztrofotó. 2016. január 29-én gyűjtöttem az alapképeket hozzá, illetve február 5-én további, de rövidebb képeket a dinamika javítása miatt.
VCSE – Orion – Schmall Rafael
A felvétel technikai adatai:
Canon EF 200mm/2.8L USM II (Zselici Csillagpark jóvoltából)
Skywatcher EQ5 GOTO
Canon EOS1100D fullspektrum
Lacerta MGEN autoguider
9×50-es kereső
(Véleményem szerint az MGEN gyakorlatilag a táborok összes GOTO-s mechanikáját, még az EQ3-asat is megtáltosítaná.* Más természetű megjegyzés: A felszerelés ára ismét félmillió forint felett van, de szerintem egy EQ-3 GOTO mechanika és egy laptopos, kiskamerás vezetés e határ alatt tartaná a pénztárcát)
– 40×600 sec + 40x30sec a Trapézium kiemelésére + 40x60sec az Orion belső régiója megörökítésére / 10 dark / 20 flat / ISO800 / f3,2 / 200mm
Tanulságok:
– rengeteg a rózsaszín (pink) szín a képen – ezt először a hibás képfeldolgozásnak tudtam be, de utólag megnézve úgy találtam, hogy az objektív színez. Kromatikus aberráció lépett fel, vagyis színi hiba magyarul…
– teleobjektíves fotózásnál elég egy EQ-5 GOTO, de aki távcsővel akar mélyeget fotózni, oda mindenképp szükségesnek látszik a HEQ5-Pro Goto;
– vezetés mindenképp kell, még az 5 perces felvételen is meglátszanak a vezetési pontatlanságok, ezt csak egy vezetőtávcső és vezetőkamera tudja korrigálni;
– fókuszt minden félórában állítani kell, de ha nagyobb a hőmérsékletváltozás akkor negyedben akár!
– nem mindegy, hogy f/5-ös, vagy f/3.2-es fényerejű objektívet alkalmazunk, és az sem, hogy milyen égbolt alatt készítjük. A február 5-i alkalommal már fele annyi halovány objektum sem látszódott.
– feldolgozás becsapós lehet a színek miatt. Az átskálázást én úgy oldottam meg, hogy az egyik pontot kapta az égi háttér, utána a másik pont egy porköd, és azt emeltem, tehát ott lett legnagyobb a kontraszt. A görbe tetejét meg szépen elhúztam, hogy ne legyen se törés benne, se beégés.
– ami talán a legfontosabb: ha több éjszaka alatt fotóz az ember, akkor jobb ha le sem veszi a gépet az objektívről, de az állványgyűrűről sem, ami tartja az objektívet. Másik nap könnyebb lesz bekomponálni a témát.
A projektet lejegeltem az utómunka nehézségei miatt. A pinkesedést nem sikerült teljesen eltüntetnem sajnos, sőt, huszonhatodik próbálkozásra sem sikerült. A színek azok, amik igazán nehézzé teszik egy asztrofotó feldolgozását. Az információ megvan, de ki kell hozni a képből Majd a borult, rossz idős estéken újra előveszem és folytatom a feldolgozást.
A szerk. megjegyzése: ez nem csak feltevés, hanem igazolt tény. Egy Lacerta MGEN 9×50-es keresőre szerelve, gyakorlatilag néhány pixelen belül tartotta a kívánt objektumot több, mint négy órán keresztül, miközben egy Meade DSI Pro II CCD-kamerával ellátott 127/1500-as MC-távcsővel fotózott a szerkesztő egy EQ-3-as mechanikával. Ez bőven megfelelő vezetés asztrofotós munkához, de akár komolyabb amatőrcsillagászati, tudományos igényű fotometriához is. (Cs. Sz.)
Hosszabb – rövidebb tanakodás után elkészült az Alnitak környéki asztrofotóm ahol a Láng köd és a Lófej köd látszódik. A felvételeket 5 napig gyűjtöttem (Január 12.-13.-14.-28.-30.) – ugye amikor volt derült ég, illetve arra is oda kellett figyelnem, hogy az Orion délnyugaton már fényárban úszik a díszkivilágítás miatt. A felvétel sajátos satnyasága az IR/UV block szűrő hiánya azaz a “téglaság” – egy narancsos szín látszata a képen. Ezt ahogy tudtam, úgy csökkentettem.
VCSE – Láng köd és Lófej köd – Schmall Rafael
A felvétel technikai adatai:
Skywatcher 150/750 Newton
Skywatcher AZ-EQ6 – oszlopon
Canon EOS1100D fullspektrum
Baader MPCC Mark III-as kómakorrektor
Lacerta Mgen autoguider
9×50-es kereső
(ha azt vesszük, a mechanika lehet egy fokkal kisebb ,de bizony kb így áll össze egy mélyég asztrofotózás)
Feldolgozás:
– stackelés Nebulosity-ben (akinek kiakar folyni a szeme – végezheti Registarban is, azzal szerintem gyorsan megy de én nem ismerem)
– utómunka PSben
Égbolt tulajdonságai (faluból készült felvétel):
– nyugodtság 3-6 (változó – főleg ha kéményhőn keresztül vonult az objektum illetve volt front is bőven)
– átlátszóság 3-4,5 (szintén – köd – pára – felhő)
– hőmérséklet 3°C-tól egészen 10°C-ig mindenféle tényező volt
Tanulságaim amiket megosztanék:
– első a flat… nagyon vigyázni kell vele, hogy hogyan készítsük el – szívem szerint írnék egy regényt róla, de aki VCSE táborba jön, kap egy kiadós segítséget asztrofotózás terén tőlem. (mert a tavalyi az csak az alapokba ment bele, de hogy mit hogyan készítünk, abba nem úgyhogy azt ki fogjuk vesézni) – nálam iszonyat küszködés volt vele – de végül sikerült úrrá lenni rajta. Érzékeny dolog sajnos.
– minél több az expódarabszám, annál jobban kisimul a kép – tehát a 100 képes sorozat “simább lesz”, mint a 20 képes sorozat aminél marad egy kevéske zaj
– nem mindegy, hogy valami f4-en készül, vagy f5-ön. Bizony sokat számít. Egy Orion ködnél elég az f5, de haloványabb objektumoknál a nagyobb fényerő az előny
– nem mindegy, hogy hány perces expóval készül – nálam egy 10°C alatti éjszakánál már lehetett akár 10 percet is exponálni – főleg ha halvány a téma – akkor nagyon sok infót összeszed. Hogy mennyit azt a következő – hónapban elkészülő fotóm elvileg bebizonyítja
– lehet több éjszakát is fotózni, de hogyan? Én lefotóztam a fényképezőgép orientációját a tubuson. Az Alnitak pedig az egyik képharmad alá került, így könnyű dolgom volt. Illetve annnyi, hogy levédtem egy képet a fényképezőgépemen, amit kártyatörlés után is benttart magában, tehát ahhoz az egy referenciaképhez viszonyítottam a többit is.
– hiba sajnos bármikor lehet, és sajnos igen bosszantó is lehet a dolog. egy törött kábel akár napokra is tönkreteheti a fotózást, vagy akár hetekre is, főleg ha várni kell rá. Én három alkatrésszel is így jártam. Sok türelem és kudarc árán sikerült ezt a képet megcsinálni ami valójában 3-as kategória, ha jegyet érdemel, de nagy örömöt és lendületet adott a továbbiakban.
– az asztrofotózás nyeli a pénzt az elején, igen sokat aztán utána már nemnagyon kell költeni rá – egyszer kell megvenni mindent – inkább a kábelek a fogyóeszközök
– a távcső jobban érzi magát kint a hidegben, mint a benti párás melegben 🙂
– mivel nem karbon hanem csak sima nyúton… rettenetesen érzékeny a hőmérsékleti változásokra. Ami azt jelenti, hogy félóránként állítottam fókuszt egy olyan éjszakán ahol a délutáni 10°C-ból lett 3°C… Tubus merevedik, zsugorodik, mozog, stb – utána kell állítani
– feldolgozásnál nagyon óvatosan kell kezelni a görbéket és a színeket (ez egy eléggé bonyolult téma – nehéz, küszködős, nem egyszerű, remélem tudok segíteni nektek)
Nagyjából ennyi volt ez az igazi klasszis Láng – Lófej köd – lesz még alkalom akkor luminanciarétegként felhasználom ezt és fotózok hozzá a sötét Zselicből színréteget. 🙂
Köszönet PeterF-nek, Tarczi Patriknak, Fényes Lórándnak és nemutolsósorban HOZÉnak a technikai és utómunkás segítségért. 🙂 Nélkülük nem jött volna össze ez a kép.
Végre, egy új feldolgozási metódusnak hála, kész a Szekeres csillagképről készített mély-ég asztrofotóm. A Lángoló csillag-ködöt szerintem ismeritek. Épp itt van a fejünk felett, igaz lassan rám szakad némi havazás, de lehetnek még derült területek az országban.
A sors fintora, hog az ördög sem fog kivinni autóval a csillagdához egy AZ-EQ6ost… de minek is, hiszen kintvan a lehetőség, így előkaptam egy EQ5-GOTO-t – Olyan mint Kálmié – vele táborban találkoztatok és a mechanikával is ami kattogással jelezte, hogy nem fog elindulni a 6V-tól. ;-))))
VCSE – IC 405 a Lángoló csillag-köd – Schmall Rafael
Tehát a mechanikára felraktam egy 200mm f2.8-as objektívet az 1100D-vel és felkerült mellé a 9×50-es vezetőtávcső is az Mgennel, így akár 10 perceket is lőhettem volna a képhez, de nem mertem, mivel féltem, hogy a fényképezőgép akksija nem bírja, így az a következő hét zenéje lesz, hogy pótoljam. A többi már ment magától amúgy. ISO800, f3.2, 300sec-es záridők. És még párásodás sem volt, hogy is lett volna, hiszen mérsékelt északi szél fújt -3°C-ban, csontszáraz levegőben -7°C-os harmatponttal. 😛
Holdkelte után kicsivel beszedtem a berendezést. De ez volt a dolog könnyebbik oldala. A feldolgozás már nem ment ilyen jól. A ködök halványak, a Szekeresben meg nagyon sok a csillag. A felvételen az mind csillag…. nem zaj… Egész jól szuperál a rendszer a mínuszokban, csak a becipelés az aggasztó.
Végül úgy döntöttem, hogy sutba vágom a korábbi feldolgozási technikáimat és inkább tanulmányozom, hogy a görbéket hogy lehet jól húzni, illetve hogyan kell elindulni a feldolgozás során. Persze még sok minden van hátra, a kép pedig kemény, de ez már egy jó út arra hogy a következő VCSE táborban ismét górcső alá kerüljön a Fátyol-köd és hasonlók…
Bár több helyen megjelent már, örömmel publikálom az alábbi képemet a VCSE-honlapon is.
VCSE – Karácsonyi Telihold – Schmall Rafael
Karácsony első napján kimentünk fotózni a csontderült ég alá. A terv egyszerű volt. Holdkelte és annak sorozata. Ment is a maga módján. Bárki megtudta volna csinálni a következőkre odafigyelni: – a Hold fényesedése ahogyan kel, illetve az időköz. Az időköz 2,5 perc volt – tehát ez az igazi kulcsszó, a másik, hogy kb. egy atomtámadást is túlélt volna az az állvány, amivel csináltam. Csak kölcsönkértem egy karbon manfrottót, amire rá lehetett volna feküdni. Azért kellett masszív állvány, mert állítani kellett az expozíciós időket. A gyújtótáv 105 mm volt, de szerintem, ha van egy sima teleobjektív, azzal is szépet lehetett volna készíteni, mivel f/8-ra rekeszeltem az enyémet.
Canon EOS 6D-vel készült a kép, 105 mm-en egy 70-200 f4L objektívvel. Fix f/8-on és ISO 800-on. A záridőt változtatni kellett. Kicsiny falum határában álltunk kint kb 1,5 óráig. Az időpont: 2015. december 24., a helyszín: Kaposfő mellett.
Egyszerűségét tekintve nekem az volt a meglepő, hogy az emberek hihetetlen látványosnak tekintették. Sok email érkezett a felhasználási engedélykérésekkel, a “lájkok” – összesen olyan 5000, illetve az ezernyi megosztás… stb. Azt hittem, csak egy egyszerű kép lesz.
Bár valami híres épülettel sokkal jobb lett volna.
